Szeptember közeledtével a világ számos országában központi kérdéssé vált, hogy mi legyen a közoktatással: kinyithatnak-e az iskolák, és ha igen, milyen feltételekkel. Bár a hírek sokfélesége miatt a felületes szemlélő számára a járványnak ez az aspektusa is olyan katyvasszá válhatott, amiben mindenki megleli az igazát, valójában, ha rendszerezzük a híreket, néhány általános következtetés és megfontolás egyértelműen levonható. Ezeket próbáljuk alább pontokba szedni és alátámasztani, hátha segíthet szülőknek, tanároknak és döntéshozóknak egyaránt az eligazodásban.

Természetesen még most is számos dolog van, amit nem látunk pontosan, és ezeket a bizonytalansági faktorokat fontos őszintén bemutatni. A vírus terjedését tökéletesen csak a legszigorúbb mozgáskorlátozással lehetne lelassítani, és az iskolák megnyitása járványügyi kockázattal jár. Viszonylag alacsony átfertőzöttség mellett ugyanakkor ez a kockázat kicsi (számos más tevékenységnél kisebb), és egy kontroll alatt tartott járványhelyzet esetében biztosan enyhébb, mint az iskolák bezárásából eredő valós egyéb problémák.

Megnehezíti az adatok értelmezését, hogy gyakran a nemzetközi szakirodalom is nagyon széles korosztályt definiál „gyerekként”. Nem ritka, hogy egyes cikkekben a 0-18 éves vagy akár a 0-22 éves korosztályt is egy egységként kezelik, miközben a részletesebb adatsorok alapján egyértelmű, hogy járványügyi szempontból más kategóriába esnek a bölcsődések és óvodások, mint az alsó tagozatosok, a felsősök és a középiskolások. Utóbbiak esetében fontos szempont lehet, hogy a tinédzserek nemcsak biológiailag különböznek a kisebbektől (és hasonlítanak, járványügyi értelemben, a felnőttekhez), de abban is, hogy a középiskolák jellemzően nem csak egy-egy körzetet látnak el, hanem nagyobb területről gyűjtik össze minden nap a diákjaikat, ami megnövekedett járványügyi kockázatot jelent.

1. A COVID-19 általában kevésbé veszélyes gyerekekre, mint felnőttekre

A járvány eleje óta világos, hogy súlyos tünetek csak nagyon ritkán jelentkeznek gyerekeken, akik sokszor aszimptomatikusan vagy enyhe náthára emlékeztető tünetekkel vészelik át a fertőzést. Ennek számos oka lehet (pl. az immunválasz másképp működik fiatal korban, illetve más, gyakori emberi koronavírusokkal való találkozás egyfajta keresztimmunitást ad), de összességében talán az egyik legfontosabb érv az iskolák kinyitása mellett.

Bár az eddigi adatok még az alapbetegségekkel rendelkező gyerekek esetében is csak enyhén nagyobb kockázatot mutatnak, ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyedi esetekben nem okozhat súlyos szövődményeket a SARS-CoV-2 koronavírus gyerekekben. A vírust hordozó gyerekek kevesebb mint egy százalékában kialakulhat egy több szervrendszerre kiterjedő gyulladásos tünetegyüttes (Európában PIMS-TS-nek, az USA-ban MIS-C-nek rövidítik), aminek pontos okait nem értjük, de egyelőre jól kezelhetőnek tűnik.

2. Nem a gyerekek a vírus fő terjesztői

Bár bombasztikusan hangzik, igazából nem támasztja alá semmi, hogy a vírust a gyerekek terjesztik, mint a veszett fene. Sőt, inkább megkérdőjelezhető egy ilyen stilisztikai fordulat használata, amikor az eddigi eredmények éppen abba az irányba mutatnak, hogy nem a gyerekek a fertőzés fő forrásai. Az egyik legfrissebb metaanalízis eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy akár a vírus közvetlen jelenlétét vizsgáljuk, akár a fertőzés után kialakuló ellenanyagválaszt, a gyerekek körében nincs nagyobb átfertőzöttség, mint a felnőtteknél, sőt, feltehetőleg alacsonyabb.

Ezeket az eredményeket árnyalhatja, hogy egyes jelek szerint a gyerekekre jellemző, nagyon enyhe fertőzés egyes esetekben nem hoz létre detektálható ellenanyag-választ, így az úgynevezett szeroprevalencia tesztek egy kicsit alulbecsülhetik a korosztály fertőzésen átesett arányát. De a vírus közvetlen jelenlétét kimutató, PCR-alapú tesztek is azt támasztják alá, hogy tünetmentes gyerekekben nagyon alacsony a fertőzöttség gyakorisága, sőt erre jutottak a különböző kontaktkutatások is. Utóbbiak szintén azt mutatják, hogy a gyerekek nem fertőződnek meg gyakrabban, mint más korosztályok, és a családi fertőzési gócok kevesebb mint tíz százaléka írható a gyerekkorú terjesztők számkájára.

Bonyolítja a képet, hogy egy közelmúltbeli felmérés szerint az egészen fiatal (ötévesnél kisebb) gyerekekben a klasszikus PCR-alapú tesztek nagyon magas vírusszintet is kimutathatnak. Ennek oka nem teljesen világos, és még az sem tisztázott, hogy ebben az esetben is aktív, fertőzőképes vírust mutat-e a ki a vírus örökítőanyagát érzékelő teszt (fertőzésen túlesett személyeknél nem ritka, hogy bár még PCR-pozitívak, de nem fertőznek). A már említett kontaktkövetés eredményei alapján azonban érdemes ezt részletesen megvizsgálni, mielőtt tízszer fertőzőbbnek kiáltjuk ki ezt a korosztályt.

3. Járványügyi szempontól a tanárokra elsősorban a többi tanár veszélyes

Az Európai Járványügyi Hivatal (ECDC) témában készült kiváló összefoglalója jól mutatja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk az iskolán belüli fertőzési gócokról. Bár itthon március óta nem volt tanítás, más országokban a nyár elején részlegesen újranyitottak az iskolák, és ennek tanulságai alapján egy picit tisztábban látunk.

Az biztos, hogy gimnáziumok esetében kockázatokkal jár az újranyitás, hiszen most már francia és izraeli esetek egyaránt azt mutatják, hogy ebben a közegben könnyen kialakulhat fertőzési góc. Igaz, ezekben az esetekben nem mindig történt pontos kontaktkutatás, és nem világos, hogy iskolán belüli vagy azon kívüli interakciók következtében szabadulhatott el a vírus. (Ezzel együtt a tinédzser korosztály a jelek szerint sokkal inkább hasonlít a felnőttekre járványügyi szempontból, feltehetőleg ezért alkalmazza a WHO maszkviselés terén ugyanazokat a megfontolásokat a 12 év felettiekre, mint a felnőttekre.)

Fiatalabb korosztályok esetében azonban, ír, finn, ausztrál és szingapúri példák is azt támasztják alá, hogy néhány alapvető óvintézkedés betartásával (pl. gyakori kézmosás, a betegség jeleit mutató gyerekek izolálása) a vírust a tanárok és a diákok is inkább kaphatják el otthon a családban, mint az iskola falai között. Ezt támasztják alá a svéd epidemiológiai adatok is. A tanárok is jellemzően egymásnak adhatják át a fertőzést, lásd a mezőkövesdi esetet, és ezt tükrözi, hogy számos országban az iskolai fizikai távolságtartást elsősorban felnőttek számára, illetve felnőttek és gyerekek közt írták elő.

Igaz, hangsúlyozni kell, hogy ezek az iskola-újranyitások tipikusan alacsony szintű átfertőzöttség esetében történtek meg, gyakran egyéb országos szintű óvintézkedések fenntartásával, így ebben a kontextusban értelmezhetők.

4. Az iskolák bezárásának évtizedekig tartó egyéni és társadalmi következményei lehetnek

A társadalomtudósok minden bizonnyal még évtizedekig fogják vizsgálni a járvány hatásait a „COVID-generáción”. Nehéz a történelemben ehhez hasonló globális szintű eseményt találni, így csak találgatni lehet, hogy mi lesz az iskolák felfüggesztésének következménye. De a rendelkezésre álló részleges információk alapján egészségügyi, pszichológiai és gazdasági hatások sora valószínűsíthető.

A kezdetek óta szinte biztos, hogy a karantén miatt bekövetkező családi összezártság szokatlan helyzetet teremtett. A szinte huszonnégy órában összezárt családtagok, a gyakran munkahelyük, jövedelmük miatt stresszelő szülők miatt megnövekedett a családon belüli erőszak. Egyes angol kórházakban ugrásszerűen megnőtt a fejtrauma miatt ellátott gyerekek száma, és a gyerekbántalmazást bejelentő telefonok száma is rekordokat döntött. A Child Focus szervezet adatai alapján pedig Belgiumban 125 százalékos növekedés történt a gyerekek elleni szexuális bűncselekmények számában.

Természetesen nem a közvetlen testi bántalmazás az egyetlen módja, ahogy az iskolák bezárása kártékony lehet a gyerekekre. Ahogy arra sokan rámutattak, főleg hátrányos körülmények közt élő gyerekek számára az iskola az egyetlen hely, ahol többé kevésbé megfelelően és rendszeresen juthatnak meleg élelemhez. Bár számos önkormányzat igyekezett ezt a szociális feladatot átmenteni a karantén ideje alatt, gyanítható, hogy a korábbi iskolai étkeztetés, a maga összes tökéletlenségével együtt egy biztosabb megoldás volt a gyerekéhezés problémájára.

A kieső oktatás miatt esetlegesen hamarabb abbamaradó tanulmányok is komoly károkat tudnak okozni. Ezt lehet objektíven is számolni, gazdasági mutatók szerint (pl. Argentínában a gyakori tanári sztrájkok miatt kieső nemzeti összterméket évente több százmillió dolláros nagyságrendűre saccolják), de minden egyes megszakított tanulmány egyben személyes tragédia is, ami fölöslegesen elpazarolt humántőkét jelent, és jó eséllyel sokkal szerényebb megélhetést eredményez – a KSH adatai alapján a nemzetközi trendekhez hasonlóan, itthon is nagyon erős a végzettség és átlagjövedelem közti korreláció.

A tartós iskolabezárás különösen nagy hatással lehet az iskolát épp csak elkezdő, illetve alsó tagozatos gyerekekre, akiknek az alapvető készségek (írás, olvasás, alapvető matematikai műveletek) mellett épp azt kellene elsajátítaniuk, hogy hogyan kell tanulni. Számukra nem csak időarányosan hosszabbak a karanténidőszakok (iskolai tanulmányaik teljes idejéhez viszonyítva), de épp azoknak az alapoknak a kialakítását nehezítik meg, amelyekre aztán a későbbi ismereteknek épülni kellene.

5. Különleges megfontolások

A zeneiskolák és az ének-zene tagozatos kerületi iskolák normális időszakban a hazai oktatási paletta üde színfoltját képezik. A jelenlegi járványügyi helyzetben azonban igen nehezen lehet amellett érvelni, hogy a gyakori éneklés és különösen a több osztályt összefogó iskolai kórusok minden változtatás nélkül tovább működjenek.

Ha valami egészen világosan kikristályosodott az elmúlt hónapok során, az az, hogy a zárt helyen történő éneklés veszélyes, és könnyedén szuperterjesztő eseményt generálhat. Mostanra példák közel tucatja támasztja alá ezt, és bár a jól dokumentált esetek szinte kizárólag felnőtteket érintettek, a kockázat akkora, hogy az aligha ellensúlyozza az énekórák fontosságát. Kisebb áldozatnak tűnik az énekórákról lemondani, mint később az egész iskolát bezárni.

Nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is komoly nehézséget okoz a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatása. Könnyen belátható, hogy egy mozgássérült, látássérült vagy hallássérült diák esetében azok a szabályok, amelyeket a többségi társadalom még csak-csak megpróbálhat betartani, nem minden esetben fognak működni. A személyes fizikai kontaktus a családtagokkal és gondozókkal nem kerülhető ki. Sajnos nemhogy hazai, de külföldi adatokat sem találtunk arról, hogy milyen módon biztosíthatók az ésszerűség határain belül hatásosan a járványvédelmi előírások azokban az intézményekben, amelyek ezeket a gyerekeket látják el.

Összességében tehát elmondható, hogy az iskolanyitás összetett kérdés, amire csak összetett megoldást lehet találni. Más válaszok érvényesek olyan településen és kerületekben, ahol járványgócok vannak, mint ott, ahol alacsony a vírushordozók aránya. Más elbírálás alá kellene kerülnie annak a körzeti iskolának, ahová minimális utazással, csak a közvetlen közelből jutnak el a gyerekek, illetve annak a középiskolának, ahová hosszú buszozás után, esetleg más településről érkeznek a diákok. Más lehet a helyes eljárás a felső tagozatban és a középiskolákban, ahol a gyerekek eleve könnyebben rávehetők bizonyos járványügyi előírások betartására, viszont koruknál fogva fogékonyabbnak tűnnek a vírusra, mint az alsó tagozatosok. És fontos szempont az is, hogy melyek egyáltalán azok a kerületek, ahol az otthoni oktatás egyáltalán életképes opció (mert az iskolában és a családokban is megvan az a háttér, ami egyáltalán lehetővé teszi a tudásátadás ezen formáját), és melyek azok, ahol hiú ábránd, és ahol az elnyúló távoktatás csak a leszakadást, a reménytelenséget erősíti majd.

Mindezek szem előtt tartásával az iskolák nyitva tartásának olyan közös prioritásnak kell lennie, amely feltétlen előnyt élvez mindenféle szórakozással és szabadidős tevékenységgel szemben.

Az összeállítást készítette: Kalmár Éva (Technische Universiteit Delft), Székely Anna (Uppsala Universitet), Víg Julianna (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) és Varga Máté (ELTE TTK Genetikai Tanszék).

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás