Az antropocén óceánok hangtérképének elkészítésére vállalkozott egy 20 fős nemzetközi kutatócsoport, amelynek tagjai szerint a COVID-19 világjárvány miatt drasztikusan lecsökkent tengeri forgalom lehetővé teszi, hogy a természeteshez közelítő zajterhelés mellett vizsgálják a vízfelszín alatti környezetet – számolt be róla a BBC.

Az oceanográfusok a Science-ben még februárban megjelent tanulmányukban vázolták kutatási terveiket. A kutatók abból indultak ki, hogy az antropogén zaj jelentős stresszt okoz a tengeri ökoszisztémákban, de még a sarki jégtakaró olvadását is gyorsítja, ugyanakkor más, a környezetben perzisztens stresszorokkal, például a légkörbe kibocsátott szén-dioxiddal vagy a tengeri ökoszisztémákba juttatott szerves és szervetlen szennyező anyagokkal összehasonlítva, az antropogén zaj csökkentése, megszüntetése a szennyezést is csökkenti, megszünteti – szinte azonnal.

A kutatók szerint a már meglévő technológiákkal és kormányzati szintű nemzetközi összefogással megoldható lenne, a bizonyítottan viselkedésbefolyásoló és pusztító zajszennyezés redukálása. Az oceanográfusok meg is mutatták, hogy mire gondoltak.

Az alábbi infografika ábrázolja az óceánok ipari forradalom előtti, illetve antropocén hangképét, továbbá azt, hogy milyen lenne egy alig és egy jól menedzselt zajszennyezési szcenárió.

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

Eddig még nem hallottál csendes-óceáni simabálnát énekelni, és könnyen lehet, hogy már ezután sem fogsz

Balázs Zsuzsanna tudomány 2019. június 20.

Öt felvevőkészülékkel, nyolc éven át rögzítették óceanográfusok a tenger hangjait, hogy a kipusztulóban lévő csendes-óceáni északi simabálnák jellegzetes énekét legalább felvételen megőrizzék az utókornak.

A delfinek kínjukban elkezdtek kiabálni, hogy a nagy zajszennyezésben meghallják egymást

Qubit.hu tudomány 2018. október 28.

Az óceánban is pusztít a zajszennyezés: a palackorrú delfinek ezt ugyanúgy próbálják orvosolni, mint az emberek, amikor egy zajos klubban akarnak szót érteni egymással.