Magyarországon közel 800 ezer ember él cukorbetegséggel, és további félmillió lehet azoknak a száma, akiket még nem diagnosztizáltak; döntő többségük 2-es típusú diabéteszben szenved. Ez az anyagcsere-betegség az előrejelzések szerint itthon és világszerte is egyre gyakoribbá válik az elkövetkező években, és amellett, hogy a koronavírus-járványban a súlyos tünetek kialakulásának egyik legfőbb kockázati tényezője, súlyos szív- és érrendszeri, idegrendszeri szövődményeivel járvány nélkül is jelentősen hozzájárul a halálozáshoz, és megterheli az egészségügyi rendszereket.

A közelmúltig a 2-es típusú cukorbetegséget főként a kockázati tényezők – így például a magas vérnyomás, koleszterin- és vércukorszint – szabályozásával kezelték, általában gyógyszerek felírásával. Ez a megközelítés azonban nem foglalkozik a betegség kiváltó okaival, például azzal, hogy az inzulin hormon már nem képes hatékonyan szabályozni a vércukor szintjét. A gyógyszerek a vércukorszint szabályozásában valóban segítenek, de nem hatnak a 2-es típusú diabétesz mögött meghúzódó biológiai okokra.

Mi az a remisszió?

Ehhez képest jelentős és viszonylag új irány a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében az úgynevezett remisszió (remission) elérése. A remisszió a betegség visszavonulását, visszafordulását jelenti, amikor a páciensnél gyógyszer nélkül is elérhető a 6,5% (vagy 48 mmol/mol) alatti HgbA1C érték. Teljes remisszióról akkor beszélünk, amikor az előző három hónap átlagos vércukorértékét jelző mérőszám 5,7% alá csökken, és ott is marad. Gyógyulásról nem lehet beszélni, mivel a 2-es típusú diabétesz remissziójához szigorú diétára vagy műtétre van szükség, és bizonyos változások könnyen újraéleszthetik a tüneteket. Az 1-es típusú cukorbetegségnél pedig nem áll még rendelkezésre hasonló módszer, és annál a betegségnél a remisszió fogalma is egészen mást jelent.

Nem újdonság, hogy a táplálkozás minősége nagy mértékben befolyásolja a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Egy nemzetközi tanulmány például óriási mintán bizonyította tavaly, hogy a gyümölcsben és zöldségben gazdag táplálkozás megfelezi a betegség kialakulásának kockázatát.

Ám egyre több tudományos bizonyíték van arra is, hogy a fogyás, akár műtéttel, akár diétával történik, a már kialakult 2-es típusú cukorbetegség kiváltó okait is képes befolyásolni, mégpedig azáltal, hogy megkönnyíti a testnek a vércukorszint szabályozását. Ez azért is lényeges, mert az inzulin termelődésének és működésének javítása által elért cukorkontroll a kulcs ahhoz, hogy a 2-es típusú diabétesz tünetei enyhüljenek. A közelmúltban számos tanulmány vizsgálta, mennyire képesek változást elérni a cukorbetegek állapotában az étkezéseket kiváltó shake-ek, míg más kutatások az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását mérték fel. Az utóbbiak közül több még jelenleg is zajlik, de kezdeti eredményeik ígéretesnek tűnnek.

Július végén a Journal of Human Nutrition and Dietetics folyóiratban jelent meg egy több mint kilencven témába vágó tanulmány eredményeit összesítő tudományos értékelés. A szemle célja az volt, hogy megállapítsa, milyen étrend a leghatékonyabb a remisszió elérésére. Az összegzés szerzői közül ketten – Duane Mellor, az Aston Orvosi Egyetem dietetikus kutatója és Adrian Brown, a University College London tudományos munkatársa – a Conversationben mutatták be, mi minden derült ki vizsgálatukból a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére nézve. A jó hír az, hogy a jelek szerint több diéta is beválik, igaz, korántsem minden betegnél.

Nem százszázalékos siker

A vizsgálat szerint az étkezéseket kiváltó shake-eken alapuló diéták háromból egy betegnél segítették elő a remissziót, míg az alacsony szénhidráttartalmú étrendek a páciensek nagyjából 20 százalékánál váltak be. Azoknál a cukorbetegeknél, akik mindkét módszert bevetették, akár két évre visszafordult a betegség, amennyiben a fogyásuk tartósnak bizonyult. Az alacsony kalóriatartalmú és a mediterrán diéták a betegek 5, illetve 15 százalákánál érték el, hogy a remisszió 1 éven túl is fennmaradjon.

Mint a szerzők kifejtették, kutatásuk első nagy kihívása volt definiálni a remissziót, mivel ahány szakértői műhely, annyiféle meghatározása van a fogalomnak. Abban nagyjából egységesek a definíciók, hogy a vércukorszintnek a diabétesz diagnosztikai tartománya alatt kell maradnia, de míg egyesek kikötik, hogy ennek gyógyszer nélkül kell beállnia, mások nem. Egyes szakértők pedig a testsúly, különösen a deréktáji zsírtartalékok csökkenéséhez kötik a remissziót. Tovább bonyolította a remisszió meghatározását, hogy egyes jelentések szerint az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozás még fogyás nélkül is normalizálhatja a vércukorszintet. Ennek oka, hogy a szénhidrát emésztés közben cukrokra bomlik, ami növeli a vércukorszintet – kevesebb szénhidrát bevitele esetén tehát kevesebb cukor jelenik meg a vérben, ez pedig segíti a test vércukorszabályozását.

A mostani tanulmány szerzői így eleinte vegyes definíciókkal dolgoztak, majd úgy döntöttek, hogy azokat a pácienseket veszik alapul, akiknek legalább fél éven át, gyógyszerek nélkül normalizálódott a vércukorszintjük.

Miközben az alacsony szénhidráttartalmú diéták segítik a remissziót, fennáll a veszély, hogy a vércukorszint ismét megemelkedik, ha a páciens ismét több szénhidrátot vesz magához. Az elmúlt évek kutatásait átnéző szakértők ezért azt vetik fel tanulmányukban, hogy remisszió helyett inkább a diabétesz „mérséklésének” kellene nevezni, ami ilyenkor a szervezetben történik: a 2-es típusú cukorbetegség továbbra is fennáll, ám a negatív hatásait kellőképp kézben tartják.

A kulcs a fogyás

Ismereteik alapján Mellorék úgy látják, hogy a remisszió csak akkor elérhető, ha a szerveket körbevevő zsír lebomlik – ez teszi lehetővé, hogy az inzulin ismét a megfelelő módon termelődjön, és hatékonyan végezze a dolgát.

Ám mivel a szénhidrátok az emberi táplálkozás legfőbb energiaforrásai, gyakran az is önmagában fogyáshoz vezet, ha az ember megvonja magától őket. Tehát aki képes ezt hosszú távon is fenntartani, nemcsak csökkenti vércukorszintjét és a 2-es típusú diabétesz szövődményeinek kockázatát, hanem a remisszióig is eljuthat.

Az átvizsgált tudományos bizonyítékok alapján a 2-es típusú cukorbetegek számos táplálkozási szokással csökkenthetik a vércukorszintjüket, ami sok esetben a remisszióig is elvezet. A remisszió érdekében pedig a legfontosabb – írta Mellor és Brown –, hogy legalább 10-15 kilogrammal csökkenjen a páciens testsúlya.

Bár a fogyás tűnik a siker legjobb előrejelzőjének, ennek magában kell foglalnia a hasnyálmirigy és a máj – azaz az inzulint termelő és a glükózújraképzésért felelős szervek – körüli zsírveszteséget. A további tanulmányoknak azt is tisztázniuk kell, hogyan működnek a különböző étrendek az egyes etnikai csoportoknál, mivel egyes népek esetében a 2-es típusú cukorbetegség kisebb testsúly mellett is kialakulhat, amiből nincs hova fogyni.

Kinek van nagyobb esélye a remisszióra?

Az átnézett tudományos eredmények alapján tehát nem minden diétázó éri el a remissziót. Nagyobb esélyük van a sikerre

• az ötven évnél fiatalabbaknak,
• a férfiaknak,
• azoknak, akiknek hat évnél nem régebben alakult ki a betegségük,
• és akik többet fogynak.

Ennek oka az lehet, hogy a felsoroltak nagyobb mértékben képesek visszafordítani a diabétesz kiváltó okait, ezáltal többet szereznek vissza a hasnyálmirigy inzulintermelő és a máj inzulinfelhasználó potenciáljából. Mindez nem jelenti azt, hogy a nők, az ötven év fölöttiek és a régóta cukorbetegek nem érhetnek el sikert az életmódjuk és a táplálkozásuk átalakításával.

Akár eljut valaki a remisszióig, akár nem, a vércukorszint csökkentése mindeképp hasznos a 2-es típusú diabétesz ártalmainak és a szövődmények kockázatának csökkentésében a szív- és érrendszeri betegségektől a vese- és szemkárosodásig. A szakértők szerint a tartós fogyás érdekében minden diabéteszesnek olyan étrendet és módszert kell választania, ami neki a legmegfelelőbb, ami mellett hosszú távon is képes kitartani.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: