Egy ütemre ver a szívük azoknak, akik ugyanazt a mesét hallgatják

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Különös jelenségre figyeltek fel a New York-i City College Egyetem kutatói: tértől és időtől függetlenül szinkronba kerül az emberek szívverése, ha ugyanazt a történetet követik. Nem valami paranormális jelenségről van szó: Lucas Parra, a kutatás eredményeit ismertető tanulmány vezető szerzője szerint ezt az magyarázza, hogy a koncentráció mértéke befolyásolja a szívverést és a légzés tempóját is, az azonos történeteknél pedig jellemzően ugyanazok a részek követelnek meg erősebb odafigyelést minden egyes nézőtől vagy hallgatótól. 

A kutatók arra is rájöttek, hogy a jelenség a történet tartalmától függetlenül megfigyelhető: a szinkronizáció ugyanúgy létrejött egy dögunalmas oktatóvideó hatására, mint egy horrorfilm megnézésére. Parra szerint korábban a kutatók hallgatólagosan elfogadták, hogy a szinkronizáció közös élmények hatására jön létre, ezért leginkább koncerteken vagy mozikban vizsgálták a jelenséget, de kiderült, hogy itt a film a lényeges, nem a mozi.

A kutatók négy kísérletet végeztek el: az elsőben 27 egészséges önkéntessel ugyanazt a hangoskönyvet hallgattatták meg, közben pedig EKG-val figyelték a szívverésüket. Az önkéntesek hasonlóan reagáltak a történet fordulataira, gyakran a történet azonos pontján változott meg a pulzusuk, és a legtöbbjüknek azonos tempóban vert a szíve. Parra és kollégái ezután egy teljesen érdektelen oktatóvideót mutattak a kísérlet résztvevőinek, és arra jutottak, hogy a szívverés tempóját nem az impulzus tartalma, hanem a koncentráció határozza meg: az önkéntesek ebben az esetben is ugyanúgy reagáltak, mint a hangoskönyvnél. 

Nemo kapitány

A kutatók azt is megfigyelték, hogy minél jobban figyel valaki a történetre, annál jobban összehangolódik a szívverése a többi hallgatóval. Ha megzavarták a résztvevőket, a szinkronizáció is megszűnt, csökkent kognitív funkciók esetében pedig létre sem jött. Azoknál, akik később tudatukhoz tértek, fél évvel az első kísérlet után megismételték a tesztet, ebben az esetben már ugyanúgy szinkronizálódtak, mint mások.

A kutatók az első kísérlethez Verne klasszikusát, a Nemo kapitányt választották, a harmadikhoz pedig rövid gyerekmeséket, ezek hallgatása közben zavarták meg az önkénteseket. A negyedik, öntudatlan embereken végzett kísérlethez szintén meséket használtak.

Jacobo Sitt, a tanulmány társszerzője szerint a felfedezésnek gyakorlati haszna is lehet, bár még sokat kell finomítani rajta: miután nem kell hozzá más, csak egy mesekönyv és egy EKG-készülék, gyorsan és könnyen ellenőrizhető lehet a technika segítségével, hogy egy beteg mennyire van tudatánál.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: