Kiszámolták, milyen hideg volt a jégkorszakban

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Ma már nehéz elképzelni, milyen lehetett, amikor jég borította Észak-Amerika, Dél-Amerika, Európa és Ázsia óriási területeit a legutóbbi jégkorszak glaciálisában (hidegebb éghajlatú periódusában), ami 23-19 ezer évvel ezelőtt zajlott. 

Egy új tanulmány alapján úgy tűnik, a globális átlaghőmérséklet akkor nem haladta meg a 7,8 Celsius-fokot. Ez mintegy 7 fokkal alacsonyabb, mint a 2019-ben mért átlaghőmérséklet, és 6 fokkal marad alatta az iparosodás előtti időszakra jellemző értékeknek.

Amerikai kutatók az óceáni zooplanktonok fosszíliái, valamint klímamodellek alapján számolták ki, milyen hideg lehetett akkoriban, tanulmányukat szerdán publikálta a Nature. Bizonyos területeken természetesen jóval hidegebb volt, mint az átlag, az Északi-sarkvidéken például a globális átlagnál 14 Celsius-fokkal alacsonyabb volt az átlagos hőmérséklet.

A kutatók a zooplanktonok fosszíliáinak kémiai mérésére, illetve az egyéb típusú planktonokban található zsír megmaradt struktúráira alapozták számításaikat – ez utóbbi ugyanis érzékenyen reagál a vízhőmérséklet változásaira. Az így nyert információkat töltötték be klímamodell-szimulációkba, hogy meghatározzák a globális átlaghőmérséklet változásait.

A tanulmány vezető szerzője, Jessica Tierney paleoklimatológus, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint „csak a korábbi klímaadatokból tudunk információt szerezni arról, hogy mi történik, amikor a Föld nagymértékben felmelegszik vagy lehűl. A korábbi klímajellegzetességek tanulmányozása jobban le tudjuk szűkíteni, mire számíthatunk a jövőben.”

Kik népesítették be a jeges Földet?

 A 115 ezer-11 ezer éve lezajlott jégkorszakban voltak nagyméretű emlősök, például a mamutok, a masztodonok, a gyapjas orrszarvúk, a kardfogú macskaformák, amelyek jól alkalmazkodtak a lehűléshez. 

A korai emberek ebben az időszakban léptek be Észak-Amerikába, kihasználva a Szibéria és Alaszka közötti egykori földhidat, amely az akkori, jóval alacsonyabb tengerszint mellett alakult ki. A jégkorszak végén történt globális tömeges kihalásához az ember is hozzájárult vadászattal.

Tierneyt meglepte, hogy méréseik alapján Alaszkát nem fedte teljes egészében jég. A Bering-szoroson keresztül való behatolást Alaszkába éppen ez a jégmentes folyosó segítette elő. Alaszka középső részén nem volt sokkal hidegebb, mint manapság, így a jégkorszaki embernek vonzó célpontot kínált a letelepedésre.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: