A bizonytalanságérzet hatására néha akkor is változtatunk a viselkedésünkön, ha az kimondottan káros
Emlékeztek még, hogyan változtatta meg egy csomó ember vásárlási szokásait, amikor kirobbant a koronavírus-járvány? Hogy csak egy dolgot említsünk: pánikszerű vécépapír-felhalmozás. Gyakorlati haszna nem sok volt, de elfogyott a boltokból az összes vécépapír – holott mindenkinek jutott volna belőle, ha az áruhiánytól tartók nem vásárolják fel a készleteket.
A jelenség pszichológiai hátterét vizsgáló kutatás szerint úgy vagyunk bedrótozva, hogy igyekszünk minél kisebbre szorítani az életünkben a bizonytalanság szerepét, ezzel is felkészülve az ismeretlenre – a vécépapír-vásárlás ennek kiváló illusztrációja.
Más a váratlan és más a várható bizonytalanság
A Sydney-i Új-Dél-Wales-i Egyetem új tanulmánya szerint az efféle reaktív viselkedés nem példátlan, sőt: nagyon is gyakori módja a bizonytalanság kezelésének. A Journal of Experimental Psychology: Learning Memory and Cognition folyóirat új számában megjelent tanulmány az első, ami bizonyítékot kínál rá, hogy az átélt bizonytalanságra aszerint reagálunk, hogy az várható vagy váratlan-e. A tanulmány szerint a váratlan bizonytalanság olyan erős motivátora lehet a változásnak, hogy a viselkedésünk megváltoztatására is késztethet bennünket – még akkor is, ha ebből nem származik előnyünk.
Dr. Adrian Walker, a tanulmány vezető szerzője úgy látja, hogy ha az emberek váratlan változást észlelnek, mindent megtesznek, hogy csökkentsék az ebből fakadó bizonytalanságot. A viselkedésük vagy a döntéshozatali stratégiájuk a kontrollérzet visszanyerését célozza.
Dr. Walker szerint a tanulmány azt a meglepő eredményt hozta, hogy a váratlan bizonytalanság akkor is előidézheti a viselkedés megváltoztatását, ha jobban jártunk volna a, régi stratégiával.
Vegyünk egy gyakorlati példát: egy városi dolgozó, aki tudja, hogy a reggeli ingázása 30-50 percet vesz igénybe, nem fog meglepődni, ha 50 percig kell utaznia, és nem 30-ig. Ezzel szemben egy vidéki sofőr igencsak meglepődne, ha a kiszámíthatóan 30 perces utazásuk időtartama valamiért 50 perc hosszúra nyúlna.
Adj el ufóknak vegyszereket, és ne ess pánikba
Hogy teszteljék, miként reagálnak az emberek a váratlan változásra, a kutatók arra kérték a kísérlet résztvevőit, hogy egy virtuális szimulációban értékesítsenek pár tárgyat két alanynak (ebben az esetben földönkívüli lényeknek). A feladat egyszerű volt: annyi pontot („ufódollárt”) kellett bezsebelni, amennyit csak tudtak.
Az önkéntesek kiválasztották, hogy melyik földönkívülinek adják el a kétféle árusított vegyszert. A csavart az jelentette, hogy csak az egyik vegyszer befolyásolta, hogy a földönkívüli mennyit fizet a két vegyszerért. A részvevőknek ki kellett találniuk, hogy milyen ufó-vegyszer-kombináció eredményezi a legmagasabb jutalmat.
A 35 önkéntes hamar kiismerte a játék nyerő stratégiát, ami 15 ponttal többet eredményezett, mint a többi. De a kísérlet közepén megváltoztatták a szabályokat és a jutalmazási mintát: az eredetileg nyerő stratégia ezután véletlenszerű különbözetet eredményezett, és a fix 15 pontos előny 8 és 22 pont között ingadozott.
„Miután egy új bizonytalansági elemet építettünk be a játékba, a résztvevők új megoldásokkal kezdtek kísérletezni. A történet csattanója, hogy minden esetben az eredetileg alkalmazott stratégia lett volna a nyerő.”
– mondta dr. Walker. Szerinte hasonló volt a helyzet a koronavírus-járvánnyal és a rá adott reakcióinkkal is: nagy mintán vizsgálhattuk a kiszámíthatatlan bizonytalanságot.
„A járvány kezdetével minden gyorsan megváltozott. Sokan váltottak otthoni munkavégzésre, és a bevásárlási szokásaikon és a közösségi életükön is változtatniuk kellett. A korábban alkalmazott szabályok többé nem voltak érvényesek, és nem volt, sőt most sincs rá válaszunk, hogy mikor és hogyan lesz vége a járványnak. Az emberek sokféleképpen reagáltak erre: a pánikvásárlás a bizonytalanság csökkentését célozta, valamint azt, hogy visszatérhessünk a normálishoz. De ahogy láthattuk, a reaktív stratégiák hosszú távon nem célravezetők.”
– mondta dr. Walker.
A vízben forralt béka meséje
Noha a váratlan bizonytalanság szélsőséges válaszreakciókat váltott ki, a kiszámítható bizonytalanság épp az ellenkező hatással jár. A kísérlet második felében a kutatók fokozatosan vezették be a bizonytalanságot a másik, ugyancsak 35 résztvevővel végzett játékba. A nyerő stratégia szokásos 15 pontja először 14-16 pontra, majd 13-17 pontra változott, amíg el nem érték az előző kísérlet 8-22-es tartományát.
Bár a végkimenetel ugyanaz volt, a kutatók megfigyelték, hogy a résztvevők viselkedése nem változott olyan drámai mértékben, mint a kiszámíthatatlan bizonytalanság esetén. Dr. Walker úgy látja, hogy ha a bizonytalanságot fokozatosan vezetik be, az emberek továbbra is a régi stratégiájukhoz fognak ragaszkodni.
A szóban forgó kísérletet úgy tervezték meg, hogy az eredeti stratégia legyen a legelőnyösebb, dr. Walker szerint más kutatások kimutatták, hogy fokozatos változás esetén ártalmas lehet, ha nem változtatunk a viselkedésünkön.
„Ezt a mintát a való életben is számos esetben felismerhetjük – például a klímaváltozás kapcsán. Ha a változás lassú és alig észrevehető, semmi sem késztet a viselkedésünk hirtelen megváltoztatására, ezért ragaszkodunk a régi viselkedéshez. Az éghajlatváltozás elleni fellépés sokban hasonlít a fazékban forralt béka meséjéhez. Ha a békát beletesszük egy edénybe, és felforraljuk alatta a vizet, a béka nem fogja fenyegetve érezni magát, mert a víz lassan melegszik fel alatta. De mire észreveszi, már késő lesz kiugrani.”
– mondta dr. Walker.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: