Koronavírus: miért tűnik úgy, hogy a közép- és kelet-európai országok kifogynak a szerencséből?
Löblová Olga, Rone Julia Wiener-Anspach és Borbáth Endre írása a közép-kelet-európai járványhelyzetről angolul szeptember 18-án jelent meg a Conversationben, és nagy port kavart a közösségi médiában. A cikk magyar változatát az egyik szerző, Borbáth Endre fordításában közöljük.
Csehországban az új COVID-19 napi esetek száma a napokban meghaladta a 3000-et. Amint a fertőzések Európa-szerte emelkednek, a 10 millió lakosú országban a napi esetszámok rendszeresen meghaladják a március és áprilisi rekordokat.
Más közép- és kelet-európai országok is sokkal nagyobb járványokkal szembesültek a nyár folyamán, mint tavasszal. Bukarest régiójában például július közepén elfogytak a vírusfertőzött betegek kezelésére kialakított kórházi ágyak. Bár általános meglepetésre Közép- és Kelet-Európa tavasszal jól kezelte a COVID-19 első hullámát, a kormányok azóta küzdenek a járvánnyal. Politikai szempontból nehéznek találják a korlátozások újbóli bevezetését, miután hónapokig hagyták lakosságukat visszatérni a vírus megjelenése előtti normalitáshoz.
Felelős populisták?
A közép- és kelet-európai országok a vírus első hullámának kezelésében valószínűtlen európai bajnokokként jelentek meg. Teljes halálozási arányuk jóval alacsonyabb volt, mint a nagyobb és gazdagabb nyugat-európai országokban. Ez akkor váratlan fejlemény volt, mivel a régió egészségügyi rendszerei alulfinanszírozottak és létszámhiányosak a nyugathoz képest. A kormányok szintén kevésbé képesek kialakítani és végrehajtani a közpolitikákat.
Sőt, ezen országok közül sokat populista vezetők vezetnek, akikről általában úgy gondolják, hogy semmibe veszik a tudományos szakértelmet, és a közvélemény szeszélye alapján hoznak döntéseket. Az Egyesült Államok vagy Brazília populista vezetői bizonyosan megfeleltek ennek a sztereotípiának.
Közép- és Kelet-Európában azonban nem. Egy készülő könyvfejezetben három, populista kormány által irányított közép- és kelet-európai ország járványra adott válaszát hasonlítjuk össze: ezek Csehország, Magyarország és Bulgária. A populista vezetők mindhárom országban gyorsan bezárásokat és más szigorú intézkedéseket vezettek be a közegészség védelme érdekében. Váratlanul felelősségteljes vezetőkként jelentek meg, akik nem pusztán a közvéleményre reagálnak.
Sikerüket azonban mérsékelte, hogy nem tudtak gazdasági támogatást nyújtani lakosságuknak, és megpróbálták felhasználni a világjárványt hatalmuk megerősítése érdekében. A lakosság eközben kevésbé támogatta az COVID-19-ellenes intézkedéseket. És mivel a populista kormányok kivételesen érzékenyek a negatív közvéleményre, ez trükkös helyzetekbe sodorta őket a COVID-19-való együttélés megszervezése szempontjából.
A megszorító intézkedések utóélete
A nyugat-európai, gyakran nagyvonalú, az alkalmazottak ideiglenes szabadságolását lehetővé tévő furlough-rendszerekhez és általános támogatásokhoz képest a közép- és kelet-európai kormányok nem sokat segítettek az első hullám alatt bevezetett karanténok által megviselt népességen. Ehelyett úgy döntöttek, hogy folytatják az évekig tartó megszorító politikát.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem volt hajlandó újragondolni a „munkaalapú társadalom” politikáját, amely szigorúan korlátozza a munkanélküli ellátásokat. Helyette azt javasolta, hogy azok, akik a COVID-19 miatt elveszítették az állásukat, csatlakozzanak a hadsereghez, és ne állami támogatásokat követeljenek.
A furlough-rendszerek, valamint az önálló gazdasági tevékenységet és a nulla órás szerződéses munkavállalóknak járó átalányösszegek Csehországban viszonylag időszerűnek és népszerűnek bizonyultak, Bulgáriában és Magyarországon túl későn és túl kevés ilyet vezettek be. A kormányzati támogatáshoz való hozzáférés mindhárom országban súlyos adminisztratív terhekbe ütközött. Bulgáriában például a szülőknek több külön feltételnek kellett megfelelniük ahhoz, hogy egyszeri, mintegy 190 eurós összegű fizetéshez jussanak.
Elszámoltathatatlan vezetők
A COVID-19-ellenes intézkedéseket gyakran a nyilvánossággal vagy az ellenzékkel való érdemi konzultáció nélkül vezették be. Magyarországon a kormány felhatalmazta magát arra, hogy határozatlan időre, parlamenti ellenőrzés nélkül döntsön.
Önkényes kormányhatározatokat hoztak Csehországban és Bulgáriában is, ahol a vezetők többször felülbírálták a szakértői ajánlásokat, miközben a fertőzések száma a nyár folyamán emelkedett.
A kormányok kivételes hatásköre más országokban is kihívást jelent a demokrácia és az elszámoltathatóság szempontjából. De a hatalom fokozott koncentrációja a kormányok kezében különösen problematikus Közép- és Kelet-Európában, ahol a demokratikus visszalépés, a jogállamiság és a parlamenti ellenőrzés figyelmen kívül hagyása a politika normalitás részévé vált.
A közvéleményre való érzékenység
Miután a lezárások enyhültek, sok közép- és kelet-európai kormány nehezen tudta elérni, hogy a fertőzöttek növekvő számára való tekintettel a kevésbé szigorú COVID-19-elleni intézkedések egy részét visszavezesse. Bulgáriában például Bojko Boriszov miniszterelnök néhány nappal azután nyitotta meg újra az éjszakai klubokat, hogy egészségügyi minisztere az ipar nyomása és a közönség rosszallása ellenére bezáratta őket.
Andrej Babiš cseh miniszterelnök még akkor is blokkolta egészségügyi miniszterének arra vonatkozó tervét, hogy újból bevezesse a maszkokat, amikor az esetek száma augusztusban kezdett az egekbe szökni. Később elismerte, hogy a kormány szinte minden népegészségügyi intézkedést enyhített a „magas társadalmi nyomás" miatt.
A közvélemény-kutatások szerint igaza van: a cseheknek csak 20 százaléka támogatta a szigorú közegészségügyi intézkedéseket szeptemberben, szemben az áprilisi 45 százalékkal. A megújított korlátozások valószínűleg mindenhol népszerűtlenek, de a cseh és a bolgár kormány habozása arra utal, hogy a populista vezetők politikai szempontból különösen költségesnek találják visszavezetni őket.
Saját sikereik áldozatai?
A közép- és kelet-európai országok korai sikere a COVID-19 visszaszorításában kétélű kardnak tűnik. Az első hónapok alacsony halálozási aránya a lakosságot és a politikusokat is arra ösztönözte, hogy alábecsüljék a vírus jelentette fenyegetést. A cseh, a magyar és a bolgár kormány nem használta fel a tavasszal megszerzett időt arra, hogy megfelelő tesztelő, nyomkövető, és támogató rendszereket hozzon létre.
Az országok vezetői a nyár folyamán következetesen lebecsülték a vírus jelentőségét a kormányzati kommunikációban. Úgy tűnik, hogy a tavaszi reakciók alapján kialakult „felelős populisták" kép csak ideiglenes marad.
A cikk szerzői: Dr Löblová Olga posztdoktori kutató a Cambridge-i Egyetem Szociológia tanszékén; Dr. Rone Julia Wiener-Anspach posztdoktori kutató a Brüsszeli Szabad Egyetemen és a Cambridge-i Egyetemen; Dr. Borbáth Endre tudományos munkatárs a Berlini Freie Universitäten és posztdoktori kutató a WZB Társadalomtudományi Kutatóközpontban.