Magyarországon legalább 750 ezren élnek olyan épületben, ahol magas a csapvíz ólomkoncentrációja
Elkészült az ivóvíz általi ólombevitel magyarországi vizsgálatát célzó projekt kiértékelése: a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) kutatása szerint ma Magyarországon körülbelül 750 ezer ember él a csapvíz ólomtartalma szempontjából magas kockázatú épületben. Az ólomszennyezett víz fogyasztása senkinek sem egészséges, de a várandósok és a kisgyermekek kiemelten érzékeny csoportnak tekinthetők. A csapvíz magas ólomtartalmának az 1945 előtt épült épületben a legnagyobb a kockázata.
Az ivóvízben jelen lévő ólom legfőbb forrását a régi épületekben és városrészekben még ma is megtalálható ólomcsövek jelentik, ezen belül is elsősorban az épületek és a lakások belső hálózatából származik a legnagyobb mennyiség – emellett az ólomtartalmú rézötvözetek szerepe lehet még jelentős az ivóvízhálózatban. Az ilyen csövekkel vagy szerelvényekkel érintkező víz minősége, hőmérséklete és stagnálási ideje is befolyásolja a vízbe oldódó ólom mennyiségét.
Az NNK figyelmeztet, hogy az épületek, lakások belső hálózatán bekövetkező vízminőségi változás a tulajdonos felelőssége.
Budapest úszik az ólomban
Az NNK ólomfelmérő projektje két részből állt. A feltáró monitoring program a csapvíz ólomtartalmának felmérését célzó, országosan reprezentatív kutatás volt, amely során összesen közel 2300 épületből és 2800 mintavételi helyről származó mintát vizsgáltak. A Nyitott Laboratórium nevű lakossági programban az elmúlt 3 évben 8826 darab ivóvízmintát küldtek be díjmentes vizsgálatra, 3736 különböző helyről, az ország 369 településéről.
Országosan a csap nyitását követően vett minták 14 százaléka, míg a legalább egy perc folyatás után vett minták 6 százaléka haladta meg a határértéket. A kutatás igazolta a korábban térképen is ábrázolt kockázati szintek becslését, vagyis az 1945 előtt épült épületekben jelentősen nagyobb arányban mértek határérték felett (25 és 14 százalék), az 1975 után épült épületekben sokkal ritkábban (3 és 0,36 százalék), míg a két dátum között épültekben a nyitási minták 10 és a folyatott minták 3 százaléka haladta meg a határértéket.
A szakértők ezért arra figyelmeztetnek, hogy a csapvíz folyatása megfelelő megoldás a víz ólomtartalmának csökkentésére, de a régi épületekben még így sem biztos, hogy elegendő. Végleges megoldást csak a vízellátó rendszer ólomtartalmú szerkezeti anyagainak teljes körű cseréje jelenthet – tehát nem elég a lakáson belül intézkedni, az egész épület vízhálózatát fel kell újítani.
Az ólmos csapvíz egészségügyi kockázatai elsősorban Budapestet és az 5000 fő felett városokat érintik. A fővárosban körülbelül 50 ezer, míg a vidéki nagyvárosokban 32 ezer épületben lehet szükség a teljes csőcserére és az egyéb potenciális ólomforrások cseréjére. Mivel a csapvízben található ólomnak nincs különösebb íze vagy szaga, az ólomszennyezettséget kizárólag a csapvíz bevizsgáltatásával lehet megállapítani – az NNK ólomkockázati térképe (ahol lakcím szerint is lehet keresni) támpontot nyújthat abban, hogy kinek érdemes ezt meglépni.
- Az 5000 lakos alatti kistelepüléseken az NNK felmérése szerint szinte semmilyen veszély nem fenyeget: 28 százalékukat alacsony, míg 72 százalékukat nagyon alacsony kockázati kategóriába sorolta a központ.
- Az 5000 fő feletti települések épületeinek 23 százaléka alacsony, 70 százaléka nagyon alacsony kockázatú, de itt már megjelent 4 százaléknyi közepes kockázatú, valamint 2 és 0,5 százalék magas és nagyon magas kockázatú épülettömb is. Utóbbi két kategória nagyjából 134 ezer lakost érint.
- Budapesten teljesen borult a minta: 7 százalék alacsony és 3 százalék nagyon alacsony kockázatú épület mellett 64 százaléknyi közepes kockázatú épület található, és már a legalább magas kockázatú épületek száma is jelentős: 17 százalék a magas, 8 százalék a nagyon magas kockázati szintet ütötte meg. Vagyis körülbelül 50 ezer épületben 620 ezer fő él magas vagy nagyon magas ólomkockázatú lakásban.
A nem megfelelő víztisztító tovább ronthat a helyzeten
Az ólomcsövek teljes cseréjéig átmeneti megoldást jelenthet az ivóvíz-utótisztító kisberendezések használata. Ezek engedélyköteles termékek, de fontos tudni, hogy az engedélyezés során elsősorban arra tér ki a szakvélemény, hogy a termék okoz-e kockázatos változást az ivóvíz minőségében, és csak másodsorban arra, hogy megfelel-e annak, aminek mondja magát – tehát, hogy alkalmas-e ólommentesítésre. Egy nem megfelelő célra vásárolt víztisztító ugyanis esetenként ronthat a helyzeten, és amellett, hogy az ivóvíz ólomszennyezettsége változatlan marad, még nitrit vagy ezüst is kerülhet a kezelt vízbe, vagy ronthatja annak mikrobiológiai minőségét.
A projektben 9 különböző ivóvíztisztító kisberendezést vizsgált az NNK, és az eredmények alapján több termék alkalmas a csapvíz ólomkoncentrációjának jelentős csökkentésére, vagy akár teljes felszámolására. Egyetlen olyan, aktívszenet és kerámiát tartalmazó berendezés volt, amely sikeresen eltávolította az ólmot, miközben semmilyen kedvezőtlen változás nem jelentkezett a csapvízben. A többi típusnál az ismert kockázatok jelentkeztek különböző mértékben: a mikrobiológiai minőség romlása, nitrifikáció, az összes keménység túlzott csökkenése, valamint különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink) beoldódása.
Az ideális gyakorlat szerint tehát, ha valaki rákeres az NNK ólomtérképén a lakcímére, és aszerint kockázatos besorolású épületben él, az vizsgáltassa be a csapvizét. Ha kiderül a magas ólomtartalom, akkor a palackozott vizek vásárlása mellett megveheti a célnak megfelelő ivóvíztisztító terméket, így tiszta csapvízhez jut, amíg az épületében ki nem cserélik a vízhálózat ólomcsöveit.
A vízitisztítóknál a megfelelő fertőtlenítésre, karbantartásra és szűrőcserére is figyelni kell a pangó víz cseréje mellett, míg fogyasztás előtt a csapvíz folyatása is ajánlott, főzéshez és forraláshoz pedig meleg helyett hideg vizet érdemes használni. Az NNK vízminőséggel és az ivóvíztisztító termékek kockázataival kapcsolatban összeállított lakossági tájékoztatói ezen az oldalon érhetők el.
Gyerekeknél nincs biztonságos vérólomszint
Az ólom káros hatásai az emberi szervezet szinte minden részére kihatnak, így az ideg-, az immun-, a hormon-, valamint a szív- és érrendszerre; a vérképződésre és a vesékre; illetve a magzati fejlődésre és a szaporodási képességre is. A hatások mértékét genetikai tényezők is befolyásolják, de fontos megjegyezni, hogy nem az ivóvíz az ólom elsődleges beviteli forrása, hanem a levegő, a por és az élelmiszerek. A szervezetbe különböző utakon bevitt ólom mennyiségét a vérólomszint jelzi.
Mára elfogadott tény, hogy gyerekeknél nincs biztonságos vérólomszint, míg a csontokban elraktározódó, majd a terhesség alatt vagy szoptatáskor a kalciummal együtt felszabaduló, és a véráramba jutó ólom a szülőképes korú nőket is kiemelten veszélyezteti. Több kutatás mutatott már összefüggést a gyerekek vérólomszintje és az IQ-értékeik csökkenése között – a mentális fejlődést a 2 éves kor körüli ólombevitel akadályozhatja leginkább. Az NNK tájékoztatója szerint egyes ásványi anyagok, például a kalcium, a vas vagy a cink bevitele mérsékelheti az ólom káros hatásait.
Mivel a vízművek csak az átadási pontig (a vízóráig) felelős az ivóvíz minőségéért, az épületen belüli vízhálózat állapota az épület tulajdonosának felelőssége, aki viszont nem kötelezhető az ólomvezetékek cseréjére. A csapvíz minősége egy épületen, de még egy lakáson belül is eltérő lehet különböző helyeken, ezért egyetlen mintavételi pontról származó eredmény alapján nem lehet megállapítani az épület kockázati szintjét. A célzott ólomfelméréshez ezen a címen kérhetnek segítséget az épületek fenntartói az NNK-tól.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: