Rájöttek, hogy mire használja a mérgét a lajhármaki

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A lajhármaki egyike a hat ismert mérgező emlősnek, de azt mindeddig csak találgatták, hogy vajon mire használja a mérgét. Ez az egyetlen olyan főemlős, amely harapásával mérget juttat az ellenfeleibe – leggyakrabban pedig a többi lajhármakiba. Egy nemzetközi kutatócsoport nyolc éven keresztül vizsgálta egy csoport vadon élő jávai lajhármaki (Nycticebus coucang javanicus) viselkedését, ez alatt az idő alatt mindössze egyetlen állatot ölt meg egy kóbor kutya, a többiekkel a társaik végeztek. A vizsgálat eredményeit a kutatók hétfőn publikálták a Cell biológiai szaklapban.

A lajhármaki a feje tetejére helyezi a mellső végtagjait, ha megijesztik, ezzel egyes feltételezések szerint a kobrát utánozza: az állat hasonlóan ringatózik, mint a kígyó, még sziszeg is hozzá, és a kígyóhoz hasonlóan marni is képes. A feltett kéz kettős célt szolgál: a makik így hozzáférnek a felkarjukon lévő mirigyekhez, amelyekben a méreg lapul, ezt megnyalva pedig eljuttatják az anyagot az üreges szemfogaikhoz.

John Still biológus, a faj egyik korai megfigyelője 1905-ben arról számolt be, hogy a félhomályban a támadó lajhármakit egyenesen kobrának nézte: azt hitte, hogy kígyó fenyegeti a foglyul ejtett makit, pedig egy fajtársa volt az. Still megemlíti azt is, hogy ő ismerte a kígyókat, kobrát is tartott, a sötétben mégis megtévesztette a maki viselkedése, és miután a lajhármaki éjszakai életmódot folytat, valószínűleg ezzel képes elriasztani a rá vadászó ragadozók többségét is. 

Maki makinak farkasa

A lajhármaki mérge márpedig nem veszélytelen: Anna Nekaris, a tanulmány vezető szerzője szerint a harapások nekrózist okoznak, extrém esetben pedig az emberre is veszélyt jelenthetnek. A makimarás erős fájdalommal jár, legalább két esetben pedig anafilaxiás sokkot váltott ki, az egyik esetben Nekaris egy kollégáját, egy George Madani nevű biológust mart meg így egy lajhármaki. Az állatok leginkább egymást marják: Nekaris szerint a méreg szörnyű sérüléseket okoz a makiknak, gyakoriak a hiányzó ujjak, de akadt olyan példány, amelyiknek az arcát pusztította el a nekrózis.

Fotó: ALAIN COMPOST/Biosphoto via AFP

Azt már korábban is megfigyelték, hogy a lajhármakik gyakran fordulnak egymás ellen, de az nem volt világos, hogy ezt vajon csak fogságban teszik-e. Annak ellenére, hogy a nekrózist okozó méreg alapján az ember azt hinné, hogy az utolsó dolog, amire az ember az otthonában vágyik, a lajhármaki, az állatok kelendőek a feketepiacon. Az állatcsempészek és az állatvédők is megfigyelték, hogy az összezárt állatok gyakran kárt tesznek egymásban, a feketepiacon ezért gyakran kihúzzák a fogukat, hogy ne rongálják az árut. 

Nekaris szerint az állatok a territoriális viták elrendezésére használják a marásukat: élelemszerzéshez nincs rá szükségük, mivel szinte kizárólag az otthonukul szolgáló fák nedvével és rovarokkal táplálkoznak, ezeket a fákat viszont féltékenyen őrzik. A makik közötti vitát még okozhatják a párválasztás körüli feszültségek is, erre utal az is, hogy a fiatal hímeket több seb érte, mint az idősebb vagy nőstény példányokat. A biológus szerint az, hogy a territoriális vitákat méreggel oldják meg, rendkívül meglepő a makik esetében, meglehetősen meglepő: a lajhármakikon kívül csak kúpcsigáknál, hím kacsacsőrű emlősöknél és egyes rákfajtáknál figyeltek meg hasonló viselkedést.

Kapcsolódó hírek a Qubiten: