Szektavezérnek tartották, amerikai elnök akart lenni, végül egy spanyol börtönben halt meg a vírusirtók ősatyja
A világ, és legfőképpen az Egyesült Államok szupergazdag techmágnásai általában két csoportra oszthatók: vannak, akik imádnak szerepelni, ezért szinte minden lépésükről tudunk, és vannak, akiknek az életét rejtélyek veszik körül. John McAfee, a számítógépes vírusirtók és az informatikai biztonság úttörője, a McAfee szoftvercég alapítója egyszerre tartozott mindkét csoportba. A múlt héten spanyolországi cellájában holtan talált 75 éves férfit életének utolsó éveiben többek között gyilkossággal, nemi erőszakkal, korrupcióval és adócsalással is vádolták, de ő még akkor is a médiaszereplésekben lubickolva tagadta ezeket, amikor büntetőeljárás hiányában megtehette volna, hogy csendben élvezi a hétköznapinak messze nem nevezhető életét.
McAfee életéről így kétfajta narratíva alakult ki. Saját bevallása szerint távol tartotta magát a drogoktól, csak azért vette körül magát fegyveres őrökkel, mert valaki mindig az életére tört, és bár élvezte a fiatal lányok társaságát, soha nem létesített senkivel illegális kapcsolatot. Azt állította, őt elsősorban az emberek biztonsága és a tudományban rejlő lehetőségek érdekelték, erre tette fel az életét, ezért kezdett mindig új vállalkozásokba, és emiatt támogatta komoly adományokkal a belize-i rendőrséget is. Aki pedig mást mond, az mind lefizetett interjúalany, aki az ellenségei zsebében van.
Márpedig elég sokan állítottak merészebbnél merészebb dolgokat róla. A beszámolók szerint az általa is használt, paranoid hallucinációkat okozó dizájnerdrogot saját házi laborjában gyárttatta, fegyvermániája miatt közismert gengszterekkel barátkozott, bérgyilkost fogadott fel szomszédja megölésére, és a pénzével magához édesgetett, nehéz sorsú 18 éves lányokon élte ki koprofil vágyait. Azt állítják róla, hogy áltudományos kutatásokat pénzelt, miközben fogva tartotta és megerőszakolta fiatal kutatási asszisztensét, a belize-i rendőrséget pedig azért kenyerezte le már a kezdetektől fogva, hogy a törvényen túl, saját szabályai szerint élhessen a közép-amerikai országban kiépített gigantikus birtokán. A sötét ügyeit feltáró újságírókat és az interjúalanyokat burkolt fenyegetésekkel próbálta elnémítani.
Bár a legtöbb ügyben a totális megőrülés jeleit mutató McAfee szavával állt szemben egy seregnyi részletes nyilatkozat, a média és a közvélemény mintha hajlamos lett volna elfeledni azokat a botrányokat, amelyek nem jutottak el a bíróságig. Nem véletlenül hasonlították gyakran Donald Trumphoz – ha a Libertárius Párt elnökjelöltségének hajszolása helyett McAfee is a populista vonatra ült volna fel a 2016-os amerikai választás idején, talán ő is komoly jelöltté válhatott volna az excentrikus jelölteknek kedvező terepen.
A drogmámoros 70-es évek és a szekta, amit McAfee-nek hívtak
John McAfee 1945-ben, a délnyugat-angliai Cinderfordban született egy amerikai katonai bázison, ahol édesapja állomásozott – édesanyja brit volt. A család végül a Virginia állambeli Salembe költözött, de John gyerekkora nem volt felhőtlen: elmondása szerint alkoholista apja gyakran bántalmazta, mielőtt öngyilkos lett a fiú 15 éves korában. Ezután John is hamar az alkoholhoz és a drogokhoz fordult, ám ez nem akadályozta őt abban, hogy 1967-ben matematika szakos diplomát szerezzen. A PhD-képzése azonban nem tartott sokáig, egy év után kirúgták, amikor kiderült, hogy viszonyt folytat az egyik hallgatójával, akit később feleségül is vett.
McAfee programozóként helyezkedett el, és miután két évet lehúzott a NASA Goddard Intézetében az Apollo-programon dolgozva, az 1970-es években kapkodtak utána a kor legnagyobb techcégei – megfordult a General Electricnél, a Siemensnél, a Xeroxnál és a Univacnél is. Visszaemlékezése szerint ebben az időben a technológiai kísérletezés együtt járt a személyes kísérletezéssel, aminek eredményeként minden munkahelyén nyíltan ment a drogfogyasztás. Saját bevallása szerint 1984-ben fogyasztott utoljára kábítószert és alkoholt, amikor kirúgták az egyik cégtől, és a munkatársaktól eltávolodva szembesült függőségei mértékével.
Nem sokkal később a Lockheed Martinnál talált állást, ahol az elsők között találkozott a világ első PC-vírusának tartott pakisztáni Brainnel, amit eredetileg egy orvosi szoftver szerzői jogi védelmét biztosító programnak szántak, mielőtt elszabadult, és destruktív másolatok százait, ezreit vonta maga után. McAfee-t lenyűgözte a jelenség: „tudtam, hogy óriási iparág épül majd rá, mivel amilyenek az emberek, mindig lesznek hackerek. Ezért vannak graffitik a belvárosokban. Az emberek szeretnek összebarmolni dolgokat, felfordulást okozni.” Olyan szoftver fejlesztésébe kezdett, ami hatástalanítja ezeket a vírusokat, majd 1987-ben megalapította a McAfee Associates nevű céget, amelyen keresztül forgalomba hozta az első vírusirtó programot.
Szereplési vágyát először ebben az időben élhette ki: mivel nemhogy az emberek többsége, de még az informatikai szakemberek előtt is ismeretlen volt a számítógépes vírusok világa, McAfee-t gyakran hívták tévé- és rádióműsorokba, hogy elmagyarázza, miről is van szó. Munkatársai szerint legtöbbször tárgyilagos volt, de időnként szerette felnagyítani a problémát, rájátszva az emberek ismeretlentől való félelmére. Ebből végül 1992-ben sikerült nagyot profitálnia: szinte az egész médiát körbeturnézta azzal, hogy a Michelangelo nevű vírus már gépek millióit fertőzte meg, de csak március 6-án aktivizálja magát, ami a személyi számítógépek mellett komplett informatikai infrastruktúrákat tehet tönkre.
Hirtelen mindenki vírusirtót akart telepíteni, és John McAfee médiaszereplései miatt kézenfekvő volt a McAfee nevű szoftvert megvenni. 1993-ra a McAfee tette ki a teljes vírusirtópiac 67 százalékát, és az éves bevétele a 40 millió dollárt is elérte – mindezt úgy, hogy még mindig az eredeti csapat, körülbelül 20 fő dolgozott a cégnél. A John McAfee-sztoriról készült 2016-os dokumentumfilmben (Gringo: The Dangerous Life of John McAfee) többen megszólaltak az akkori alkalmazottak közül, a munkahelyi kultúrát egy szektához hasonlítva .
A dolgozók 2-3 napokat töltöttek az irodában folyamatosan, hogy John elégedett legyen a munkájukkal. A nők boszorkányoknak lettek kikiáltva, és különböző igéket kántáltak a tárgyalóteremben. A férfiak között folyt egy verseny, amelyben pontokat lehetett szerezni, ha az iroda egyes helyiségeiben szexelnek – minél különösebb helyszínt választottak, annál több pont járt.
A McAfee Associates sikere azonban befektetőket is hozott magával, akik bővíteni akarták a céget, és nagyvállalati álmokat szőttek, de ez Johnt nem igazán érdekelte. 1993 augusztusában lemondott a vezérigazgatói posztról, majd egy évvel később felmondott, és eladta az összes részvényét, nagyjából 100 millió dollárért. John McAfee-nek innentől csak a nevében volt köze a vírusirtót fejlesztő és forgalmazó céghez, amit 2010-ben az Intel vásárolt fel, ekkor már 7,68 milliárd dollár értékben.
Őslakos közösségi médiától a hegyvidéki jógakommunáig
Miután otthagyta a róla elnevezett céget, McAfee vett egy lakókocsit, és nekivágott beutazni a Sziklás-hegység vidékét, ahol különböző őslakos törzsekkel ismerkedett meg. Végül a coloradói hegyek között, Woodland Parkban állapodott meg, ahol 1994 végén megalapította a Tribal Voice nevű vállalkozását. Ez eleinte egy őslakos tematikára épülő közösségi oldalnak indult, de ezt később – a kulturális kisajátítás ebben az esetben kétségtelenül megalapozott kritikájának hatására – fokozatosan elhagyta.
A cég elsőként ismerte fel, hogy az internet terjedésével az emberek akár valós időben is beszélgethetnek egymással, bármilyen távolságból. A világ első (tehát még az ICQ, az AOL vagy az MSN előtti) csetprogramja, a PowWow azonban nem lett átütő siker, talán a túlpörgetett és agyonkritizált indiánkodás miatt, vagy talán azért, mert a weboldalon túl sok volt a drogokkal és pornóval kapcsolatos tartalom – ezek legalábbis biztosan nem használtak a cég PR-jának. Amikor aztán az évtized végére úgy tűnt, hogy kezd beindulni az egyre nagyobb közösséget vonzó szolgáltatás, McAfee újra rájött, hogy nem akar túl nagy cégnél dolgozni, ezért 17 millió dollárért eladta azt egy üzleti inkubátornak. A Tribal Voice-ot nem sokkal később tönkretette az AOL agresszív nyomulása a csetpiacon, és a PowWow megmaradt internettörténeti érdekességnek.
McAfee úgy döntött, végleg kivonul az üzleti életből, és 2000-ben felvásárolt egy 115 hektáros területet Coloradóban, ahol jóga- és meditációs központot nyitott. A hegyvidéki, hatalmas erdőkkel övezett birtokra tanítványokat invitált, akik ingyen élhettek McAfee-vel egy fedél alatt, luxuskörülmények között. Coloradóban ekkor már az a szóbeszéd terjedt, hogy egy bukott techvállalkozó alapított szektát fent a hegyekben, de McAfee inkább (valószínűleg még mindig az őslakos vonalon maradva) törzsként emlegette az alig 30 fős közösséget. Tanítványai megvilágosodott guruként tekintettek rá, és bibliaként forgatták a jógáról írt öt könyvét – amelyekről később maga McAfee mondta, hogy semmit sem érnek.
Legközelebb a pénzügyi világválság idején hallatott magáról, amikor azt híresztelte, hogy 100 milliós vagyonából kevesebb mint 10 millió maradt, ezért elárverezi a coloradói birtokát. A dokumentumfilm rendezőjének évekkel később azt mondta, ez csak mese volt, hogy leszálljanak róla azok, akik hatalmas vagyona miatt próbálták őt perek útján megrövidíteni. A jógaközpontot mindenesetre eladta, és ahogy azt 2009-es tévészereplései során elárulta, Közép-Amerikában tervezett új életet kezdeni.
Két lábbal az adóparadicsomban
Közép-Amerika pedig hogy, hogy nem, Belize-t jelentette. Az akkoriban alig több mint 300 ezer lakosú országot északról Mexikó, délről és nyugatról Guatemala határolja, és népszerű adóparadicsomnak számít – márpedig McAfee libertáriusként szerette hangoztatni, hogy az adózás nem tartozik a kedvenc tevékenységei köré. Az ország legnagyobb szigetén fekvő San Pedro városában telepedett le, ahol már alapból felfigyeltek az érkezésére, de bemutatkozó akciójával a média érdeklődését is egyből felkeltette: az amerikai milliomos fegyvereket, bilincseket, sokkolókat és még egy rendőrhajót is adományozott a belize-i rendőrségnek, amit a helyiek a jó szándék jeleként értelmeztek.
Az érkezése után felfogadott sofőrje a dokumentumfilmben elmesélte, hogy McAfee viszonylag hamar ráunt a sziget csendjére, és a szárazföldön, Orange Walk körzetében nézett ki egy nagy, szabad földterületet. Gyorsan fel is vásárolta, aztán mindent ledózeroltatott rajta, és utakat építtetett ki az új birtokáig, a szomszéd falu szinte összes munkásának alkalmazásával.
A vállalkozói élettől sem tudott sokáig tartózkodni: úgy döntött, ezúttal a biotechnológia felé fordul, és QuorumEx nevű új cégével helyi növényekből előállított forradalmi antibiotikumok készítését tűzte ki célul. Ehhez egy fiatal kutatónőt vett maga mellé, aki elmondása szerint élete lehetőségét látta abban, hogy úttörő kutatásait nemcsak finanszírozzák, de egyből üzletté is válthatják. Néhány hónap elteltével azonban McAfee türelmetlenkedni kezdett, és hogy megsürgesse a mikrobiológiai munkát, elkezdett ígéreteket tenni a sajtóban, hogy már közel az áttörés. Allison Adonizio a filmben elmondta, hogy mivel még semmilyen kézzel fogható termékük nem volt, az újságírók érkezése előtt McAfee arra kérte, hogy színezett folyadékokat töltsön kémcsövekbe, hogy valamit fel tudjanak mutatni.
Mivel McAfee a legközelebbi ismerősei szerint is paranoid természetű volt, és mivel villáját egy szegény, magas bűnözési rátájú országban húzta fel, testőröket és biztonságiakat kezdett toborozni. A börtönviseltség előnynek számított, McAfee-t egyedül az érdekelte, hogy ha valaki rátámad, testőre ne féljen meghúzni a ravaszt. A jó pénzt, autókat és fegyvereket ígérő melóra ugrottak a környék leghírhedtebb utcai bűnözői, akik egy helyi lakos szerint „elhitték, hogy érinthetetlenek, és ez nem Belize többé, hanem McAfee-ország”. A vállalkozó terepmintás ruhába öltöztette katonáit, és állandó szolgálatba helyezte őket: akárhova ment az országban, legalább 10-12 őr kísérte. Extestőrei arról számoltak be, hogy egy idő után saját törvényeket alkotott Carmelita faluban (például 8 óra után senki sem tartózkodhatott az utcán rajtuk kívül), és őket jelölte ki a helység rendőreiként.
Allison Adonizio ekkor már nemcsak frusztrált volt, hanem egyenesen félt az állandóan fegyveresekkel mászkáló és gyanús alakokkal tárgyaló McAfee-től, ezért elhatározta, hogy hazamegy a családjához. Elmondása szerint amikor leült ezt megbeszélni a főnökével, a hírt nem fogadta kitörő öröm, és McAfee a beszélgetés alatt valamit az italába kevert. Másnap a férfi lakásán ébredt meztelenül és véresen, és mielőtt ismerősei segítségével megszökött az országból, a laborban próbálta megsemmisíteni a lehető legtöbb készítményt és berendezést. McAfee a dokumentumfilmre adott válaszában azt írta, hogy miután Adonizio hónapokon keresztül inkább a bulizásra koncentrált érdemi munka helyett, úgy döntött, hogy kirúgja, ezért a nő bezárta magát a laborba, és rombolni kezdett, majd elmenekült. A nemi erőszak vádjára a tagadás mellett azzal vágott vissza, hogy épp a kutató volt az, aki 15-17 éves fiúkkal és lányokkal kezdett ki. McAfee sajátos módon próbálta bizonyítani az igazát:
„A sajtóban is megjelent, hogy fiatal, gyönyörű nőkből álló háremet tartottam, és ezt soha nem is tagadtam, teljességgel felvállalom. Ha valaha megerőszakolnék valakit, ami távolról sem jutna eszembe, az biztosan nem Allison lenne.”
Háreméről külön cikket lehetne írni, de legyen elég annyi, hogy az ekkor már 65 év fölött járó McAfee 18-19 éves lányokkal vette körül magát, akik rendszerint valamilyen családi nehézség miatt szegődtek mellé (kitagadták őket a szüleik, vagy elhagyta őket a gyerekük apja, és nem tudtak megélni), a férfi pedig pénzzel és luxuskörülményekkel láncolta magához őket. A dokumentumfilmben többen megszólalnak közülük, és bár azt állítják, semmilyen hagyományos szexuális aktus nem zajlott a vállalkozó és hét barátnője között, volt egy meglehetősen egzotikus fétise – maradjunk annyiban, hogy a lányok függőágyára vájt lyuk alá nem azért feküdt be McAfee, amire elsőre gondolnánk (lásd még: koprofília, koprofágia).
Gyilkosságok, háttéralkuk és különös fehér kristályok
Paranoiája akkor szökött a csúcsra, amikor állítása szerint rövid időn belül tizenegyszer próbálták kifosztani, elrabolni vagy meggyilkolni. Ezeket a támadásokat őrei verték vissza, McAfee szerint erőszakmentesen, de az egyik eset már a belize-i médiában megjelent anyagok szerint is durvábban végződött. Egy carmelitai lakosnak, David Middletonnak elsőként sikerült betörni a lakásába, ahonnan különböző értéktárgyakkal távozott, McAfee pedig kiadta az utasítást: móresre kell tanítani a férfit, hogy másnak ilyen már eszébe se jusson.
Amikor eljöttek érte McAfee katonái, Middleton a dzsungelbe menekült, ahol addig sokkolták, rugdosták és vagdosták őt, míg eszméletét nem vesztette. Bár az amerikai azt kérte, hogy élve hozzák vissza elé egy kis beszélgetésre, amikor kirakták Middletont az utcára, a környékbeliek mentőt hívtak, az őrök pedig elhajtottak. Néhány nappal később a tévé is bemondta: David Middleton a kórházban meghalt. A meggyilkolt férfi egyik barátja, a rendőrségi és katonasági kapcsolatokkal rendelkező gengszter, Eddie McKoy (aki becenevét kedvenc fegyvere után kapta: Mac-10) bosszút forralt, és erről McAfee is hamar értesült, ezért úgy döntött, a dolgok elébe megy. Felvette a kapcsolatot McKoy-jal, és rábeszélte őt, hogy jobban jár, ha inkább csatlakozik a seregéhez, mert így a testőrei sem végeznek vele, és még jól fizető állása is lesz.
Bár a helyi rendőröket akkorra már maga mellé állította, 2012 áprilisában mégis megrohamozta a birtokát a belize-i rendőrség elit alakulata, a korrumpálhatatlannak tartott GSU (Gang Suppression Unit). A rendőrök arról értesültek, hogy McAfee laborjában valamilyen pszichotróp anyagot gyártanak, és nagy mennyiségben találtak a helyszínen metamfetaminra és kokainra emlékeztető fehér kristályokat és porokat, de miután bevizsgálták, azok semmilyen illegális anyag összetételével nem egyeztek, így végül csak egyetlen engedély nélkül tartott fegyver miatt róttak ki rá enyhe büntetést.
Hogy mi volt a McAfee-t 65 év fölött is hajtó, egyesek szerint extrém paranoiájáért is felelős, rejtélyes kábítószer, azt a New York magazin írta meg 2016-ban, a férfi belső köréből származó információkra hivatkozva. Ezek szerint az 1-fenil-2-(1-pirrolidinil)-1-hexanon összetételű, a vegyészek által csak alfa-PHP néven illetett dizájnerdrog a katinonok csoportjába tartozik, vagyis leginkább a katcserje hatóanyagából készült drogokra vagy azok szintetikus változataira (pl. mefedron) hasonlít. A kiemelten addiktív alfa-PHP-t gyakran napokon keresztül folyamatosan fogyasztják, ami az eufória, a szexuális vágy növelése és a hallucinációk mellett fokozott paranoiát is okoz. Volt alkalmazottjai szerint McAfee 2012 körül olyanokkal hívta fel őket, hogy haditengerészek támadják a tengerparti házát, de később már a tengerből előmászó halszerű embereket is vádolt birtokháborítással a történeteiben.
A GSU rajtaütése után úgy döntött, elhagyja Orange Walk-i otthonát, és visszaköltözik San Pedro szigetére. A helyiek itt már rögtön azzal a McAfee-vel szembesültek, akit tízesével követnek a fegyveres őrök, és még a parton lévő koktélbárba is félelmet keltő kíséretével ment le „szocializálódni” – azért így nehéz elvegyülni a tömegben. Drogbárókéra hajazó életstílusa a 200 méterrel odébb lakó szomszédjának, Gregory Faullnak is szemet szúrt, akit nemcsak az idilli tengerpartot elfoglaló fegyveresek, hanem McAfee szabadon engedett, agresszív kutyái is zavarni kezdték. A férfi édesapja a filmben azt mondta, hogy fia át is ment egyszer McAfee-hoz, és megkérte, hogy kezdjen valamit a kutyákkal, mire az egykori techmágnás egy shotgunnal zavarta el őt.
San Pedro polgármestere szerint Faull hivatalosan is panaszt tett a kutyák miatt, de a rendőrség nem foglalkozott az üggyel. Ekkor megfogadta, hogy megmérgezi a kutyákat, és egy hajnalon már habzó szájjal talált a kutyákra McAfee egyik biztonsági őre – állítja egy helyi újságíró. Barátnői elmondása alapján McAfee egyből a szomszédját gyanúsította, majd fogott egy fegyvert, és sírva vetett véget kutyái szenvedésének. Másnap reggel holtan találtak Faullt otthona nappalijában, a testén sokkoló nyomaival, bekapcsolt tévé mellett, nyitott ajtókkal. A rendőrségi jelentés szerint közelről lőtték fejbe, és mivel a lakásból semmi sem tűnt el, gyakorlatilag klasszikus kivégzés történt. A gyilkosság másnapján McAfee menekülőre fogta, szökés és bujkálás közben pedig az amerikai médián keresztül igyekezte bizonyítani ártatlanságát.
McAfee szinte minden létező csatornán elmondta, hogy Belize politikai és rendőrségi elitje bosszúhadjáratot folytat ellene, amiért nem volt hajlandó több millió dolláros kenőpénzt „adományozni” a pártoknak és a hatóságoknak. Belize miniszterelnöke eközben elmebetegnek nevezte McAfee-t a tévéhíradókban. Miután sikerült átcsempésztetnie magát Guatemalába, folytatta a médiahadjáratot, és meghívta a Vice stábját, hogy dokumentálják a szökését, de az interneten megjelent cikkben egy olyan fotót is elhelyeztek, amelynek iPhone-os helyadatai alapján be lehetett azonosítani, hol tartózkodik a körözött McAfee.
A férfi így rögtön egy újabb országban keveredett bajba, hiszen illegálisan lépett be Guatemalába. Ügyvédet fogadott, aki biztosította arról, hogy aznap már nem tudják őt kiadni Belize-nek, de másnap reggeltől igen, mivel délután 3 óráig nem tudja benyújtani a fellebbezést. McAfee nem hazudtolta meg magát: a potenciális kiadatás napján szívrohamot tettetett a kamerák előtt, elvitette magát a mentősökkel, és amíg a kórházi vizsgálatok tartottak, ügyvédje el tudta intézni a fellebbezést. McAfee ekkor azt mondta az orvosoknak, hogy köszöni, már jobban van, kísérjék a cellájába. Mivel ügyvédje elérte, hogy 15 évig ne lehessen őt kiadatni Belize-nek, Guatemala kitoloncolta az országból, így McAfee visszakerült az Egyesült Államokba.
Az őrült végnapok, a Fehér Ház helyett egy spanyol börtönben
Floridában nagyot fordult vele a világ. Feleségül vette kedvenc sztriptíztáncosát, aki prostituáltként is dolgozott, majd a Twitteren és a Youtube-on kezdett kultuszt építeni maga körül – amire botrányai ellenére, vagy inkább épp miattuk nagy igény mutatkozott, mert az emberek jelentős része egyszerűen szereti a rejtélyes gazdag őrülteket. 2013 nyarán olyan videóval jelentkezett, ami rajongói szerint hülyét csinál mindenkiből, aki tönkre akarja őt tenni, mások szerint azonban a totális őrület és az öniróniába forduló paranoia egyik legtisztább bizonyítéka. A „Hogyan töröljük a McAfee Antivirust a gépünkről” című videóban az ellenzői által sokat hangoztatott fegyver- és drogmániáját, a fiatal nőkből álló háremét és a róla elnevezett szoftverrel való kapcsolatát parodizálja, mániás üzemmódban.
A következő néhány évet kisebb startupokkal és kiberbiztonsági üzletekkel töltötte, a médiában pedig két ügy fő szószólójaként jelent meg: az okostelefonok kémkedésére és az adatvédelem fontosságára hívta fel a közönség figyelmét, majd a bitcoin és más kriptovaluták apostolaként igyekezett mutatkozni. 2016-ban elindult a Libertárius Párt elnökjelöltségéért, a kampányban nemzetbiztonsági katasztrófával, kiberháborúval riogatott, Larry Kingnél például azt mondta, hogy az ISIS elleni háborúban is jobb eszköz a kiberbiztonság megerősítése, mint a katonai beavatkozás. Az előválasztást aztán a McAfee előtt végző Gary Johnson nyerte, így ő indult Hillary Clinton és Donald Trump ellen az elnökségért.
2019 januárjában McAfee bejelentette, hogy újra szökésben van, ezúttal az amerikai hatóságok elől menekül, amelyek adóelkerüléssel vádolják őt, feleségét és az elnökjelölti kampányban közreműködő négy társát. Társaival hajóra szállt, és a következő bő másfél évet a világ körül utazgatva, leginkább nemzetközi vizeken töltötte.
Miután az amerikai igazságügyi minisztérium 2020 júniusában azzal vádolta, hogy 2014 és 2018 között több millió dolláros bevétel után nem fizetett adót, október 5-én Spanyolországban letartóztatták John McAfee-t, aki egy Barcelona melletti börtönbe került. Egy nappal később az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) is nyilvánosságra hozott egy ellene folytatott vizsgálatot: a vád szerint testőrével együtt a kriptotőzsdén elkövetett csalásaival 23 millió dollárnyi digitális pénzre tett szert. 2021. június 23-án a spanyol bíróság elrendelte McAfee kiadatását az Egyesült Államoknak az adócsalási ügyben, majd néhány órával később holtan találtak rá a férfire a cellájában.
A katalán igazságügy szerint „minden jel arra mutat, hogy öngyilkosságot követett el”, és később a boncolás eredményei is arra utaltak, hogy McAfee felakasztotta magát, amit a férfi ügyvédje is megerősített. Csakhogy John McAfee a halálát megelőző két és fél évben többször leírta a Twitteren, hogy ha valaha megjelenik róla a hír, hogy öngyilkos lett, az azt jelenti, hogy az amerikai kormány intézte el. 2019 novemberében a jobb karjára tetováltatta, hogy $WHACKD, ami erre az eshetőségre is utalt, de közben saját kriptovalutáját is reklámozta vele, a Jeffrey Epstein hasonlóan konteóbarát halála körüli felhajtást is meglovagolva.
Ahogy Epstein halálának körülményei máig megosztják az embereket, úgy várhatóan McAfee végzete is véleményes marad. A médiahekkjeiről is ismert, legendásan paranoid vállalkozó valóban sokszor utalt az egyik leggyakoribb összeesküvés-elméletre, hogy a kormány ki akarja csinálni, tehát azoknak elég sok bizonyítékot hagyott hátra, akik fogékonyak a konteókra. Aki viszont követte a 75 évesen meghalt McAfee leépülését az elmúlt két évben, annak nem elképzelhetetlen az a lehetőség sem, hogy a szabadságmániás, hiperaktív férfi egyszerűen feladta, és nem akarta börtönből börtönre vándorolva tölteni élete hátralevő részét.