Agyonszúrt béka, égő kakas és Zsákos Para bácsi: régen bezzeg a karácsonyi képeslap is jobb volt

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Meglepődnél, ha a karácsonyi képeslapjaid leszúrt békákat, öngyilkosságra készülő kiscicát, ijesztő Mikulásokat, bántalmazott idős embereket vagy halott kismadarakat ábrázolnának? Mert Angliában, a viktoriánus korban ilyen és ehhez hasonló rajzok díszítették az üdvözlőlapokat.

A macska az internet korában is spirituális totemállat; nem csoda, hogy a viktoriánus kor képeslaptervezői is meglátták benne a fantáziát. Pontosabban nem is a macskában látták meg, hanem a rajzoló tette hozzá a sajátját. Az óriás sípon ücsörgő kvartettben vagy a rongyokat szorongató, bánatos arcú duóban még nincs semmi extra: a nyúloktató viszont láthatóan betonba áztatott kürtőskalácsot evett, a kardos cica könnyes tekintete pedig egy három másodpercen belül bekövetkező rituális öngyilkosságot sugall.Forrás: Weird Christmas

A 21. századi szemnek ezek az ábrák meghökkentőnek, elborzasztónak, nevetségesnek, szürreálisnak, vagy éppen értelmetlennek hatnak. Olyanok, mintha egy David Lynch és Füzesi Zsuzsa életművén nevelt mesterséges intelligenciával rajzoltatták volna őket. De hogyan láthattak napvilágot ezek a képeslapok a jó modort és finom erkölcsöt hirdető viktoriánus korban?

Lusta művészpártoló levelezne számos barátjával

A karácsonyi képeslap története egy, az elit köreiben gyakran megforduló műkedvelővel, Henry Cole-lal, a londoni Victoria és Albert Múzeum alapítójával kezdődött Cole sokat utazott, népszerű figurája volt a viktoriánus kori Angliának, így sok barátra és ismerősre tett szert.

A brit posta 1843 karácsonyán vezette be a filléres posta (Penny Post) intézményét: a karácsonyi leveleket egy mindössze egypennys bélyeg fejében továbbították bárhová az országban. A briteknél ma is nagy hagyománya van a karácsonyi képeslapok küldésének, de a viktoriánus időkben kifejezetten modortalan viselkedésnek számított, ha valaki nem válaszolt egy levélre. Az egypennys ajánlat sokakat felcsigázott, úgyhogy százezerszámra küldték a karácsonyi leveleket Anglia minden megyéjébe.

Cole imádta a filléres posta ötletét, de mivel túl sok ismerőse volt, számos levelet kellett volna megírnia. A lustaság számos találmány megalkotásánál volt ihletforrás, ahogy ezúttal is: Cole úgy döntött, hogy nem levelet fog írni, hanem kis képeket fog küldeni, rövid üdvözlő szöveggel. Megkereste művész barátját, J. C. Horsley-t, és megkérte, hogy rajzoljon egy skiccet az általa elképzelt témáról.

Az ünnepi illusztrációt Cole egy londoni nyomdában ezer példányban sokszorosította. A képes részen egy ünnepelő család volt látható, ahol mindenki, még a gyerekek is alkoholt fogyasztottak. Minden képeslap hátoldalán szerepelt egy CÍMZETT mező, ahová Cole leírhatta a személyre szabott üdvözletét; ez alá került az egyenszöveg („Kellemes karácsonyt és boldog új évet!”).

Az első karácsonyi üdvözlőlapot Henry Cole találta ki, és J. C. Horsley rajzolta meg 1843 karácsonyán. A lapból nagyjából ezer példányt nyomtattak, de csak 25 marad fenn. Az egyik példányt 35800 dollárért adták el egy 2001-es árverésen.Fotó: Smithsonian Magazine

Mivel Angliában akkoriban népszerűek voltak a mértékletességi mozgalom, az italozó gyerekek látványa sokakból rosszallást váltott ki, de még a legkritikusabbak is elismerték, hogy  Cole találmányával rengeteg időt takaríthatnak meg.

Charles Dickenstől a trashművészetig

Cole köreiben az üdvözlőlap igencsak felkapottá vált, de ez még nem jelentette automatikusan a világhírt. Pedig 1843-ban nemcsak a filléres posta jelent meg, hanem Charles Dickens híres regénye, a Karácsonyi ének is, ami több, ma is meglévő karácsonyi mém – többek között a fehér karácsony – alapjául szolgált.

De miket rajzoltak a képeslapokra, amíg nem találták föl az unalomig ismert émelyítő giccset? Például madarakat. A madárábrázolások népszerű elemei voltak a viktoriánus korabeli karácsonyi képeslapoknak. A kontextus nem is fontos: elég, ha tolla van, és az sem baj, ha halott. Nehéz kedvencet választani: vajon az üdvözlőlapot átnyújtó pávát ábrázoló üdvözlőlap meta-szürrealizmusa a legmenőbb? Vagy a terminátorszemű velocipédes baglyok? A házi köntösös kenguru cilinderes modellje? A szánkózó kakasok? Esetleg a halott vörösbegy? Lehetetlen megmondani.Forrás: Weird Christmas

Ma természetesnek vesszük, hogy a karácsony automatikusan télapót, lobogó kandalló mellett álló feldíszített fenyőfákat, havas tájakat, gyömbéres sütit, adventi koszorút, magyalágat és kakaóba mártogatott mályvacukrot jelent, de a viktoriánus korban ezek még csak nyomokban voltak meg.

A XIX. századi Anglia előkelő köreiben biztos ismerték a kontextust, amitől egy szíven szúrt béka képe nem számított irtózatosan sértő karácsonyi üdvözletnek. De próbáljon meg ezekről a képekről valaki a karácsonyra asszociálni!Forrás: Weird Christmas

Katie Brown, a York Castle Museum Kurátora szerint a mai üdvözlőkártyákon látható elemeket a XX. században fésülték össze; a XIX. század végén nyomtatott képeslapokról viszont a nagypályás szürrealizmus köszön vissza. Ennek részben az az oka, hogy az 1870-80-as években a karácsonyi üdvözlőkártyák népszerűsége megugrott, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb igény mutatkozott a különlegességekre is. A legjobban sikerült ábrák olyanok, mintha egy Hieronymus Bosch-ba oltott trashművész festette volna őket.

Igen, ez a kép is a viktoriánus kori Angliában készült, nem egy párhuzamos dimenzióban, ahol növényevő állatok helyett állatevő növények élnek.Forrás: Weird Christmas

A befolyásos műkritikus, Gleeson White 1894-ben a patinás folyóirat, a Studio egy teljes számát a karácsonyi képeslapok esztétikájának szentelte. Bár úgy vélte, hogy a kísérőszövegekből egy mondatot sem érdemes megjegyezni, a változatos képek már felkeltették az érdeklődését.

A karácsony a nagy zabálások időszaka. Így volt ez a viktoriánus kor Angliájában is, csak a korabeli képeslapok tanúsága szerint a karácsonyi menü alapanyagai, beszerzése, ábrázolása és elkészítése még más normák szerint zajlott, mint manapság.Forrás: Weird Christmas

Bár a viktoriánus korban az etikettre és az erkölcsre vonatkozó szabályok szigorúbbak voltak, mint egy német közlekedési rendőr, a képeslapokon gond nélkül burjánzottak a sírrablás, az idősek bántalmazása, az ijesztő zöldségemberek és a halott madarak. Vagy éppen az ördögök, a bohócok, a rovarok és a rasszizmus – kinek mire volt gusztusa.

Boldog karácsonyt kíván Golliwog, a kannibálok szigetére vetődött szurokbaba! A nettó rasszizmus az 1800-as években még szalontéma volt; naná, hiszen az amerikai polgárháborúig és a rabszolgák felszabadításáig senkit nem érdekelt, hogy a fekete rabszolgák is emberek. Golliwog ma már túl van minden polkorrektségen; ami akkoriban vicces üdvözlőlap-alapanyag volt, az ma már blackface és fajgyűlölet.Forrás: Weird Christmas
Szent Miklós, ismertebb nevén Mikulás, nem hivatalos nevén Zsákos Para bácsi, a gyerekrabló karácsonyi rém. A fenti képsorozat akár egy horrorszerű jelenetnek is felfogható: az ijesztően vigyorgó szakállas öreg feltárcsázza a gyerekeket, hogy megtudja, otthon vannak-e, majd kilesi őket az ablakon át, kikergeti őket az erdőbe, ahol a diótörőszerű rágó szájszervével halálra rémíti, majd zsákba dugja őket.Forrás: Weird Christmas
Jól öltözött viktoriánus korabeli angol hölgyek egy szerencsétlen, a szó szoros értelmében elesett magyalkoszorús öregembert bántalmaznak hóval és hólapáttal. Persze, ha az előző képsorozat folytatásaként kezeljük, máris új értelmet nyer a sztori: a lázadó suffragette-ek bosszút állnak a gyerekrabló Zsákos Para bácsin.Forrás: Weird Christmas

Brown szerint a legbizarrabb képeslapok remek társalgási témák voltak az elit szalonokban. A tematika többek között a korabeli babonákból fakadt. A halott vörösbegyet ábrázoló képeslap helyes értelmezéséhez például fontos tudni, hogy akkoriban a vörösbegy szent állatnak számított Angliában. „A halott madár ugyanakkor – írja John Grossman, a Christmas Curiosities: Old, Dark And Forgotten Christmas c. könyv szerzője – az együttérzés kiváltását célozta, de utalhatnak akár a karácsonykor halálra fagyó szegény gyerekekre is.”

Ha korlenyomatként kezelnénk a képeslapokat, azt gondolhatnánk, hogy 150 éve szörnyű lehetett gyereknek lenni: ezen a kollázson egyszerre láthatjuk a gyerekrabló, Sátánnak maszkírozott krampuszt, a Camden-Town-i Nemecsek Ernőt egy jeges fürdő után, illetve az első karácsonyi lap alkoholizáló fiataljait.Forrás: Weird Christmas

Szürrealizmusnak indult, giccs lett a vége

A viktoriánus korban a bizarr képeslapokon csak a kiválasztott kevesek szörnyülködhettek; a modern karácsonyi képeslap alig százéves intézmény. Joyce Hall 1915-ben saját képeslapnyomtató vállalatot indított Kansas Cityben, majd csatlakozott hozzá két bátyja, Ronnie és William is; együtt alapították meg a Hall Brothers Company-t, ami a világ első, nagy példányszámban készült karácsonyi képeslapjait gyártotta.

A Hall Brothers Company neve talán nem cseng ismerősen, de ha azt mondjuk, hogy Hallmark, arra már sokan felkapják a fejüket; az üdvözlőlap-gyártásban olyan ez a név, mint az autóiparban a Mercedes-Benz. A Hallmark találmánya volt a ma már szabványméretűnek számító, 6 hüvelyk hosszú és 4 hüvelyk széles képeslap, amit kettőbe hajtva lehetett borítékba süllyeszteni. A kihajtható képeslap hamarosan az üdvözlőkártya hivatalos formátuma lett, az 1930-50-es évektől fogva pedig megjelentek rajtuk a ma is jól ismert Télapós-karácsonyfás-betlehemes témák.

Korábban a Hallmark is nyitott az avantgárd felé: felkérték például a kor híres festőművészeit, hogy tervezzenek nekik karácsonyi lapokat. A Norman Rockwell-nyomatokat jól ismerhetjük, mivel néhány évente újranyomják őket, de Dali kísérletei már nem arattak ekkora sikert. A Hallmark 1959-ben 15000 dollárt fizetett a szürrealista festőművésznek 10 képeslaptervért, és nem szabtak neki se témát, se határidőt. Erre Dali elkészítette az „A karácsonyfa és a Szent Család szürrealista ábrázolása” című művet, illetve néhány felzaklató képet: egy fej nélküli fuvolázó angyalt, illetve az eszelős külsejű tevéken érkező napkeleti bölcseket.

A Hallmark végül a legkevésbé provokatív alkotásokat nyomta képeslapra – egy betlehemes, és egy Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló festményt –, de ezekből sem adtak el sokat.

Salvador Dali 1959-es képeslaptervei, amiket a Hallmark megbízásából készített. A festményeket a maguk idején túl radikálisnak tartották az átlagvásárlók, de az évtizedekkel később újranyomott példányokat az utolsó darabig elkapkodták.Forrás: Washington Post

Ma csak az Egyesült Államokban kétmilliárd karácsonyi üdvözlőlapot adnak el minden évben. Ami régen az angol felső tízezer kiváltsága volt, az mára – erősen felhígított formában ugyan, de – népszokássá vált. Kialakult a gyors terjesztési gyakorlat, sablonná kövesedett a több évtizedes ikonográfia; ami régen különlegesség volt, az ma rutin. Alighanem sosem lesznek már olyan prófétai erejű műalkotások, mint az alábbi darab:

A keresztény értékrend mázsás súllyal nyomja a brüsszeli meleglobbi által szorongatott Szájer József vállát.Illusztráció: Weird Christmas

... igaz, ha jobban belegondolunk, ez talán nem is olyan nagy baj.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: