Szeptember 18-án másfél órán át rengett a Mars a bolygó belső szerkezetét tanulmányozó InSight űrszonda alatt. A 4,2-es erősségű marsrengés a szonda ezredik marsi munkanapjára esett, és néhány héttel követett két, hasonlóan erős rengést, jelentette be szerdán az amerikai űrügynökség, a NASA.

Az InSight még sosem érzékelt ennyire erős és ennyire távolról érkező rengéseket marsi karrierje során, főleg nem egymás után hármat. Az elmúlt egy hónapban észlelt mozgások az eddigi legjobb betekintést adhatják a bolygó mélyében zajló folyamatokba, ami hozzásegít a kőzetbolygók, köztük a Föld kialakulásának és évmilliárdok alatt bekövetkezett változásának megértéséhez.

A NASA JPL kutatóintézete által működtetett szonda 2018 novemberében érkezett meg a Marsra, az Elysium Planitia régióba, kissé északra a Curiosity marsjárótól. Az egy helyben álló, energiaszükségletét két nagy napelemtáblával fedező leszállóegység két speciális műszert vitt magával a bolygó belsejének vizsgálatához.

Elakadt a robotvakond

Egyrészt egy rendkívül érzékeny, a környezettől elszigetelt szeizmográf-állomást, amit a francia űrügynökség, a CNES épített európai partnereivel. Másrészt egy robotvakondot, amely 5 méter mélyre fúrta volna le magát, ha nem akad el néhány tíz centiméter után. A német űrhivatal által a bolygó belső hőjének meghatározására tervezett mérőegység a JPL mérnökeinek minden erőfeszítése ellenére sehogy sem akarta lejjebb fúrni magát, így idén januárban felhagytak a műszer megmentésére irányuló kísérletekkel.

A szonda minden más rendszere, a Mars legmélyét feltáró rádiótartományú eszköz, a szeizmográf és az előbbiből származó adatok elemzéséhez szükséges időjárás-állomás azonban hibátlanul működik. Az InSight által korábban észlelt legerősebb, 3,7-es rengés egy Cerberus Fossaenek nevezett tektonikus-vulkanikus rendszerből származott, amely egy tavalyi kutatás szerint a geológiai közelmúltban, 53-210 ezer éve aktív vulkánkitörés helyszíne lehetett. Az elmúlt egy hónap során, augusztus 25-én detektált 4,2 és 4,1 magnitúdójú, valamint a szeptember 18-án észlelt 4,2-es esemény közel ötször akkora energiával rendelkezett, mint a Cerberus Fossae felől detektált eddigi legnagyobb rengés.

Az augusztus 25-i, 4,2-es rengés nagyon messziről, 8500 kilométerről ért a leszállóegységhez. Forrásának azonosításán még dolgoznak a kutatók, de lehetséges, hogy a tektonikus eredetű Valles Marineris kanyonrendszerből származik. A másik, 4,1-es rengés a szondától mindössze 925 kilométeres távolságban eredhetett, és érdekes módon a 4,2-estől eltérő, magasabb frekvenciájú szeizmikus hullámokat produkált. A különböző szeizmikus jelek és eltérő távolságból érkező rengések a NASA szerint különösen hasznosak a Mars kérgének, köpenyének és magjának vizsgálatához.

Mostoha körülmények

A rekorddöntő rengések megfigyelése csak a mérnökök kitartó és innovatív munkájának köszönhető. A szonda közel három évvel ezelőtti landolása óta rengeteg por került napelemtábláira, amelyet sem a mellette elhaladó poltörcsérek, sem a marsi szél nem tudott letisztítani; emellett az év elejére esett az északi féltekén a téli évszak is. Ez hidegebb, a szonda elektromos fűtőelemeit megterhelő napokkal és a bolygó elliptikus pályája miatt a Naptól nagyobb távolsággal, így kevesebb napelemekre jutó napfénnyel jár.

Az irányítók kifejezetten kontraintuitív megoldással álltak elő ahhoz, hogy az InSight eljusson az augusztusban kezdődő marsi nyárig, amihez tisztább napelemekre volt szükség. A szonda robotkarjával több alkalommal porszemeket szórtak a fedélzetre, amik a marsi széllel kombinálva el tudták távolítani az egyik panelre rakódott port, és jelentős mértékben megtisztították a felületét. A következő hónapokban további néhány tisztítást terveznek a mérnökök, ami garantálja, hogy a szonda még sokáig hallgathassa a marsrengéseket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: