Így csavarodik meg a téridő, amikor két szupermasszív fekete lyuk találkozik
Az Egyesült Államok repülési és űrhajózási hivatala, a NASA nemrégiben tette közzé azt a szimulációt, amely egy 200 millió naptömegű és egy fele akkora szupermasszív fekete lyuk találkozását mutatja. A vizualizáció a klímamodellekhez fejlesztett Discover szuperszámítógép kalkulációin alapul.
Az animáció azt mutatja, miként torzítja el a találkozás az őket körbevevő akkréciós korongnak nevezett forró gázokból származó fény útját. A NASA modelljében a két fekete lyuk egy olyan bináris rendszert képez, amely a feltételezések szerint akár évmilliókon keresztül is képes fenntartani az akkréciós korongokat.
Az akkréciós korongok nem csak azért vörös és kék színűek, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni a két objektumot, hanem azért is, mert a forróbb gáz a spektrum kék végéhez közelebb eső fényt bocsát ki, márpedig a kisebb fekete lyuk körül keringő anyagot erősebb gravitációs hatások érik, amelyek magasabb hőmérsékletet eredményeznek. A NASA magyarázata szerint a két akkréciós korong valójában az UV tartományban bocsátja ki fényének nagy részét.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Az ismert világegyetem legtávolabbi rádióforrása az ősrobbanás után 780 millió évvel keletkezett
A P172 18 jelű kvazár a számítások szerint 580-szor annyi energiát bocsát ki, mint a teljes Tejútrendszer.
13 milliárd fényévre tátong az eddig ismert legősibb szupermasszív fekete lyuk
Az ismert univerzum eddigi legidősebb ilyen objektuma 365-ször nagyobb mint a Tejútrendszer közepén található, 4 millió naptömegű Sagittarius A*.
A fekete lyukak titkainak feltárásáért jártak a 2020-as fizikai Nobel-díjak
Egy elméleti fizikus, egy asztrofizikus és egy csillagász osztozik a fizikai Nobel-díjakon, amelyeket a galaxisunk közepén található szupermasszív objektum felfedezéséért, és Einstein óta az általános relativitáselmélet legjobb kiegészítéséért ítéltek oda a győzteseknek.