A magas hegységekben élő madarak speciális tollakat növesztettek törzsfejlődésük során
250 himalájai énekesmadár tollazatának összehasonlító elemzéséből kiderül, hogy mi az evolúciós megoldás, amely segíti ezeket az apró testű állatokat a túlélésben a zord körülmények között.
A washingtoni Smithsonian Természettudományi Múzeum ornitológusai az Ecography folyóiratban publikált tanulmányukban számolnak be eredményeikről.
A kutatók ezúttal nem terepen, hanem a múzeum hatalmas madárgyűjteményében végeztek kutatásokat. Abból indultak ki, hogy a több ezer méterrel a tengerszint fölött élő állatok életében mindennapi esemény, hogy a testük és környezetük hőmérséklete között akár 50 Celsius-foknál is nagyobb a különbség. A temperálást a madarak kültakarója szavatolja, a kérdés az, hogy miként.
Az amerikai ornitológusok szerint a Himalájában élő fajok speciális tollakkal védik magukat a hidegtől. Bár elsőre nem látszik a szarunemű anyagból álló képletek töve markánsan különbözik a tollvégektől. Méghozzá nem csak a közvetlenül a bőr fölötti testtollak, hanem a fedő- és a repülésben fontos evezőtollak szára is pelyhes állományú, amely tollazatként olyan funkciót tölt be, mint egy hiperkönnyű, de nagyon meleg hegymászó dzseki.
A tanulmányt ismertető BBC szerint a kutatók a következőkben azt vizsgálják, hogy a tollak ilyen irányú evolúciója hátrányt vagy előnyt jelent-e a jelenlegi klímaváltozás nyomán bekövetkező kényszerű adaptáció során.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Ezért ürültek ki a madáretetők, és tűntek el az énekesmadarak
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint a jelenséget a madárvonulás, valamint az Európa északi és középső régióiban tapasztalható enyhe, hómentes időjárás együttes hatása magyarázza.
A madarak éneke folyamatosan változik egész életükben
Az egyedi madárének a kor előrehaladtával egyre hosszabb, ismétlődő hangsorozatokat tartalmaz. A jelenség hátterében feltehetően hosszú távú tanulási folyamatok állnak, derítették ki magyar kutatók.
Világviszonylatban is párját ritkítja Haraszthy László most megjelent gigantikus madárkönyve
18 év, 750 terepen töltött nap és 300 ezer kilométernyi utazás eredménye az a 2268 fotóval illusztrált, 1782 oldalas, összesen 7 kilós, kétkötetes munka, amely az összes Magyarország területén fészkelő madárfaj költésbiológiáját leírja. Haraszthy László április végén megjelent műve nem csupán extrém volumene, hanem a teljességre való törekvése miatt is egészen kivételes vállalkozás.