Nem visít, hanem ugat: eddig ismeretlen szirtiborzot azonosítottak Afrikában

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Új, eddig ismeretlen fajt azonosítottak Afrikában: a Dendrohyrax interfluvialis a szirtiborzfélék családjába tartozik, de fajtársaitól eltérően nem visító hangokkal próbálja felhívni magára a többiek figyelmét, hanem ugat. Az állatok a Volta és a Niger folyók között élnek Ghána, Togo, Benin és Nigéria területén, és a hívóhangjuk mellett a felépítésükben és a genetikájukban is különböznek eddig ismert rokonaiktól.

A szirtiborzok éjszaka aktívak, és nem könnyű őket megtalálni, mert a legtöbb hasonló afrikai állattal ellentétben a szemeik nem világítanak a sötétben. A kutatók még 2009-ben fogtak gyanút, hogy egy eddig ismeretlen faj hangját hallhatják, az akkori kutatásuk során azonban nem szirtiborzokkal, hanem galágókkal foglalkoztak.

Természetes akadályok és természetvédelmi akadályok

A kutatóknak először az tűnt fel, hogy a hangfelvételeiken a Niger két oldalán a szirtiborzok különböző hívóhangokat használnak. Miután gyanút fogtak, összesen 418, 1968 és 2020 között készült hangfelvételt elemeztek. Simon Bearder antropológus ezután elkülönítette a Niger és a Volta között készült felvételeket a nyugatabbra található populációról készültektől, és arra jutott, hogy az ugató hang kizárólag a két folyó között élő szirtiborzokra jellemző. 

A további vizsgálatok kimutatták, hogy nem ez az egyetlen különbség a Niger két oldalán lakó szirtiborzok között: Eric Sargis, a Yale antropológusa és Neal Woodman, a Smithsonian Intézet muzeológusa 69 szirtiborz-koponya vizsgálata után arra jutottak, hogy a vizsgált területen élő állatok koponyája szélesebb és rövidebb, mint ismert rokonaié.

A múzeumokban őrzött bőrök és kameracsapdák adatai alapján úgy tűnik, hogy nem ez az egyetlen különbség: a D. interfluvialis bundája sötétebb, mint a többi szirtiborzé. Ezek már magukban is árulkodó jelek, de egy 21 szövetminta alapján végzett genetikai vizsgálat végül minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy új fajt találtak. 

John Oates, a New York-i Hunter College antropológusa szerint ez azért nem olyan nagyon meglepő, mert egyre több bizonyíték utal arra, hogy a Mars és a Volta fontos határvonalat jelent számos emlősfaj számára. A szirtiborzok nem valami jó úszók, így a folyók által tagolt területen idővel különböző fajok fejlődtek ki.

A terület számos különleges élőlénynek ad otthont, de a legtöbbjük komoly veszélyben van: ahogy az emberi népesség növekszik, egyre kevesebb erdő marad meg, a nagyobb testű fajokat pedig a húsukért vadásszák.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: