Így néz ki, amikor a majmok összefognak, és kimentik fiatal társukat egy óriáskígyó szorításából

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A New Orleans-i Tulane Egyetem antropológusai 2019 nyarán épp egy 25 csuklyásmajomból álló csapat viselkedését tanulmányozták a Costa Rica-i Guanacaste természetvédelmi területen, amikor hirtelen egy Attenborough-jelenetben találták magukat: a fiatal majmok játékát kétméteres óriáskígyó zavarta meg, az egyiküket sikerült is elragadnia. A történet részleteit Katharine Jack és kutatócsoportjának tanulmányából – és az annak mellékleteként csatolt videóból – lehet megismerni, amely a Scientific Reports című folyóiratban jelent meg a napokban.

A videó 28. másodpercénél lehet hallani a kígyótámadás 6 éves áldozatának sikolyát, majd pillanatokkal később azt, hogy társai vészkiáltásukkal riasztják a többieket. Mindössze négy másodperccel később megjelenik az alfahím, amely egyből harapással és karmolással támadja az óriáskígyót – ebben rövidesen két rangidős nőstény is társa lesz.

Miközben a többiek sivító hangjukkal verbálisan vesznek részt a támadásban, a harapó-karmoló osztagnak másodpercek alatt sikerül annyira megsebesíteniük a kígyót, hogy elengedje a zsákmánynak szánt majmot a szorításából, és a videó 47. másodperce környékén már menekülnek is a helyszínről a sikeres akció után.

Tehát kevesebb mint 20 másodperc alatt vezényelték le a sikeres védekező hadműveletet egy ragadozó támadása ellen. Az antropológusok elmondták, ilyen esetek gyakran előfordulnak, de kutatók ritkán lehetnek a szemtanúi. A tanulmány szerint a csuklyásmajmok gyors és hősies reakciója „egyértelműen alátámasztja azt az elméletet, miszerint a zsákmányolás erősen befolyásolta a folyamatot, amely a főemlősök társas viszonyainak kialakulásához vezetett”.

A szoros társas köteléknek élet-halál kérdésekben is döntő ereje lehet egy csoporton belül, és a kutatók szerint ennek nincs köze a rokonsághoz – az elkapott jelenetben az életét kockáztató alfahím sem volt közeli rokona a majomnak, amelynek a segítségére sietett.

Fotó: Nature / Jeffrey A. Rinderknecht, Valerie Schoof

A kutatók azt is felvetették, hogy a történések egy másik népszerű elméletet is bizonyítanak: azt, hogy a kígyók és a főemlősök evolúciója egybeesett, egymás viselkedését és fiziológiáját is alakítva az idők során. „A kígyók fojtogatásának veszélye kiemelten fontos szelektív erő lehetett a főemlősök evolúciójának korai szakaszában, amikor azok kisebb testűek voltak, így könnyebben áldozatul eshettek a kígyók szorításának” – írják.

Az eset részleteiért érdemes megnézni a tanulmányt, amelyben a jelenet másodpercről-másodpercre jegyzett leirata mellett a mentőakcióban részt vevő csuklyásmajmok jellemzőire és kapcsolati hálójára is fény derül.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: