A szabadtüdős búvárok úgy alkalmazkodnak az oxigénhiányhoz, mint a fókák, a delfinek vagy a bálnák
A világ legjobb szabadtüdős búvárai 100 méternél is mélyebbre képesek merülni a felszín alá, és egyetlen levegővel akár 4 percet is eltöltenek a víz alatt anélkül, hogy szervezetük bármilyen módon is károsodna.
A Közép-Svédországi Egyetem vezetésével létrejött nemzetközi kutatócsoport frissen publikált eredményei szerint az ilyen teljesítmény eléréséhez a sportolók szervezetének viselkedése leginkább a tengeri emlősökéhez hasonlítható.
Hogy kiderítsék miként biztosítja a szervezet az agy vérellátását és hogy miként nem lép fel a végzetes eszméletvesztéssel járó hipoxiás állapot a búvároknál, a kutatók akció közben mérték a sportolók agy- és szívműködési aktivitását. Pontosabban a szívritmust, valamint a vér és az agy oxigénszintjét.
A mért adatok alapján a 100 méteres mélységeket elérő szabadtüdős búvárok agyi oxigénszintje alacsonyabbra esett, mint a fókáké, a kísérletben részt vevők közül volt akinek 25 százalékra is. Ehhez tudni kell, hogy az emberi agy oxigénszintje általában 98 százalék körüli, és ha 50 százalék alá esik, szinte biztos az eszméletvesztés. A mérésekből az is kiderült, hogy a szabadtüdős búvárok pulzusszáma percenként akár 11-re is lecsökkent merülés közben, vagyis a szívfrekvencia csökkentése segít megőrizni a vér oxigénszintjét.
Az alábbi videóból az is kiderül, hogy a búvárok pulzusa olyan alacsony volt, mint a fókáké, bálnáké vagy a delfineké.
A kutatók szerint a kivételes fiziológiai reakciók részletes megismerése nem csak a búvárteljesítmény megértését segíti, hanem olyan módszerek kidolgozását is lehetővé teszi, amelyek a szív- és érrendszeri betegségek, illetve orvosi beavatkozások során védik a páciensek szívét és agyát.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: