Egy kisebb bőrönd méretével megegyező készülék óránként 5 liter tiszta ivóvizet tud előállítani azáltal, hogy a tengeri áramlást imitálja kicsiben.
Ebből 620 ezren Budapesten, ahol az 1945 előtt épült, kiemelten kockázatos házak elavult belső ivóvízhálózata rontja a statisztikát. A gyerekekre és a várandósokra különösen veszélyes ólmos víz ellen a fogyasztó ivóvíztisztító berendezéssel, az épület tulajdonosa a vezetékek és szerelvények felújításával védekezhet.
Budapesten szinte a teljes belvárosban magas az ólomkockázat a házi vízhálózatban, de országszerte rosszabb a helyzet annál, amit a magyar vízminőségi dicsjelentések sugallnak.
Az MTA oldalán ismét megjelent a népegészségügyi központ dicshimnusza a kifogástalan magyar ivóvízről, de a csapoknál mért szennyezettség és az EU jelentései mást mutatnak.
A vízmű csak a fogyasztóhelyig felel az ivóvíz minőségéért, pedig az épületekben kezdődnek igazán a problémák. Hiába tudnak évek óta az ólomszennyezésről, mindig fontosabb volt a magyar víz dicsősége, mint a lakosság tájékoztatása.
A palackozott vizeket sokan a kapitalizmus paródiájának tartják, évente mégis 391 milliárd liternyit adnak el belőlük. Ki gondolta volna, hogy a 0,33 literes, 28 ezer forintos gleccserolvasztmány semmivel sem jobb, mint egy pohár csapvíz?