Egy hónapon belül a második kutatás utal arra, hogy a jégkérge alatt óceánt rejtő hold mégsem lehet túlzottan lakható. Ez nem túl jó hír a NASA-nak, ami 2024-ben 5 milliárd dolláros költségű űrszondát küldött az Europához.
Legalábbis a Nature Astronomy folyóiratban publikált tanulmány szerzői szerint.
Az amerikai OSIRIS-REx űrszonda által visszahozott mintákból japán kutatók ribózt mutattak ki, ami az RNS egyik kulcsfontosságú alkotóeleme. Az eredmények támogathatják az RNS-világ hipotézist.
A 3,3 milliárd évvel ezelőtt élt mikrobák nyomait kimutató módszerük a kutatók szerint paradigmaváltást hozhat az ősi földi életnyomok kutatásában, és besegíthet a földön kívüli élet keresésébe is.
Kínai kutatók amerikai szondák adatait elemezve most először olyan beomlott barlangokat találtak, amiket szerintük nem lávafolyások, hanem víz vájt ki.
A Nuna szétválása kb. 1,5 milliárd éve új tengereket és oxigéndús élőhelyeket hozott létre, amelyek az összetett életformák „inkubátorai” lehettek.
Korábbi kutatások azt mutatták, hogy az emberek boldogságérzete időskorukra újra megugrik, de német kutatók most rácáfoltak erre az optimista elképzelésre.
A Szaturnusz körül keringő Enceladus jégkérge alatt globális óceán rejtőzik, ahol úgy tűnik, minden feltétel rendelkezésre áll az élet létezéséhez.
Szöllősi Gergely és kollégáinak evolúciós genetikai kutatása alapján már jóval a szárazföldi növények megjelenése előtt megkezdődött az ökoszisztémákat működtető gombák sokféleségének kialakulása.
„Ha geológusként hasonló anyagokat találsz a Földön, azt gondolnád, hogy élethez van közük” – nyilatkozta a Qubitnek a kutatásban részt vevő Nicolas Mangold. A következő években komoly akadályokat kell leküzdeni annak bizonyításához, hogy valóban életnyomokról van szó.
Mikrobiológusok azt állítják, hogy a kelet-szibériai permafrosztban a komplex életformák legközelebbi rokonai közé tartozó, élő archeákra akadtak.
Kutatók kísérletileg igazolták, hogy a rengések következtében keletkező kőzetrepedések mikrobák anyagcseréjéhez szükséges molekulákat szabadíthatnak fel. Hasonló folyamatok a Marson is végbemehetnek.
Az űrtávcső friss megfigyelései már nem tudták kimutatni a dimetil-szulfid jelenlétét a tőlünk 124 fényévre található exobolygón. A molekulát a Földön kizárólag élőlények termelik, de létrejöhet nem biológiai úton is.
A K2-18b exobolygó, amin a dimetil-szulfidot észelték, tőlünk 124 fényévre található. Független kutatók egyelőre nincsenek elragadtatva a Cambridge-i kutatók felfedezésétől.
A NASA Curiosity marsjárója még 2013-ban bukkant egy különleges agyagkőre, ami egy friss vizsgálat szerint 10-12 szénatomos alkánokat rejt. Hamarosan újabb vizsgálatok a molekulák eredetére is fényt deríthetnek.