Tömeges kihalási esemény kellős közepén járunk

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Egy új tanulmány megerősíti: valóban egy tömeges kihalási esemény kellős közepén tartunk. Több mint ötszáz szárazföldi faj állománya mára annyira megritkult, hogy 20 éven belül valószínűleg eltűnik a vadonból. Ugyanennyi faj korábban egy teljes évszázad leforgása alatt halt ki, emberi tevékenység nélkül pedig több ezer évbe is beletelne a természetnek egy-egy faj eltüntetése – derült ki a mexikói és amerikai kutatók által készített tanulmányból.

Az Egyesült Államok tudományos akadémiájának folyóiratában, a PNAS-ban publikált elemzés 29 400 szárazföldi gerinces fajról szóló adatokat vizsgált a Természetvédelmi Világszövetség és a BirdLife International adatbázisaira támaszkodva. 515 olyan fajt találtak, amelynek mára kevesebb mint ezer példánya maradt, és ezeknek nagyjából a felét teszik ki azok a fajok, amelyek állománya kevesebb mint 250 példányt számlál. A veszélyeztetett fajok többsége trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken él, és minden kontinensen megtalálhatók, kiéve az Antarktikán.

További 388 szárazföldi gerinces fajból kevesebb mint ötezer példány maradt, és ezek 84 százaléka olyan területeken él, ahol a kipusztulóban lévő fajok is – fokozva ezzel a dominóhatás esélyét, azaz azt, hogy egy-egy faj kihalását további, az eltűnt fajtól függő fajok kihalása követi. A dominóhatás egyik példája, ahogy a tengeri vidrák túlhalászása miatt túlszaporodtak a hínárfaló tengeri uborkák, emiatt kihaltak a hínárt szintén előszeretettel legelő Steller-tengeritehenek. Mint a kutatók írták, a kihalásból csak kihalás fakad, és más környezeti problémákkal ellentétben ez a folyamat nem is visszafordítható.

A csinos etióp farkas is a kihalás szélén áll.Fotó: Wikimedia Commons

Kihalófélben

A kutatók friss adatai szerint kevesebb mint ezer példány maradt például a szumátrai és a jávai orrszarvúból (a szélesszájú orrszarvú északi alfaja 2018-ban gyakorlatilag kihalt), a Clarion-ökörszemből, a Chelonoidis hoodensis nevű teknősfajból és a Costa Ricán élő, bohócbékának is nevezett kétéltűből (Atelopus varius). Ugyanennyire megcsappant az arany oroszlánmajmocska, az etióp farkas, az ibériai sas, a sárgafülű papagáj, a krokodilok rendjébe tartozó gangeszi gaviál, valamint az Andinobates viridis nevű aprócska zöld békaféle állománya.

A Qubiten is sokszor írtunk már arról, miért fontos az emberiség jóllétéhez a biodiverzitás megőrzése, a koronavírus-járvány pedig szélsőséges példát is szolgáltatott arra, hogy milyen veszélyekkel jár a természetpusztítás. A népességnövekedés, az élőhelyek elpusztítása, a vadállatokkal folytatott kereskedelem, a szennyezés és a klímaváltozás mind olyan problémák, amelyek ellen éppen ezért sürgősen fel kell lépnie az emberiségnek.

Arany oroszlánmajmocska és kölyke a Washingtoni ÁllatkertbenFotó: Flickr/Steve

Az elemzést elkészítő kutatók szerint a kihalási esemény ugyanúgy fenyegeti a civilizációt, mint a klímaváltozás vagy a szennyezés. Egyikük, Paul Ehrlich a Stanford Egyetemről úgy fogalmazott: „a veszélyeztetett állatfajok megőrzésének kérdését a globális vészhelyzet szintjére kellene emelni, akárcsak a klímaváltozást, amellyel szorosan összefügg”. A kutatás vezetője, Gerardo Ceballos a mexikói Nemzeti Autonóm Egyetemről pedig úgy véli, ez az utolsó lehetőség, hogy az emberiség a pusztítás megállításával továbbra is biztosítsa magának a természet számos jótékony szolgáltatását, mielőtt azok jóvátehetetlenül károsodnának. „Kutatásaink alapján a kihalási válság olyan súlyos, hogy az emberiség jövőjét az fogja meghatározni, amit az elkövetkező 10-50 évben teszünk ez ellen” – fogalmazott.

A kutatók azt remélik, hogy elemzésük segíti a természetvédőket abban, hogy milyen területekre és fajokra kell koncentrálniuk erőfeszítéseiket. A kutatásban nem részt vevő Andy Purvis, a londoni Természettörténeti Múzeum munkatársa szerint az elemezés újabb bizonyítékot jelent arra, hogy a biodiverzitás-krízis gyorsulóban van. A legnagyobb nehézség ebben a kutatásban szerinte az volt, „hogy történelmileg igen keveset tudni a fajok földrajzi eloszlásáról. Erről csak 77 veszélyeztetett faj esetében sikerült információt szerint, és nem tudhatjuk, hogy az ő helyzetük mennyire tipikus.” Purvis szerint ez nem ássa alá a kutatók következtetését: a biodiverzitással nagy baj van, de még nincs minden veszve. Addig azonban, amíg nem kezdődik érdemi cselekvés, „lényegében megfosztjuk a következő generációkat az örökségüktől”.

Georgina Mace a University College Londonról ugyancsak értékeli a kutatók által összeszedett tényanyagot, de nem biztos benne, hogy az ezer példány alatti fajok vizsgálata a legjobb mérési módszer a veszélyeztetett fajok számontartására. Mark Wright, a WWF kutatási igazgatója sokkolónak nevezte az elemzésben szereplő számokat, ugyanakkor úgy gondolja, hogy van még remény, ha sikerül megállítani a fairtásokat és az erdőségek termőfölddé alakítását olyan országokban, mint Brazília, ahol 2020-ban is az előző évihez hasonló mértékben irtják a fákat, miközben a világ másra figyel.

Június 5-én lesz a környezetvédelmi világnap, amelynek idei házigazdája Kolumbia, ahol még igen nagy a biológiai sokféleség: a világ madárfajainak 19 százaléka fordul elő, és 3500 orchideafajtát tartanak számon. 2020-ban a világnap középpontjában éppen a gyorsuló fajvesztés és a természeti világ sérülése elleni fellépés áll, tekintettel arra, hogy közel egymillió növény- és állatfaj áll jelenleg a kihalás szélén.

Magyarországon nincs még egy olyan újság, mint a Qubit. De ahhoz, hogy továbbra is lehessen, arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy támogassátok erőfeszítéseinket egyszeri vagy rendszeres adománnyal, és járuljatok hozzá, hogy a Qubit még alaposabb, még hitelesebb, még tudományosabb tudjon lenni.
Támogasd a Qubit munkáját – nekünk minden segítség számít!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: