A magas hegységekben élő madarak speciális tollakat növesztettek törzsfejlődésük során
250 himalájai énekesmadár tollazatának összehasonlító elemzéséből kiderül, hogy mi az evolúciós megoldás, amely segíti ezeket az apró testű állatokat a túlélésben a zord körülmények között.
A washingtoni Smithsonian Természettudományi Múzeum ornitológusai az Ecography folyóiratban publikált tanulmányukban számolnak be eredményeikről.
A kutatók ezúttal nem terepen, hanem a múzeum hatalmas madárgyűjteményében végeztek kutatásokat. Abból indultak ki, hogy a több ezer méterrel a tengerszint fölött élő állatok életében mindennapi esemény, hogy a testük és környezetük hőmérséklete között akár 50 Celsius-foknál is nagyobb a különbség. A temperálást a madarak kültakarója szavatolja, a kérdés az, hogy miként.
Az amerikai ornitológusok szerint a Himalájában élő fajok speciális tollakkal védik magukat a hidegtől. Bár elsőre nem látszik a szarunemű anyagból álló képletek töve markánsan különbözik a tollvégektől. Méghozzá nem csak a közvetlenül a bőr fölötti testtollak, hanem a fedő- és a repülésben fontos evezőtollak szára is pelyhes állományú, amely tollazatként olyan funkciót tölt be, mint egy hiperkönnyű, de nagyon meleg hegymászó dzseki.
A tanulmányt ismertető BBC szerint a kutatók a következőkben azt vizsgálják, hogy a tollak ilyen irányú evolúciója hátrányt vagy előnyt jelent-e a jelenlegi klímaváltozás nyomán bekövetkező kényszerű adaptáció során.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: