Tavakból kiinduló áradások folyóvölgyek százait vájták ki az ősi Marson

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Vízzel teli tavakból kiinduló áradások több mint 3,5 milliárd éve folyóvölgyek százait hozták létre a Marson, örökre átformálva a tájképet, derül ki egy szerda délután közölt kutatásból.

A Nature folyóiratban közölt eredmények most először igazolják, hogy a Mars folyóvölgyeinek egy része – köztük néhány esetben a bolygó korai történetének legnagyobbjai – tavak kiöntése által okozott áradások révén keletkezett. A kutatás azt is valószínűvé teszi, hogy a bolygó történetében voltak felszíni folyékony vízben bővelkedő, az élet számára kedvező időszakok.

Timothy Goudge, az austini texasi egyetem földtudományi tanszékének kutatója és kollégái részben átírják azt a nézetet, miszerint a 3,5-3,7 milliárd évvel ezelőtti, az úgynevezett folyóvölgy-keletkezési időszakban főként a lassú, víz általi eróziónak vagy gleccsereknek volt szerepük a Mars felszínének alakításában. Az áradások a kutatók szerint nemcsak völgyrendszerek hálózatait hozták létre, hanem alapvetően átformálták a bolygó déli féltekének felföldjeit is.

Egy ősi tómeder (középen) és a belőle kivezető áradások által kialakított folyóvölgy (bal fent).Fotó: THEMIS (NASA/JPL-Caltech/Arizona State University) and MOLA (NASA/GSFC/MOLA Science Team), Timothy A. Goudge.

Korábban egy-egy marsi régióról feltételezték, hogy az ottani folyóvölgyeket tavakból kiinduló, a természetes akadályokat áttörő, hordalékból és vízből álló katasztrofális árhullámok hozták létre. A kutatók most azt szerették volna megérteni, hogy mennyire játszott szerepet a folyamat globális szinten  a völgyrendszerek kialakításában.

Goudge és munkatársai ehhez egy meglévő adatbázist, a 1997-2006 közt a bolygót vizsgáló Mars Global Surveyor űrszonda MOLA lézeres magasságmérőjének adatait és a 2001 óta tevékenykedő Mars Odyssey űrszonda THEMIS infravörös tartományú felvételeit használták fel.

A bolygókutatók a folyóvölgyek meglévő adatbázisából kizárták azokat, amelyeket nem tavakból kiinduló áradások hoztak létre, amik 3,5 milliárd évnél fiatalabbak, illetve a harmincadik szélességi foknál magasabban helyezkednek el, azaz gleccserek átformálhatták őket. Így is több mint 200, egy kivezető csatornával rendelkező tómederre bukkantak. Ezután megállapították az ezekből kivezető folyóvölgyek hosszát és magassági információk segítségével a völgyek össztérfogatát.

Kiderült, hogy bár a tavakból származó áradások nem voltak kifejezetten gyakoriak a Marson, hatásuk annál jelentősebb volt. Míg csupán a 3,5-3,7 milliárd éve keletkezett folyóvölgyek együttes hosszának 3 százaléka jött ilyen módon létre, térfogatuknak már 24 százaléka. Ennek az az egyszerű oka, hogy az áradások által formált völgyek lényegesen, átlagosan csaknem száz méterrel mélyebbek, mint a más folyamatok által létrehozott völgyek.

A kutatók szerint a  tavakból kezdődő áradások miatt komplett tórendszerek jöttek létre az ősi Marson, több száz vagy több ezer kilométernyi folyóvölggyel. A mély völgyek, amelyekbe számtalan kisebb folyóvölgy vezetett a környező területekről, a Mars kráterekkel tarkított, főleg a déli féltekén elhelyezkedő felföldjeit is alapvetően átformálták.

Goudge és kollégái eredményeik tükrében óvatosságra intenek azon korábbi hipotézissel kapcsolatban, amely szerint a marsi folyóvölgyek formái rövidebb nedves időszakok jellemezte éghajlatra utalnának. Úgy vélik, az áradások által átformált völgyrendszerek alternatív magyarázatot kínálnak ezekre a korábban éghajlati viszonyokhoz kötött domborzati jellemzőkre.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: