Magyar találmány a világ első állatkínzás-ellenes büntetőjogi indexe

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Vetter Szilvia jogász, közgazdász az Állatorvostudományi Egyetem Törvényszéki Állatorvostani és Gazdaságtudományi Tanszékének munkatársa 15 európai OECD-ország (Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlította össze doktori disszertációjában. 

A kutató a paragrafusok elemzése során figyelembe vette a környezeti faktorokat, illetve a gazdasági jólétet és fizikai-mentális jóllétet érintő mutatókat is. A nemrégiben megvédett doktori disszertáció tudományos eredménye egy eddig nem létező mutató, az Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Index (Anti-Cruelty Criminal Index, ACCI) kidolgozása lett, amely alkalmas az állatkínzás büntetőjogi szabályozottsági szintjének mérésére, lehetővé téve az országok közötti összehasonlító elemzést. 

Vetter felállított egy országrangsort csupán az elmélet, vagyis döntő részben az írott jog alapján (Elméleti ACCI), valamint Svájc és Szlovákia kivételével az elméleten túl a végrehajtást is figyelembe vevő listát is alkotott (Gyakorlati ACCI). 

Az Elméleti ACCI alapján felállított rangsor élén Svájc, Lengyelország és Hollandia áll.

Elméleti ACCI összpontszám és rangsorForrás: Dr. Vetter Szilvia

A Gyakorlati ACCI alapján felállított rangsort Hollandia, Ausztria, és Svédország vezeti. A sereghajtók az elmélet alapján Franciaország, Szlovénia és Spanyolország, a gyakorlatot is figyelembe véve Szlovénia, Magyarország és Spanyolország.

Gyakorlati ACCI összpontszám és rangsorForrás: Dr. Vetter Szilvia

Bár az állatkínzást érintő vizsgálat nem mutatott összefüggést a jólléti mutatókkal, de a GDP–vel és a versenyképességgel igen. A kutatás eredménye ugyanakkor nem értelmezhető úgy, hogy amennyiben egy adott országban néhány százalékkal nő az egy főre jutó GDP, akkor az állatkínzás szabályozása is „egy csapásra” minőségi javulást fog mutatni. A két faktor között ily módon nincs ok-okozati kapcsolat. Mégis kirajzolódni látszik, hogy egy állam anyagi természetű gazdagsága jobb szabályozási színvonallal is párosul.

Vetter szerint kétségtelen, hogy Magyarországon is fejleszthető az állatkínzás szabályozása, amennyiben a már meglévő állatkínzást érintő jogszabályokat az eddigieknél következetesebben betartatnák, jelentősebb változásokat lehetne elérni, mint pusztán a szabályozás további szigorításával. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: