Világrekordokra tervezték a tokiói olimpia atlétikai pályáit
A női hármas ugrástól a női 10 ezer méterig sorra dőlnek az olimpiai- és világrekordok a tokiói atlétikai stadionban.
Augusztus 3-án például a norvég Karsten Warholm saját, az egy nappal korábbi középdöntők során futott világcsúcsát közel egy másodperccel megdöntve nyerte meg a 400 méteres férfi gátfutást úgy, hogy az ezüstérmes amerikai is az olimpia előtt érvényben lévő csúcsnál jobb időeredményt ért el.
A New York Times összeállítása szerint ennek oka nem csupán a versenyzők felkészültségében, hanem a megszokottaknál is sokkal hatékonyabb elrugaszkodást lehetővé tevő felületben kell keresni.
Az olasz Mondo cég által gyártott speciális pályák minden korábbinál rugalmasabbak, az atléták szerint a trambulinszerű érzetet adó speciális kiképzésükkel hatékonyabbá teszik a futást. A New York Times a gyártóra hivatkozva egyenesen azt írja, hogy az 1,5 millió dollárba került, már 2019-ben átadott, egy-két bemutató verseny kivételével élesbe csak most tesztelt felület akár 2 százalékkal is növelheti az atléták sebességét, márpedig ez egy olyan sportágban, mint a futás, ahol századmásodperceken múlnak a helyezések, rendkívüli teljesítménynövekedést jelent.
A Mondo pályáinak állítólag az a titka, hogy a szokásosnál több gumit használnak a felületekhez, amelyeket a gépjárművek abroncsaihoz hasonlóan vulkanizálnak a nagyobb ellenállás érdekében, a pályák alapját pedig levegőbuborékokkal teli rétegek alkotják, így biztosítva a kellő rugalmasságot.
Az olimpikonok véleménye megoszlik a trambulinszerű felületről: van aki szerint csodálatos, van aki azonban sérülésveszélyesnek tartja, mondván a rugalmassága miatt hatványozottabban megterheli az izmokat, ínakat és ízületeket is. Az izomlázaktól eltekintve azonban úgy tűnik eddig nem nőtt meg a verseny közben elszenvedett sérülések aránya – legalábbis a péntekig tartó atlétikai program első napjaiban.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: