Magyar kutatók: rontja az agy teljesítményét a hosszú távú űrutazás
A hosszú távú űrutazás agyműködésre, illetve a megismerési folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálták a Természettudományi Kutatóközpont Környezeti Adaptáció és Űrkutatási Csoportjának kutatói, akik a Scientific Reports folyóiratban megjelent cikkükben ismertették eredményeiket.
Az Európai Űrügynökség (ESA) által szponzorált kísérletben részt vevő öt űrhajós téri-vizuális képességeket és munkamemóriát igénybe vevő reakcióidő-feladatokat végzett, miközben az űrből telemetriával érkező agyi elektromos jeleket is regisztrálták, összesen kilenc alkalommal – olvasható az Eötvös Lóránd Kutatói Hálózat honlapján megjelent közleményben.
Az űrhajósok az indítást megelőző hónapokban háromszor végezték el a kísérletet, megbízható viszonyítási alapot szolgáltatva ezzel az űrutazás hatásának a vizsgálatához. A Nemzetközi Űrállomáson először a féléves küldetés korai szakaszában, majd pedig közel két hónappal később történt mérés. A visszatérés utáni első héten még kimutatható volt a teljesítményromlás, de 2–3 héttel később már csak az EEG-jelekben mutatkozott kisebb eltérés.
Kiderült, hogy az űrutazást megelőző állapothoz képest a legénység téri-vizuális feladatok során mért reakcióideje és a hibázások száma tartósan megnőtt, emellett mind az akaratlagos, mind az automatikus figyelemre jellemző agyi elektromos jelek jelentős csökkenést mutattak.
A magyar kutatók eredményei az űrállomás körülményeihez való alkalmazkodás elégtelenségét jelzik, emellett felvetik annak a kérdését, hogy a téri-vizuális feladatokban mért teljesítményromlás vajon az általános kognitív képességek romlását jelzi-e. A Természettudományi Kutatóközpont Környezeti Adaptáció és Űrkutatási Csoportja szerint ezért fel kell térképezni, hogy a feltárt változások veszélyeztethetik-e a jóval hosszabb űrbéli tartózkodást követelő Mars-expedíciók sikerességét.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: