Négy év múlva 200 hektárra egyetlen vaddisznó juthat Magyarországon
Nemzeti akcióterv összeállítására kötelezte tagországait tavaly áprilisban az Európai Unió afrikai sertéspestis (ASP) kezelésére kidolgozott stratégiája. A cél az volt, hogy a világszerte hatalmas kárt okozó fertőző állatbetegséget sikerüljön ellenőrzés alatt tartani és mielőbb felszámolni az EU területén. A magyar verzió csütörtökön jelent meg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján.
Az utóbbi évtizedben jelentősen megnövekedett európai vaddisznóállomány jelentős szerepet játszik az ASP terjedésében és fenntartásában, éppen ezért a betegség elleni küzdelemben elengedhetetlen az állomány csökkentése. Amíg a betegség jelen van a vadállományban, súlyos kockázatot jelent a házisertés-állományokra, így a sertéstenyésztő ágazatra is – olvasható a Nébih közleményében.
A cél az, hogy az európai vaddisznó (Sus scrofa scrofa) populációjának állománysűrűsége 2025. február 28-ig 200 hektáronként egyetlen egyedre csökkenjen. (A hivatalos közlemény fél vaddisznót említ 100 hektáronként, pontosabban a 0,5 vaddisznó/km2 arányszámot adja meg.) Az akcióterv szerint az állam az ASP elleni küzdelemben a vadásztársadalomra, a vadaskertek és vadfarmok üzemeltetőire, illetve a vadászati hatóságokra számít leginkább, és akár 40 ezer forintos kártalanítást is fizet a „diagnosztikai célból” kilőtt egyedek után.
Szuperragály
Az afrikai sertéspestis (ASP) kórokozója az Asfarviridae család Asfivirus nemzetségébe tartozó DNS-vírus, amely a külső környezeti hatásokkal szemben rendkívül ellenálló. Az emberre nem veszélyes fertőző betegségre Európában a házisertés és az európai vaddisznó fogékony.
A Kelet-Európában jelenleg cirkuláló és a hazai sertésállományt is veszélyeztető vírus a II-es genotípusba tartozó ASP-vírus kifejezetten erős megbetegítő képességgel bír, vagyis rendkívül virulens. A jelenlegi vírusellenes állatgyógyászati készítmények ugyanakkor nem hatnak a sertéspestisre, és hatékony oltóanyagok sem állnak rendelkezésre. Az ASP vírusa iránt a sertés és a vaddisznó minden életkorban fogékony, és a megbetegedett állatok szinte kivétel nélkül elpusztulnak.
A beteg állatok bélsárral, vizelettel, nyállal, orrváladékkal, ondóval, hüvely- és méhváladékkal egyaránt terjeszthetik a vírust, amely így közvetlenül fertőzi meg a környezetében található más példányokat. A vadászok, erdőjárók, sertéstartók, az állatgondozók, az állatfelvásárlók és a fertőzött állatok tartási helyén megforduló más személyek az említett váladékokkal szennyezett cipővel, ruházattal, használati eszközökkel szintén elhurcolhatják a betegség kórokozóját. Az állat megfertőződésétől a betegségre gyanút keltő tünetek megjelenéséig terjedő lappangási idő 3-15 nap között változhat, de súlyos heveny megbetegedés esetén csupán 3-4 nap.
Vakcina helyett egyelőre lőszer
A Nébih aktuális sertéspestitérképe szerint az ország észak-keleti régiója fertőzött.
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint biztos, hogy az élővírusos vakcinára még éveket kell várni, és bár már zajlanak a kísérletek, hogy genomszerkesztéssel tegyék ellenállóvá a kultúrfajtákat a betegséggel szemben, a GMO-kkal szembeni ellenállás, illetve az időigényes kutatás-fejlesztési folyamatok miatt az efféle immunizálás sem jelent gyorsabb módszert. Rövid távon így csak az működhet, hogy redukálni kell a potenciális fertőzési források számát, vagyis gyéríteni kell a túlszaporodott vaddisznóállományt, valamint hermetikusan lezárni a hizlaldákat és tenyésztelepeket, hogy oda szó szerint a légy se juthasson be.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: