A ENSZ novemberben Glasgowban rendezett 26. éghajlat-változási konferenciája (COP26) és a dél-kínai Kunmingban már zajló biodiverzitás-csúcs (COP15) résztvevői a címzettjei annak a most megjelent jelentésnek, amelyet az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) állított össze.

A dokumentum arra kívánja felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy az éghajlati krízis hátterében töretlenül súlyosbodik az élővilág sokféleségének krízise. Folyamatosan csökken a természetes élőhelyek kiterjedése, részben a szándékos irtás, részben az erdőtüzek miatt, aminek hatására egész életközösségek tűnnek el a Föld színéről – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján.

Az EASAC az elmúlt tíz évben született tudományos eredményekből leszűrhető konklúziókat foglalta össze, kiemelve, hogy a klímaváltozást és a biodiverzitási krízist együttesen kell kezelni, mert a két jelenség nem választható el egymástól.

Körfolyamat

A sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás egymást erősítik, a következmények pedig katasztrofálisak lehetnek az emberiségre nézve. A körfolyamat „nemcsak extrém időjárási helyzetekhez vezet, de hatására összeomlanak az élelmiszer-ellátási rendszerek, növekszik a veszélyes kórokozók veszélye, egyre több patogén fog állatokról emberre ugrani, és más egészségügyi hatásai is lesznek. Az idei nyár szélsőséges hőmérsékleti értékei, a szárazság, a villámárvizek és az erdőtüzek már eddig is rosszak voltak, de ami a jövőben vár ránk , valószínűleg sokkal rosszabb lesz” – idézi az MTA honlapja Michael Nortont, az EASAC környezeti programjának igazgatóját.

Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, az EASAC Környezeti Paneljének tagja szerint számos, egymással összefüggő környezeti krízis zajlik. A trópusi erdők irtása egyszerre csökkenti a biodiverzitást, a terület szénelnyelő képességét, és szabadít fel korábban megkötött szenet. Az emelkedő hőmérséklet, illetve a csapadék ezzel összefüggő változásai csökkentik a mezőgazdaság termelékenységét, a vadon élő fajokat korábbi élőhelyük elhagyására kényszerítik, ami sokszor más területek ökológiai viszonyait is felborítja, konfliktusokat okozhat az emberrel, végső soron pedig fajok kihalását idézi elő. A melegedő és savasodó óceánokban is hasonló folyamatok zajlanak le: az ökoszisztémák egyre jobban károsodnak, miközben a tengeri szervezetek fotoszintetikus aktivitása romlik.

„A biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztémák degradációja, illetve a klíma változása mind életveszélyes folyamatok, amelyek összefüggenek, nem lehet őket elválasztani egymástól” – így Báldi.

Nem a küszöbértékek jelentik a megoldást

EASAC szerint az ökoszisztémák megóvásának, helyreállításának és menedzselésének egyre több sikeres módját fedezik fel a kutatók, ezekkel ellenállóbbá tehetők az életközösségeket a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaival szemben. A tanulmány szerzői szerint azonban, ha továbbra is a nemzeti gazdasági össztermék mértéke marad a siker fokmérője, és az ökológiai problémákat is ezzel a szemlélettel próbálja megoldani a világ, az zsákutcába vezet. Ehelyett a kormányoknak minél gyorsabban „meg kell nyomniuk a Reset gombot”, és olyan gazdasági rendszert kell kialakítaniuk, amely a fenntartható megoldásokat és az ökológiai szempontú viselkedést támogatja – fogalmaznak a szerzők.

A tanulmány azt a 2015-ös párizsi klímakonferencia óta általánossá vált hozzáállást is bírálja, amely a fordulópontok elkerülését tartja mindennél fontosabbnak. Az utóbbi évtizedben több küszöbértéket is kijelöltek az éghajlati csúcsok résztvevői, amelyeket nem szabad elérni, hogy a klímaváltozás kezelhető maradjon (ezek közül a legismertebb az ipari forradalom előtti értéket 1,5 Celsius-fokkal nem meghaladó átlaghőmérséklet). Csakhogy – érvelnek az EASAC kutatói – a küszöbértékek azt az illúziót keltik sokakban, hogy amíg nem érjük el őket, addig minden rendben van. Holott folyamatos pusztul a környezet, az élővilág és a klíma nem vár semmiféle fordulópontra, a helyzet napról napra súlyosbodik.

Forró pontok

A tanulmány által javasolt lépések nem tekinthetők újdonságnak, hiszen a kutatók már évtizedek óta ezeket hangoztatják – de a folyamatosan gyűlő tudományos ismeretek egyre jobban alátámasztják e beavatkozások szükségességét. Báldi András szerint minden eszközzel csökkenteni kell a földi ökoszisztémára nehezedő nyomást. Különösen a sokféleség nagy részének otthont adó, úgynevezett biodiverzitási forró pontokat kell megvédeni.

Ezen élőhelyek nemcsak a leggazdagabb életközösségeket tarják fenn, de egyben a leghatékonyabb szénelnyelő térségek is. Ezért a globális, illetve az európai uniós biodiverzitás-stratégia központi eleme az élőhelyek helyreállítása és a környezetkárosító gazdálkodás visszafogása. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a földterületek használatának változása és a degradáció a szén-dioxid-kibocsátás negyedéért, illetve a fajszámcsökkenés 15 százalékáért felelős.

Az EASAC tanulmánya különös hangsúlyt fektet például az élelmiszerlánc működése közben keletkező hulladék minimalizálására. Báldi szerint a globális statisztikák azt mutatják, hogy évente a megtermelt élelmiszer 30 százaléka veszendőbe megy. „Ha sikerülne megszüntetnünk a veszteséget, akkor ez önmagában 10 százalékkal csökkentené az emberiség által okozott szén-dioxid-kibocsátást, és 30 százalékkal kevesebb földterületen kellene intenzíven gazdálkodni”.

(Via MTA)

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

Tömeges kihalási esemény kellős közepén járunk

Qubit.hu tudomány 2020. június 2.

Amerikai és mexikói kutatók több tízezer szárazföldi gerinces faj állományát vizsgálták, és több mint ötszázat találtak, amelyekből kevesebb mint ezer példány maradt. A tudósok szerint a biodiverzitás válságát a klímaváltozással egy szinten, vészhelyzetként kellene kezelni.

Itt az ideje, hogy létrehozzuk a modellt, amely többet ad vissza a Földnek, mint amennyit elvesz tőle

Vajna Tamás gazdaság 2020. május 27.

A magyar természetvédők és ökológusok szerint a korábbi fellengzős, konkrétumokat nem tartalmazó nyilatkozatoktól eltérően számszerűsített célokat és pontos feladatokat is tartalmaz az Európai Bizottság május közepén elfogadott két stratégiája. A kérdés már csak az, hogy az uniós tagállamok hajlandók-e megvalósítani azokat.

A balatoni nádasok a biodiverzitás központjai

Vajna Tamás tudomány 2020. július 6.

A nádasok zavarása, bolygatása, a nádas kiirtása azzal jár, hogy nemcsak a náddal, hanem a hozzá ezer szállal kötődő életközösségekkel is végzünk – hívja fel a figyelmet Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa.