Egy tudós és egy képzőművész, Kroel-Dulay György és Gosztola Kitti eltérő megközelítésekkel, de ugyanazt vizsgálja: miért és hogyan változik körülöttünk a táj, és megvannak-e a megfelelő fogalmaink ahhoz, hogy megértsük a változás természetét?
A nagy testű északi madár története nem csupán egy faj kihalását példázza, hanem azt a felismerést is, hogy az emberi tevékenység visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Ma, egy hatodik tömeges kihalás küszöbén joggal merül fel a kérdés: néhány évtized múlva hány olyan faj tűnik el, amelyről ma még azt hisszük, hogy biztos helye van a Földön?
Egy japán-ausztrál kutatócsoport az elmúlt 7700 év antropogén ujjlenyomatait vizsgálta világszerte.
Az After Nature olyan fotósok munkáit díjazza, akik az emberi beavatkozás nyomán megváltozó tájra és a mögötte húzódó társadalmi folyamatokra reflektálnak. Egy bangladesi fotográfus elhagyott, eltagadott területekre utazott, és a késői kapitalizmus peremvidékéről tudósít.
Máskülönben az eszetlen gyarmatosítás áldozataivá válnak a rendkívüli tudományos jelentőségű helyszínek, hívja fel a figyelmet egy hétfőn megjelent tanulmány.
Hivatalosan még mindig a holocénben élünk, és ez most már hivatalos is.
Egy tudományos bizottság a héten nagy többséggel elvetette, hogy az emberi tevékenység Földre gyakorolt hatását új geológiai kor jelölje. A testület elnöke és alelnöke azóta a szerintük szabálysértő szavazás megsemmisítését kéri.
Az elsősorban uszonyuk, de májuk és húsuk miatt is egyre nagyobb mennyiségben halászott állatok 30 százaléka valamelyik veszélyeztetett faj képviselője.
Augusztusra kiderül, hogy miként dönt a korszakváltásról a Geológiai Tudományok Nemzetközi Uniója.
Hát hol élünk? A holocénban vagy az antropocénban? Egy új javaslat a Crawford-tavat használná mérceként, de heves viták várhatók, és kérdés, hogy mit szól mindehhez a Negyedidőszaki Sztratigráfiai Albizottság.
A szennyezés új formája: a műanyag zacskókból és más szemétből keletkező „műanyagkövek”.
Egy friss kutatás szerint a mikroműanyagok 99 százaléka nem közvetlenül, hanem az első számú táplálékforrásukként ismert krillfajokkal kerül a tengeri óriások szervezetébe.
Robert Macfarlane Lennvilág című könyvében a föld alatti birodalmat járja be a bányától a kriptáig, a génbanktól az atomtemetőig, és miközben nem kínál nagy világmegfejtéseket, úgy behúzza az olvasót az alvilágba, hogy az vagy menekülni akar onnan, vagy örökre a föld méhében maradna.
A Wisconsini Egyetem kutatói szerint a földművelés megjelenésével olyan tempóban változott a Föld növényvilága, amilyenre legutóbb a jégkorszak végén volt példa. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy még nem értünk a történet végére, a mostani trendek alapján a biodiverzitás további csökkenésére számítanak.
A COVID-19 világjárvány miatt drasztikusan lecsökkent tengeri forgalom lehetővé teszi, hogy az oceanográfusok a természeteshez közelítő zajterhelés mellett vizsgálják a felszín alatti környezetet.