Megvan a genetikai kulcsa, hogy miért olyan profi búvár a vízicickány

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A kutatók sokáig az evolúció megmagyarázhatatlan bakugrásának tartották, hogy a vízbe merüléstől erősen idegenkedő kis termetű rovarevő emlősök népes csoportjának néhány tagja miként is folytathat vízi életmódot. 

Az Eulipotyphla rendbe tartozó közel 500 sün-, vakond- és cickányféle fajból ugyanis mindössze a vízicickányok tanultak meg a törzsfejlődésük ideje alatt úgy úszni, hogy életmódjuk a vidrákhoz vagy a hódokhoz hasonlóan teljesen a vízhez kötődik. Az Európában és Ázsiában egyaránt őshonos közönséges vízicickány (Neomys fodiens) például olyan jó búvár, hogy percekig képes a fenéken kutatni rovarlárvák, férgek vagy csigák után, akár a fagypont körüli hőmérsékletű vízben is.   

Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben azzal állt elő, hogy megtalálta a mindössze 10-20 gramm testtömegű aprócska emlősök titkának genetikai magyarázatát. Az eLife elektronikus folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint 71  Eulipotyphla-faj genomja alapján felállították a rend családfáját, majd megkeresték azokat a géneket, amelyek az oxigén izmokon belüli tárolását végző mioglobin nevű fehérje termeléséért felelősek. Az ugyanis már korábban ismert volt, hogy ez az oxigénkötő fehérje az emlősök búváréletmódjának egyik kulcsa. A mioglobin a tengeri emlősök, például a cetek és a fókák izmában különösen nagy mennyiségben fordul elő, ez a fehérje adja a bálnák izomszövetének mélybordó színét is.  

Közönséges vízicickányFotó: HUGO WILLOCX/Biosphoto via AFP

A kutatók feltérképezték a mioglobin evolúcióját, és kiderült, hogy a mai vízicickányokra jellemző „genetikai szignatúra” a rendhez tartozó fajok törzsfejlődése során már ötször is kialakult, háromszor a cickányoknál és kétszer a vakondoknál. Vagyis korántsem evolúciós bukfenc következménye, hogy a mai vízicickányok képesek a hosszabb időtartamú merülésekre. 

A hihetetlen gyors anyagcseréjük és a hőmegtartás szempontjából előnytelen méretük és testalkatuk ugyan nem erre predesztinálná őket, az izmaikba épített nagy mennyiségű mioglobin lehetővé teszi, hogy megszerezzék a víz alól a szárazföldön találhatónál jóval energiagazdagabb táplálékukat. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: