Pusztító földrengés rázta meg Visegrádot a 16. században
A Nature is beszámolt arról a friss kutatásról, amelyben az ELTE kutatóinak vezetésével feltárták, hogy 1541 augusztusában kiemelten erős, a 12 fokú makroszeizmikus skálán 9-es erősségű (pusztító) földrengés rázta meg Visegrád környékét.
Kázmér Miklós és társai archeoszeizmológiai és történeti eszközökkel vizsgálták a visegrádi épületeket. A királyi palota mellett a 15. században épült ferences kolostor régészeti feltárásakor például számos omlási jelenséget dokumentáltak, de feltérképezték a padlózat süllyedési mintázatát is, és a talált, közel egy méteres mélyedéseket „egyértelműen olyan földrengéseknek tulajdonítják, melyek a vízzel átitatott altalajban folyósodást idéznek elő.”
Bár a visegrádi alsóvárban a 13. században épült, 30 méter magas Salamon-tornyot az elmúlt 150 évben többször felújították, a lakótoronyról készült 19. századi rajzokon és fényképeken a helyi földrengés egy másik jelére bukkantak a kutatók. A torony kőfalain mind a hat emelet magasságában végighúzódott egy repedés, amely például olyankor alakul ki, amikor a föld hirtelen nagy erősséggel megremeg egy masszív épület alatt.
„Az esetekért lehetségesen felelős földrengés 1541. augsztus 21-i dátumát egy prédikációjában örökítette meg Bornemisza Péter evangélikus lelkész, aki a 35 kilométeres távolságban lévő Pest-Budán élt, és szemtanúja lehetett a pusztításnak”– áll a Seismological Research Letters nevű folyóiratban megjelent tanulmányban.
A kutatók szerint így a Dunakanyar – legalábbis annak a Visegrád–Nagymaros környékén található szeletének – szeizmikus kockázata a mai napig magas. Ezt azonban nem vették figyelembe az 1960-as évek óta tervezett és a kilenvenes években elkaszált bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer tervezésénél, így a nagymarosi vízlépcső csak 6-os erősségű szeizmikus eseményeknek tudott volna ellenállni, ha felépül.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: