Egy kísérletből kiderült, milyen könnyű hamis gyerekkori emlékeket táplálni az emberek agyába

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az talán a laikusok számára sem újdonság, hogy az emberi emlékezet nem a legmegbízhatóbb adattároló: számos pszichológiai kísérlet bizonyította már, hogy a részletgazdag, valós alapokra építkező, de meg nem történt eseményeket az agy könnyen magáévá tudja tenni, ahogy a saját hazugságait is elhiszi az ember, ha sokat hajtogatja. A Hageni Egyetem és a Portsmouth-i Egyetem pszichológus kutatói most azt is bemutatták egy kísérletben, hogy a megfelelő technikák alkalmazásával a hamis emlékek felismerésére is rá lehet bírni az embereket.

A kutatók szerint az emlékek formálásának, felismerésének és szelektálásának tanulmányozása különösen fontos lehet rendőrségi és jogi környezetekben, hiszen például a hamis emlékeken alapuló bírósági vallomások téves ítéletekhez vezethetnek. „Ebben a tanulmányban fontos lépést tettünk afelé, hogy ezeket elkerülhessük, olyan interjútechnikák azonosításával, amelyek segítségével az emberek megszabadulhatnak a hamis emlékeiktől” – mondta Hartmut Blank, a Portsmouth-i Egyetem szociálpszichológusa.

A kísérletben 52 alany vett részt, és a szülők segítségével fejenként négy gyerekkori emléket elevenítettek fel nekik: kettő olyat, ami megtörtént, és kettőt, ami nem, de elég valóságosnak hangzik – például, hogy gyerekként elveszítették, elszökött otthonról vagy kisebb autóbalesetben volt része. Mindegyik történetet úgy kellett elmesélniük a szülőknek, mintha azok mindegyike tényleg megtörtént volna.

Az alanyokat később arra kérték, hogy az interjúkban elevenítsék fel ezeket az emlékeket, és a korábbi kutatások eredménye megismétlődött: a harmadik interjúra a többség már elhitte, hogy a kitalált események megtörténtek, és nagyjából a 40 százalékuk el is tárolta a hamis emlékeket.

A kutatók két stratégiát alkalmaztak a hamis emlékek visszavonása érdekében. Az elsőben arra emlékeztették az alanyokat, hogy az emlékek nem mindig az ember szubjektív élményein alapulnak, hanem sokszor egyéb forrásokból táplálkoznak, mint egy fénykép vagy egy családtag beszámolója – ezután arra kérték őket, hogy sorolják fel, milyen forrásból emlékeznek a négy esetre. A másik technikában azt magyarázták el nekik, hogy ha valakit ismétlődően arra kérnek, hogy elevenítsen fel egy emléket, az önmagában hamis emlékképeket idézhet elő, ezért próbáljanak ezt észben tartva visszagondolni az eseményekre.

Blank szerint azzal, hogy felhívták az alanyok figyelmét a hamis emlékek jelenségére, elérték, hogy kritikusan szemléljék az emlékképeiket, és ezt követően nagyobb bizalommal számoltak be azokról az emlékekről, amelyekhez valódi szubjektív emlékek fűzik. Ezzel a hamis emlékek előfordulását is sikerült csökkenteniük, ráadásul úgy, hogy a valós emlékek felidézését ez semennyire sem befolyásolta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: