Még ha idén nem is indul valami lendületesen a nyár, előbb-utóbb el kell jönniük azoknak az utánozhatatlan nyári estéknek, amiket sajnos az ember feje körül zümmögő szúnyogok is fémjeleznek. De miért repülnek közel a fejünkhöz a szúnyogok, és miért adják ki közben ezt az idegesítő hangot?

Mint Michael Riehle entomológus, az Arizonai Egyetem tanára elmondta, a zümmögő hang csupán mellékhatása a szúnyogszárny verdesésének. Nem nagy hatótávolságú hang, ezért egyszerűen csak akkor válik felismerhetővé az emberi fül számára, ha elég közel van ahhoz.

Közismert, hogy a nyári alkonyokat néha pokollá tevő szúnyogok a nőstények közül kerülnek ki, nekik van ugyanis szükségük a szaporodás után a vérből származó többletenergiára, hogy petézhessenek, míg a hímek többnyire önfeledten nektárt szívogatnak néhány napig tartó életük során.

Miért a fejünk körül?

A nőstény szúnyogokat speciális eszközökkel is felruházta a természet, hogy a vérszívást minél hatékonyabban hajthassák végre. Már távolról az áldozat nyomára vezeti őket az általa kilélegzett szén-dioxid, arra ösztökélve a szúnyogot, hogy megkeresse a gazdatestet, pontosabban a szén-dioxid minél nagyobb koncentrációját követve azonosítsa a forrást. Érthető tehát, hogy a fej körül köröz, mert az ember ott bocsátja ki a legtöbb szén-dioxidot.

A szúnyog a kilélegzett gáz mellett a testhőmérséklet alapján veszi célba a gazdatestet. A lábán található ízérzékelőkkel határozza meg, hogy az ember vagy egyéb állat vére megfelelő táplálék lesz-e számára. Bár egyes tanulmányok szerint vércsoporttól is függ, hogy kit mennyire tartanak alkalmasnak a szúnyogok (és e teória szerint a nullás vércsoport a kedvencük), Riehle ezekre az elméletekre még nem látott meggyőző bizonyítékot. Szerinte más tényezők, például a gazdaállat genetikája, sőt még a táplálkozása is inkább meghatározhatja, mennyire ragadnak rá a szúnyogok.

Mire jó a zümmögés?

Egy 2011-es tanulmány arra jutott, hogy a maláriát terjesztő szúnyogok inkább vonzódtak azokhoz a férfiakhoz, akiknek a bőrén kevésbé sokféle baktérium telepedett meg, mint a diverzebb baktériumflórájúakhoz. A bőr színére (pontosabban az arról érkező fény polariázciójára) is érzékenyek a repülő rovarok, a sötét színhez jobban vonzódnak. (Erről egy 2018-as magyar kutatás böglyök esetén is meggyőződött; kiderült, hogy a testfestés jelentősen véd a vérszívók ellen, illetve hogy a barna bőr vonzóbb a rovarok számára a fehérnél.)

De vissza a szúnyog bosszantó hegedüléséhez: a nőstény másodpercenként mintegy ötszázszor ver a szárnyával, 450-500 hertz közötti frekvencián. Ez a hangolás referenciahangjához, a normál zenei A hanghoz közelít (ami 440 hertzes frekvencián rezeg). Míg az emberi fül számára a szúnyogzene nem túl kellemes, a nőstényeknél magasabb frekvencián szárnyrezgető hím szúnyogokra varázslatos hatással van, amikor párt keresnek. Riehle szereti ezt azzal demonstrálni a hallgatóinak, hogy rezgő hangvillát tart a szúnyogok terráriumához, és míg a nőstényeket hidegen hagyja ez a demonstráció, a hímek hevesen csapkodni kezdenek a szárnyaikkal, hátha megtalálják a mágikus zenét kibocsátó szúnyogistennőt.

Limburger és lábfej

Riehle megjegyezte, hogy hiába halljuk a bosszantó hegedűszót, a szúnyogok, ha már megtalálták a gazdatestet, nem különösebben vonzódnak a fejéhez, jobban szeretik a szúnyogcsábító illatokat kibocsátó baktériumokkal bőven borított lábfejeket. Ott azonban hiába zümmög, mert nem halljuk.

Egy 1996-os tanulmány mutatta ki, hogy a maláriát okozó parazitát terjesztő Anopheles szúnyogok preferálják a lábfejen élő baktériumokat. Ne tévesszen meg senkit, hogy a kutatás címében Limburger sajt szerepel, ugyanis ugyanez a vonzó baktérium, a Brevibacterium linens adja a sajt különleges aromáját. A szúnyogok Limburger iránti vonzalmát egy 2013-as utótanulmány is megerősítette.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: