Tényleg csak 150 év az emberi életkor maximuma?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Miközben a legtöbben nyolcvan év körüli élettartamra, vagy még annál is kevesebbre számíthatunk, néhányan minden előzetes várakozásra rácáfolva túlélik a századik, sőt a száztizedik születésnapjukat is. Okinaván, Japánban és Szardínia szigetén például kifejezetten nagy a centenárisuok aránya. Az emberiség eddigi korrekordere az 1875-ös születésű francia háztartásbeli, Jeanne Calment volt, aki a külsőleg és belsőleg is használt olívaolajnak tulajdonította, hogy 122 évig élt. Amikor született, az átlagéletkor 43 év körül alakult.

Évszázados kérdés, hogy vajon hány évig terjed az emberi élet maximuma, és míg a születéskor várható élettartamot viszonylag könnyen kiszámolható, a leghosszabb elméleti emberi élettartamot már sokkal nehezebb megbecsülni. Egyes kutatások 115, mások 140 évnél jelölték ki ezt a határt, a frissebb tanulmányok szerint azonban 150 év közelében lehet a maximum, erre jutott 2018-ban David Sinclair, a Harvard Egyetem öregedéskutató laboratóriumának vezetője, de egy orosz kutatócsoport is nemrég megjelent tanulmányában.

Jeanne Calment 122. születésnapján, halála előtt fél évvelFotó: GEORGES GOBET/AFP

Az élettartam kiszámítása

A legrégebbi és még mindig széles körben használt módszer a várható és az elérhető maximális élettartam kiszámítására a Gompertz-függvényen alapul. Benjamin Gompertz matematikus a 19. században ismerte fel, hogy az emberek halálozási rátája exponenciálisan növekszik az idő előrehaladtával, és a halál kockázata – például rák, szívbetegségek vagy fertőzések miatt – úgy nyolc-kilenc évente megduplázódik. 

A képlet sokféleképpen módosítható egyéb, a várható élettartamot befolyásoló tényezőkkel, például a nemmel vagy betegségekkel. A Gompertz-féle számításokat használják még az egészségbiztosítási díjak kiszámításához is, ezért érdeklődnek annyira a magánbiztosítók az iránt, hogy dohányzik-e az ember, házasságban él-e stb. – mivel ezek segítenek pontosabban megbecsülni azt az életkort, amikor a biztosított várhatóan meghal.

Egy másik irányból közelítve úgy is meg lehet becsülni az élettartam maximumát, ha azt vizsgálják, mennyire romlik a szervek állapota a kor előrehaladtával, és a hanyatlás ütemét összevetik azzal a korral, amikor a szervek általában megszűnnek működni. Például a szemek állapota, illetve az, hogy mennyi oxigént használ el az ember edzés közben, a kor előrehaladtával stabilan romlik. A legtöbb számítás szerint a szervek átlagosan legfeljebb az ember 120 éves koráig működnek. Ugyanezek a tanulmányok ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy mindez jelentős eltéréseket mutat ember és ember között, például egyesek vesefunkciói gyorsan hanyatlanak a korral, míg mások veséje alig változik, hiába repülnek az évtizedek.

150 év, az emberi kor végső határa

A szingapúri, orosz és amerikai egyetemeken kutató orosz tudósok másféle megközelítést választottak a Nature Communictionsben május 25-én publikált tanulmányukhoz: számítógépes modell segítségével becsülték 150 évre az emberi élettartam végső határát.

A kutatói intuíció szerint összefüggésnek kell lennie a halál kockázata és aközött, hogy az ember milyen gyorsan és milyen mértékben képes betegségekből felgyógyulni – azaz élettani fogalommal élve mennyire képes a homeosztázist, a belső környezet állandóságát, fiziológiai egyensúlyát fenntartani. Az idősödést úgy is le lehet írni, mint ennek az alkalmazkodóképességnek a csökkenését. Nem csoda, hogy minél fiatalabb az ember, annál könnyebben regenerálódik betegségek vagy balesetek után.

A friss kutatáshoz hetvenezer, legfeljebb 85 éves résztvevőtől vettek vérmintát, és azt vizsgálták, milyen rövid távú változások lépnek fel a vérsejtszámaikban. A fehérvérsejtek száma a gyulladások (betegségek) szintjére utal, míg a vörösvérsejtek számából a szívbetegség, a sztrók, illetve a kognitív hanyatlás, például a memóriazavarok kockázatára lehet következtetni. 

A begyűjtött adatokat a kutatók egyetlen paraméterre egyszerűsítették, amit dinamikus organizmusok állapotindikátorának (Dosi) neveztek el. A Dosi értékének változása előrejelezte, hogy a résztvevőknél kialakulnak-e korral összefüggő betegségek, jelezte az ember és ember közötti eltéréseket, valamint modellezte az alkalmazkodóképesség korral együtt járó csökkenését. Ezekből a számításokból derült ki, hogy egészségi állapottól és genetikai adottságoktól függetlenül az alkalmazkodóképesség 150 éves korban szűnik meg teljesen – ez lehet tehát az elérhető emberi élettartam elméleti határa.

Csak 150 év?

Igen ám, de az orosz kutatócsoportéhoz hasonló becslések abból indulnak ki, hogy semmi új nem fog történni a populáció életében, például nem találnak fel forradalmi új gyógymódokat gyakori betegségekre. Ez komoly korlátot jelent, mivel akár egy emberöltő alatt is jelentős fejlesztések történhetnek, amelyekből egyesek jobban profitálnak, mint mások.

Egy ma született csecsemő körülbelül 75-85 évnyi orvostudományi és technológiai haladás eredményeire számíthat élete vége felé, míg aki már most 85 éves, nyilván csak a jelenben elérhető gyógymódokra támaszkodhat. Emiatt a kutatócsoport számításai viszonylag pontosak az idősek kilátásait illetően, de minél fiatalabb emberekről van szó, annál kevésbé állják meg a helyüket.

A Dosi-ból kalkulált maximális élettartam mindenesetre csaknem 25 százalékkal több, mint amennyit Jeanne Calment élt. Ahhoz, hogy valaki ezen az előrejelzésen és Calment rekordján is túltegyen, legalább három dologra szüksége van.

Először is jó génekre, amikkel legalább száz éves korig lehet élni betegségek nélkül. Nemrég egy olasz kutatásban 100 évnél jóval tovább élő emberek genomját szekvenálták, és azt találták, hogy körükben kisebb a mutációs teher, emellett gyakrabban rendelkeznek egy sor olyan génváltozattal, amelyek DNS-helyreállító mechanizmusokat kódolnak. Ugyanakkor egy 2018-as kutatás, amely genetikai elemző cégek adattömegeit vizsgálta rokonok és vérrokonok körében, arra jutott, hogy a korábban gondoltnál jóval kisebb, mindössze 7 százalékos a gének szerepe abban, hogy valaki meddig él.

Jeanne Calment itt még csak 114 éves, és nem szokott le a dohányzásrólFotó: JACQUES DEMARTHON/AFP

Még ha ez utóbbi meglepő eredményt nem is fogadjuk el, akkor is könnyű belátni, hogy a hosszú élethez kiváló életmódra – nagyon egészséges táplálkozásra és megfelelő testmozgásra – is szükség van. Még akkor is, ha Calment nem volt sportos alkat (bár 85 éves korában kezdett el vívni), 117 évesen szokott le a dohányzásról, és állítása szerint heti egy kiló csokoládét evett meg.

És végül, az emberi kor végső határának kitolásához azokra az áttörő kezelések, gyógyszerek, technológiák is kellenek, amelyek megnövelhetik az egészséges élettartamot a jövőben – amennyiben sikerül az öregedés biológiájáról összegyűjtött tudást a gyakorlatban hasznosítani.

A születéskor várható élettartam alakulása földrészenként és a világon, 2017-es előrejelzés a 21. század közepéigIllusztráció: Wikimedia Commons

Jelenleg még nagyon nehéz akár csak 15-20 százalékkal megnövelni az emlősök egészséges élettartamát, részben mert az idősödés élettanáról szóló tudásunk még nem teljes. Az olyan egyszerű élőlények esetében azonban, mint például a fonálférgek, már az élettartam tízszeresére növelése is lehetséges.

Richard Faragher, a Brightoni Egyetem biogerontológiával foglalkozó tanára szerint még a fejlődés jelenlegi üteme mellett is bízhatunk abban, hogy növekszik a várható élettartam, mert így megy ez Gompertz aktív korszaka, az 1860-as évek óta. Amíg ennek a cikknek az olvasója eltöltötte az előző fél órát, az átlagos születéskor várható élettartam hat perccel növekedett. Ám ha az élettartam növekedése és a fejlődés üteme a jelenlegi marad, az átlagember még három évszázadon át nem fog 150 évig élni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: