Megtalálták a helyet, ahol megtalálták a Magyarosaurust
Megtalálták azt a lelőhelyet, amelyet még Kadić Ottokár geológus tárt fel Erdélyben, a Hátszegi-medence területén, és amelyről annak ellenére nem tudták száz éven keresztül, hogy hol van, hogy nemzetközi szempontból is egyedülálló leletanyagot tartalmaz. Kadić itt gyűjtötte azokat a fosszíliákat, amelyek alapján a kutatók meghatározták a Magyarosaurus dacus névre hallgató törpenövésű sauropodát, az Allodaposuchus őskrokodilt vagy a Kallokibotion teknős maradványait.
Az eredeti gyűjtemény páratlanul gazdag képet ad a kréta időszak legvégéről, de a Magyar Bányászati Szolgálat Gerinces Gyűjteményében tanulmányozható fosszíliákon kívül az elmúlt száz évben nem bővülhetett újabbakkal, a leletanyag begyűjtését követi történelmi események miatt ugyanis nem volt ismert, hogy pontosan hol találták őket.
Ezen változtatott a Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport, amely a lelőhelyek újbóli feltárását tűzte ki maga elé. Botfalvai szerint a lelőhelyek újrafelfedezését „az tette lehetővé, hogy nemrégiben előkerült az a térkép, amelyet Kadić Ottokár használt az ásatásai során, és rajtuk egyértelmű jelöléseket találtunk az egykori lelőhelyekre vonatkozólag”. A térképen lévő jelöléseket a kutatók ezután Albert Gáspár, az ELTE térinformatikusának segítségével megfeleltették a mai terepviszonyoknak, majd több hetes terepi kutatómunka során azonosították az elfeledett lelőhelyeket.
Folytatódhatnak a feltárások
A kutatók a területen további csontmaradványokra bukkantak, többek között egy összetartozó csigolyasorra is, amely egy sauropoda dinoszauruszhoz tartozott. A Magyar Természettudományi Múzeum közleménye szerint tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméteresek, különlegességüket pedig az adja, hogy emlősökhöz tartoztak, így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak.
Az újonnan begyűjtött maradványokat a kutatók ezután geokémiai elemzéseknek vetették alá, amelyek során bebizonyosodott, hogy a leletek ugyanonnan származnak, mint a száz évvel ezelőtt feltárt fosszíliák.
Botfalvai szerint az elvégzett kutatások nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a kréta időszak végén bekövetkezett kihalási eseményt megelőző rövid időszak ökológiai folyamatainak behatóbb megismeréséhez, és lehetővé tették a modern őslénytani kutatások folytatását a területen. A kutatók az eredményeiket a Cretaceous Research szakfolyóiratban publikálták, a tanulmány itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: