Ha most nem zárkózunk fel a világhoz digitalizáció terén, végzetessé válik a lemaradásunk
Digitalizáció. Az elmúlt években annyiszor, annyiféle kontextusban hallhattuk ezt a szót, hogy már nem is tudjuk, legfeljebb sejtjük az értelmét. Valami olyasmit ír körül, hogy a kertkapuba is wifit kell vezetni; hogy a falusi kisközért is Facebook-eventet szervez a leárazott konzerv kiárusítására; a digitális kompetencia meg nyilván az, hogy a közértes néninél nem készpénzzel fizetünk, hanem kétlépcsősen hitelesített Paypass-kártyával. A digitalizáció a szebb, gépesített jövő ígérete; a hiánya írástudatlanság, lemaradás, Mucsa.
Szerencsére vannak ennél konkrétabb definíciók is. A digitális fejlettség mérésére használt uniós index, a DESI (Digital Economy and Society Index) 2020-as jelentése alapján Magyarország – a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét tekintve – ma az uniós mezőny utolsó harmadába tartozik. A DESI 5 különböző dimenzióban vizsgálja a digitalizáció mértékét:
- Összekapcsoltság (connectivity). Nagyon leegyszerűsítve ez az internethasználat mértékét és a hálózati infrastruktúra kiépítettségét mutatja. A 2020-as eredmény szerint a DESI bevezetése óta eltelt 7 évben csak a digitális infrastruktúra-bővítés, vagyis az összekapcsoltság terén sikerült érdemben javítani a magyar pozíción, és a tavalyi előrelépést is elsősorban az 5G mobilhálózat-frekvenciák kiosztása eredményezte.
- Humántőke. Ez a dimenzió vizsgálja, hogy mennyire kompetensen bánunk a digitális technológiákkal. Magyarország – az uniós átlagtól elmaradva – a 19. helyen áll, és az elmúlt években szinte egyetlen területen sem sikerült javítania. A DG CNECT értékelése szerint az elmúlt években nem történt előrelépés a digitális készségek és a korszerű szakmai készségek terén. Az alapszintű digitális készségek mélyen az uniós átlag alattiak, de tovább nőtt a különbség a legalább alapvető szoftveres készségekkel rendelkezők arányában is.
- Internethasználat. Avagy mire használjuk az internetet a kompetens készségeinkkel, ha már egyszer hozzáférünk? A DESI szerint Magyarország 2020-ban a 14. helyet foglalta el az uniós tagországok rangsorában. A javulás elsősorban az alacsonyabb szintű digitális készséget feltételező szolgáltatásokhoz köthető – például a közösségimédia-használathoz, hírolvasáshoz és videótelefonáláshoz. A közösségimédia-kompetenciánk bőven európai színvonalú: az internetezők 86 százaléka használ ilyen szolgáltatásokat, és online hírfogyasztásban és videó-telefonálásban is meghaladjuk az uniós átlagot. Ugyanakkor a nagyobb digitális felkészültséget igénylő szolgáltatások igénybevételében évek óta alulteljesítünk.
- Digitális technológiák integráltsága. Mennyire sikerült elfogadni és a mindennapok részévé tenni az új technológiákat? A jelek szerint kevéssé: Magyarország a 26., utolsó előtti helyen áll az uniós tagországok rangsorában. A jelek szerint a kis- és középvállalkozások nem ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket, márpedig ez hatékonysági és versenyképességi hátrányt jelent.
- Digitális közszolgáltatások. Ez a definíció magáért beszél: a közszolgáltatások digitalizálását mutatja, elsősorban az e-kormányzásra és az e-egészségügyre koncentrálva. Mindez hatékonyabb közigazgatást és ügyintézést eredményez.
Hogy a digitalizáció mekkora előnyt jelent, azt a koronavírus-válság is megmutatta: az oktatási szünet, a munkahelyek és ügyintéző szolgáltatások fizikai tereinek bezárása és a kijárási korlátozások idején elsősorban azokat a tevékenységeket lehetett tovább folytatni, amiknek volt jól kiépített digitális platformjuk.
Csak összefogással javíthatunk a helyzeten
A DESI 2020-as jelentése szerint Magyarország a 22.-ről a 21. helyre lépett az egy évvel korábbi eredményeihez képest. A digitális infrastruktúra fejlettségén sikerült javítanunk, de a lakosság és a kisvállalkozások digitális felkészültségében és az állami digitális szolgáltatásokban továbbra is alulteljesítünk.
Az IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért a MENTA konferencián nyilvánosságra hozott egy kiáltványt, amelyben a közös cselekvésre és a digitális fordulat végrehajtására szólította fel a gazdasági szektor és a hazai digitális ökoszisztéma szereplőit. Az IVSZ kezdeményezése – ami Összefogás a digitális Magyarországért néven fut – által felvázolt cselekvési terv célja, hogy szak- és fejlesztéspolitikai programmá alakítsák.
Vinnai Balázs, az IVSZ elnöke elmondta, hogy a társadalmi-gazdasági szereplők összefogásával és kormányzati támogatással a következő években a digitalizáció élcsoportjába kerülhetünk, ha a jelenlegi adottságainkat előnnyé kovácsoljuk.
„Eddig a digitalizációt megoldandó feladatnak hittük, most már látjuk: valójában évszázadonként egyszer adódó történelmi lehetőség. Egyben hosszú ideig talán az utolsó esélyünk.”
– írta Vinnai a hivatalos közleményben.
Meg kell vetnünk a lábunkat a régióban
Tajthy Krisztina, az IVSZ főtitkára kérdésünkre elmondta, hogy az Összefogás a digitális Magyarországért voltaképpen az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk: ha most nem lépünk, akkor végképp lemaradunk. Nemcsak a világ élvonalától, hanem a régiós versenytársainktól, a V4-es országoktól is.
„Ha a digitalizáció a következő, 2022-26-os kormányzati ciklusban sem kerül a a leendő kormányzat top prioritásai közé, akkor elszalasztjuk azt a történelmi esélyt, amit egy technológia- és tudásalapú fejlődési pálya kínálna. Néha valóban az utolsókból lesznek az elsők – lásd például a mobiltelefon-hálózatok gyors hazai fejlődését, amit a kilencvenes-kétezres évek alacsony vezetékestelefon-ellátottsága ösztönzött –, de a legtöbb esetben az utolsó helyről már lehetetlen lehajrázni az élbolyt. Ráadásul az európai élboly a globális összevetésben inkább középmezőnynek számít.”
– mondta Tajthy.
A főtitkár arról is beszélt, hogy a többi V4-es ország sem jár mindenben előttünk: ők is ugyanolyan küzdelmet folytatnak, mint mi, de a kis- és középvállalkozások digitalizálásában előrébb tartanak. Az igazán sikeres észak- és nyugat-európai országok évtizedekkel ezelőtt felismerték a digitalizáció jelentőségét, és következetes szakpolitikákkal fejlesztették a digitális ökoszisztémájukat – és nem feltétlenül uniós forrásokból, hanem kemény piaci versenyben.
Ha azonban a nemzetközi összehasonlítást vesszük alapul – mondta Tajthy –, tény, hogy az eddigi uniós támogatási ciklusokban a régió országai hatékonyabban használták fel az elérhető forrásokat digitalizációs projektekre. Mivel a 2021-2027-es pénzügyi tervezési időszak tekinthető olyan periódusnak, amikor még jelentős EU-s támogatások érkeznek Magyarországra, elengedhetetlen lenne, hogy a forrásokat hatékonyan használjuk fel a digitális transzformációra.
A régiós versenytársak Újjáépítési és Ellenállóképsségi (RRF) tervében fontos szerepet kapott a digitalizáció és a digitális transzformáció. Ezzel szemben a magyar tervezetből törölték a korábban benne lévő digitális komponenst, holott az Európai Bizottság iránymutatása szerint az RRF-ben a digitális költések részarányának – direkt és indirekt formában – minimum 20 százaléknak kellene lennie. A magyar RRF-et az Európai Bizottság nem fogadta el, a hitelt pedig nem kértük, noha a rendelkezésre álló források a következendő 2-4 évben felhasználhatók lennének. Holott a 2021-2027-es pénzügyi időszak forrásaival, valamint a még felhasználható 2013-2020-as pénzeszközökkel soha nem látott összegek állhatnának rendelkezésre, amit a digitalizációra költhetnénk.
Arra a kérdésre, hogy más országokban milyen kimutatható előnyöket hoztak a digitalizációs törekvések, és hogy hogyan tudnánk ezeket a hazai munkaerőpiacra vetítve alkalmazni, Tajthy azt mondta: a V4-es tagállamokban az IVSZ-hez hasonló helyi szervezetekkel együttműködve dolgoznak rajta, hogy a már bevált megoldásokat más országokban is implementálhassák. A csehek például előttünk járnak a munkaerőpiaci kihívások megoldásában és az ágazati digitalizációban, de több partnerrel is szívesen együttműködnek abban, hogy régiós szinten összehangolt akcióterv születhessen. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy közép-kelet-európai szinten és Magyarországon egyaránt felismerjük ennek a jelentőségét.
Az emelt szintű digitális készségek és a rendelkezésre álló IT szakemberekre vonatkozó mutatók tekintetében romló mutatókat láthatunk. Az uniós egyharmaddal szemben a 16-74 év közöttieknek csupán a negyede rendelkezik emelt szintű digitális készségekkel, illetve nőtt a különbség az IKT és a női IKT-szakemberek arányában is. Egyedül az IKT-diplomások arányát tekintve értünk el az uniós átlagon túlmutató eredményt.
Összefogás nélkül lemaradunk
Az Összefogás a digitális Magyarországért kezdeményezésről Tajthy azt mondta: az a céljuk, hogy aktivizálják a digitális ökoszisztéma szereplőit, és európai szinten javítsák a digitális gazdaság színvonalát. Ezért sürgetik az összefogást szakmai és társadalmi szinten a témában elkötelezett partnerekkel. Az IVSZ tagvállalatain kívül ebben az egyes ágazatokhoz tartozó szakmai és érdekvédelmi szervezetek, a munkáltatókat és munkavállalókat képviselő szervezetek, valamint minden civil szervezet segítheti őket, akik az IVSZ-hez hasonlóan értik, hogy a jövő kulcsa a digitális felzárkózás az európai élvonalhoz.
Ami a kormányzati támogatást illeti: ezen a téren az IVSZ továbbra is aktív partnerségre törekszik az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, illetve a minisztériumi háttérintézményekkel, az IFKA-val és a KIFÜ-vel. Tajthy elmondta, hogy szeretnék ezt az összefogást szélesíteni, és mindenkit cselekvésre biztatni, hogy összehangolt programokat és javaslatokat dolgozzanak ki a helyzet javítására. Az IVSZ már több mint 10 éve ezeken a célokon dolgozik, mivel a digitalizációt nemzetgazdasági és össztársadalmi szinten is fontosnak tartják.
Tajthy szerint ezért is fontos, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk a digitalizációra: ha ezt elmulasztjuk, az a teljes kis- és középvállalati szektor lemaradását okozhatja. A következő időszak mindenképpen meghatározó lesz, mert ha sikerül eredményeket generáló lépéseket tenni, akkor sikeresek lehetünk és felzárkózhatunk. Ehhez azonban a különböző szereplők összehangolt gondolkodására lenne szükség, hogy ne kerüljünk versenyhátrányba a régiós és uniós versenytársainkkal szemben.
Hogy mit nyernének a kis- és középvállalkozások a digitalizáció erősítésével? Tajthy szerint remélhetőleg a kkv-szektor is tisztában van vele, hogy a digitális technológiát használó vállalatok hatékonyabbak és versenyképesebbek lehetnek, de sajnos még mindig sokan vannak, akik nem tudják megugrani a digitális átállást. Ennek alapvetően két oka van: a finanszírozási és munkaerőpiaci oldal. Egy kisvállalkozás nem mindig teheti meg, hogy önerőből hajtsa végre az átállást, másrészt ez komoly munkaerőpiaci kihívást is jelent. Ahhoz ugyanis, hogy hatékonyan dolgozhassunk a digitális technológiákkal, felkészült munkaerőre van szükség, és ezen a téren jelentős lehet a lemaradásunk.
Műveljük embereinket
De hogyan lehet fejleszteni a humántőkén? Tajthy elmondta, hogy erre már sok javaslatot tettek; ezeknek egy részét részletesen kidolgozták – például a digitális kompetenciafejlesztés terén –, más területeken pedig nyitottak rá, hogy igény esetén programokat és javaslatokat adjanak.
A Qubit szerkesztőségét az ehhez hasonló cikkek elkészítésében a Vodafone támogatja.
A digitális átalakulás fő akadálya (hazai és uniós szinten egyaránt) az informatikai szakemberek és megfelelő digitális képzettséggel rendelkező munkaerő hiánya. Csak informatikusból több tízezer fő hiányzik a munkaerőpiacról, és a hiány folyamatosan növekszik. A helyzetet a felnőttképzésben való részvétel alacsony szintje is súlyosbítja, és ez nemcsak a digitális felkészültség fejlesztését, hanem a digitális megoldásokra is kiterjedő szaktudás elsajátítását is hátráltatja. Emiatt a hazai munkaerőpiacon több ipari régióban jelentős a hiány a képzett, digitálisan felkészült munkavállalókból.
A digitalizáció, az automatizálás, a robotika, a mesterséges intelligencia, a big data és a felhőalapú rendszerek felgyorsítják az alacsony hozzáadott értékű munkafolyamatok kiváltását, ami tovább ronthatja a digitális kompetenciákkal nem rendelkező munkaerő elhelyezkedési esélyeit. A – digitális értelemben – jó felkészültségű munkavállalókra viszont nagy szükség lenne: még konzervatív becslések szerint is több százezres hiányról beszélhetünk. A munkaerőhiány orvoslásán túl az is fontos lenne, hogy emeljék a lakosság és a kkv-szektor digitáliskompetencia-szintjét; ebben az infokommunikációs technológiák felhasználói oldalának erősítése, illetve a munkaerő-utánpótlás biztosításához szükséges pályaorientáció segíthet.
Népesedéspolitika vagy digitalizáció? Legyen mindkettő!
Orbán Viktor miniszterelnök egyik péntek reggeli rádióinterjújában arról beszélt: nem az iparban, a zöldítésben és a digitalizációban látja Európa jövőjét, hanem a gyerekben, pontosabban a népesedésben. Ez felveti a kérdést: ha a kormány inkább a családpolitika, mint a digitalizáció támogatására költ, megoldhatják-e önerőből a társadalmi-gazdasági szereplők a digitalizációs kihívásokat?
Tajthy szerint ezt a kérdést nem lehet vagy-vagy alapon eldönteni. Az unió szempontjából nyilván a népesedéspolitika is nagyon fontos terület, de fontos, hogy a jövő generációja is digitálisan felkészült legyen, mert csak így vethetik meg a lábukat a munkaerőpiacon, és így teremthetik meg a családjuknak az egzisztenciális biztonságot.
Arra a kérdésre, hogy ez az átállás végbemehet-e állami beavatkozás nélkül, Tajthy azt válaszolta: végbe fog menni, mert ez nem döntés kérdése. Az egész világ ebbe az irányba megy – a kérdés csak az, hogy mi milyen gyorsan tudunk ebbe az irányba haladni. A haladás sebességét felgyorsíthatja, ha megteremtjük a munkaerőpiacon a digitális készségek ismeretét, biztosítjuk a feltételeket a különböző ágazatok digitális transzformációjához. Támogatás nélkül is muszáj lesz erre haladni – legfeljebb lassabban fog menni. Ez viszont kockázatos, mert lehet, hogy mire reagálni tudnánk, addigra már késő lesz. Az IVSZ is ezért beszél utolsó lehetőségről – talán ez az utolsó évtized arra, hogy érdemben tegyünk valamit ezen a téren.
Ha azonban komolyan vesszük a felzárkózást – mondta Tajthy –, akkor tekinthetjük úgy is, hogy minden évvel két évet nyerhetünk. Ha felgyorsíthatjuk a digitalizáció folyamatát, a következő generáció – akik a kormány népesedéspolitikájának köszönhetően szélesebb bázist jelenthetnek – nem versenyhátrányból fog indulni, hanem biztosabb jövőképet adhatunk nekik. Ezért is fontos, hogy már most jól átgondolt, széles körben kiérlelt javaslatok szülessenek a digitalizáció irányáról.
Ehhez azonban összefogásra van szükség. Bár ma is sok szigetszerű kezdeményezés van, ha igazán komoly hatást szeretnének elérni, ezeket közös rendszerbe kell foglalni, és meg kell teremteni az összefogást a digitális ökoszisztéma szereplői között.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: