Az új technológiákkal akár önálló otthoni energiarendszert is kialakíthatunk

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Ki mozog biztosabban az energiapiacon, egy texasi olajmágnás, vagy egy megújuló energiával dolgozó befektető? Hosszú távon is megbízhatók lesznek a zöld technológiák? Az altruista vagy a profitorientált szemlélet ad nagyobb hajtóerőt egy klímabarát technológiákkal dolgozó energiacég növekedéséhez? Sok más egyéb mellett ezekről is kérdeztük ifj. Chikán Attilát, az ALTEO vezérigazgatóját.

Szuperforró hívószavak manapság a megújuló energia és a tiszta energia. Ezekhez innovatív, klímabarát technológiákra van szükség, ami műszaki szempontból is izgalmas, de egyre növekvő piacuk is van. Az ALTEO elindításakor hogyan gondolt ezekre a technológiákra? Mi volt a nagyobb motiváció: az új piacok felé való nyitás lehetősége, a várható megtérülés esélye, a környezetvédelmi attitűd, vagy a műszaki innováció lehetőségei?

Ezek nem feltétlenül egymásnak feszülő szempontok, ezért a válasz is-is: ezek egyszerre játszottak szerepet. Hangsúlyoznám, hogy az ALTEO nem nonprofit szervezet, hanem üzleti vállalkozás, amit a megtérülés tesz fenntarthatóvá. Az innovatív és klímabarát technológiákra eszközként és új piaci lehetőségekként tekintünk, amelyekkel elérhetjük az energiaszektorban kitűzött céljainkat.

Az energetika rohamléptekben változik: egyre több, egyre többféle profilú ügyfél lesz, és egyre hozzáférhetőbbé válnak korábban privilegizált vagy elzárt piaci szegmensek. Felkészült fogyasztók is meghatározóvá válhatnak az energiabiztonság megteremtésében, ezenfelül szédítő sebességgel nyílnak és nőnek az új területek. Nem is kérdés, hogy komoly potenciál van az energiaiparban, valamint annak nyereségességében és jövedelmezőségében.

A klímavédelem fogalmát sokan társítják az altruizmussal, elvégre mindannyiunk közös érdeke, hogy élhetőbbé és tisztábbá tegyük a saját környezetünket. Hogyan egyeztethető össze ez az attitűd az energiaszolgáltatók for-profit hozzáállásával?

Nagyon egyszerűen: ha egy vállalkozást vagy egy projektet csak úgy lehet fenntarthatóvá tenni, hogy folyamatosan öntjük bele a pénzt, az nem  fenntartható. A klímavédelemnek azért kell profinak lennie az üzleti szektorban, mert az eredeti célja kizárólag így valósítható meg. Ha nem teljesül a cél, vagy egy zöld próbálkozás a civilizációs előnyök feladásával jár, az fenntarthatatlanná válik.

Mondok egy másik példát. Az ESG minősítés elérése sem öncél: attól is tőkepiaci előnyöket, azaz kedvezőbb finanszírozást várunk. Vagyis a fenntarthatóság, miközben az emberek is egyre fontosabbnak tartják, egyre inkább üzleti szemponttá érik. A magyar lakosság környezetvédelmi ismereteit és magatartását feltérképező ALTEO Fenntarthatósági Barométerből például azt láttuk, hogy a megkérdezettek 45 százaléka szerint egy vállalat megítélésekor fontos szempont a fenntartható működés. Ezt azok a rétegek tartják kiemelten fontosnak, akik amúgy is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel: a barométer szerint a felsőfokú végzettségűek között 53 százalék, a budapesti lakosoknál 55 százalék ez az arány.

A megújuló energiák használata ma már nem tisztán technológiai, hanem társadalmi felelősségvállalási kérdés is. Az ALTEO ebben a kérdésben is következetes álláspontot képvisel; elég a rendszeresen kiadott Fenntarthatósági jelentésekre vagy az ESG-minősítés megszerzésére gondolni. A transzparencia megteremtésén túl mit tehet egy nagyvállalat azért, hogy hitelesen képviselhesse a társadalmi felelősségvállalás eszméjét?

Csak akkor képviselhetünk hitelesen egy eszmét, ha túllépünk a szavakon, és végre teszünk is valamit. A transzparencia a tőzsdei lét miatt is elkerülhetetlen: csak akkor nyerhetjük el a befektetők és partnerek bizalmát, ha valós és releváns információkat közlünk magunkról.

ifj. Chikán Attila.Fotó: Stiller Ákos

A hitelességhez ennél több kell. A társadalmi felelősségvállalás csak konzekvens aktivitással valósítható meg – például az önkéntesség cégszintű felkarolásával vagy a lokális kezdeményezések támogatásával –, hiszen ez is a fenntarthatóság fontos aspektusa. De fontosak az olyan kezdeményezések is, mint a céges karbonlányom csökkentése; a koncentráltabb és szervezettebb hulladékcsökkentés; az egyszer használatos eszközök kivezetése; a mikromobilitás támogatása a cégen belül; a hibrid vagy elektromos meghajtású céges autók arányának növelése; és még sorolhatnám. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az ALTEO nemrég elfogadott fenntarthatósági stratégiája nem a hangzatos elvekről szól, hanem azokról a kézzelfogható intézkedésekről és lépésekről, amik valóban érdemi változásokhoz vezethetnek.

Texasi olajmágnásnak vagy ausztrál bányatulajdonosnak lenni nyilván kevesebb vesződséggel jár – legalábbis abból a szemszögből, hogy hosszú évtizedek óta használt, biztos felvevőpiaccal rendelkező technológiákról van szó. A tiszta/megújuló energiaforrások használata ehhez képest még gyerekcipőben jár, így nyilván a külsős partnerek is óvatosabbak. Mennyire volt nehéz együttműködőket találni, akik támogatták az ALTEO célkitűzéseit?

Bármelyik szerepbe képzelném is bele magam, nagyon meg lennék rémülve. Részben attól, hogy milyen elképesztő ütemben esik vissza a szénhasználat: a kivezetése miatt sorra zárják be a bányákat a szén vállalhatatlanul magas emissziós hatása miatt. Másfelől az olaj is lassú kihalásra van ítélve: az energetikában fokozatosan veszít a jelentőségéből, miközben egyre látványosabb az alternatívok térnyerése.

Nem értek egyet azzal, hogy a megújulók használata gyerekcipőben járna. Az ezzel foglalkozó cégek piaci mutatói már öt éve is lényegesen jobbak voltak, mint a hagyományosokéi. Ez különösen érvényes – és azóta még inkább az – a befektetői bizalomra és az üzleti jövőképre vonatkozó mutatók esetében. A válasz a kérdésre tehát az, hogy egyáltalán nem volt nehéz együttműködőket találni. Öt év alatt a megújulók nem csupán versenyképesebbek, hanem egyenesen jobbak lettek a fosszilis energiahordozóknál. Utóbbiak egyre drágábbak, miközben az alternatívok ára napról napra csökken, és ezzel párhuzamosan a hatásfokuk is nő. 

Az ALTEO több olyan technológiát is használ (például a hulladékkezelési divízió biogáz-erőműveit, hogy csak egy példát mondjunk), amihez harmadik felekkel való együttműködésre is szükség van. Mennyire könnyű partnereket találni a körforgásos gazdasághoz, és mennyire korlátozza ez a környezetbarát energiaforrások bővítési lehetőségeit?

Bár nem könnyű partnereket találni, de a piac gyorsan nő, ezért nem hiszem, hogy ez gondot jelentene a környezetbarát energiaforrások bővítésében. Sőt, a legvalószínűbb forgatókönyvek szerint radikális növekedésre lehet számítani.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a körforgásos gazdaság nem csupán energetikai kategória, hanem átfogó gazdasági kifejezés, ami rengeteg rokon vonást mutat a fenntarthatósággal, miközben túl is mutat rajta. A partnerek megtalálását viszont megkönnyíti, hogy mivel hulladékot veszünk át, egy komoly tehertől szabadítjuk meg őket: megoldjuk egy jelentős problémájukat. Erre napról napra nagyobb az igény, ami jó hír a biogáz-erőművek tulajdonosainak. Igaz, az ALTEO nem tartozik ezek közé: mi csak az üzemeltetésben veszünk részt, nincs ilyen létesítmény a tulajdonunkban.

Hogy látja, a partnereket elsősorban a várható megtérülés reménye, vagy a tiszta energia használatából fakadó, a társadalmilag hasznos vállalat image-e motiválhatta?

Aki befektet, az megtérülést is akar; ez minden profitorientált tevékenységre igaz. Más kérdés, hogy hogyan viszonyul az említett image – pontosabban az ahhoz kötődő befektetői megítélés – az üzleti teljesítményhez. A korábban már említett ESG minősítés is kedvezőbb finanszírozást jelent, de ezen túl is számos példát hozhatnánk a fenntarthatóságból, amik kivétel nélkül azt támasztják alá, hogy fenntarthatónak lenni kőkemény üzlet. Az a gyanúm, hogy nehezen találnánk olyan aktív üzleti döntéshozót, aki szét tudná választani a kérdésben megfogalmazott két szempontot, de nagyon jó, hogy ma már társadalmilag hasznos tevékenységek is tartós üzleti előnyként tekinthetők.

A megújuló energiaforrások részben klímasemlegesek, de legalábbis jóval kevésbé környezetszennyezők, mint a fosszilis tüzelőanyagok, amik felgyorsíthatják a globális felmelegedést, és befolyásolhatják a Föld éghajlatát. De mennyire veszélyes az éghajlatváltozás az időjárásfüggő technológiákra nézve? Számolhatunk-e azzal az eshetőséggel, hogy épp a megváltozó éghajlati feltételek miatt csökken ezeknek a rendszereknek a hatékonysága?

Jogos kérdés; röviden azt tudom válaszolni, hogy rövid távon nem jelentős a hatás, de hosszú távon muszáj számolnunk vele. Gondoljunk csak az időjárás változékonyságára! Ha drámai módon megnőne a szélerősség, vagy a széllökések válnak egyre kiszámíthatatlanabbá, az a szélenergia-hasznosításra szánt technológiák használhatóságát veszélyeztetné. Vegyük egy másik példát, a napenergiát: ha nő a napsütéses órák száma, az ugrásszerű javulást is hozhat a napenergiában, miközben visszaüthet a kiterjedtebb aszályokban, tűzvészekben. A szeszélyessé váló változékonyság tehát egészen biztosan nem jó. Ha viszont a kezelhetőség megmarad, akkor a megújulók az úgynevezett kiegyenlítő technológiákkal szisztematikusan beilleszthetők az összenemzeti energiaellátásba.

Úgy vélem, a következő 10-20 évben nem kell jelentős hatásokra számítanunk, ezen az időhorizonton túl viszont adódhatnak igen kellemetlen meglepetések.

ifj. Chikán Attila.Fotó: Stiller Ákos

Ahogy korábbi cikkünkben írtuk: a tiszta energia használata lelassíthatja, sőt talán vissza is fordíthatja a klímaváltozásból fakadó folyamatokat, ugyanakkor a „hagyományos” technológiákat használó energetikai szektor (pl. szénerőművek, kőolaj-kitermelők) lobbiereje igen nagy; gyakran érvelnek azzal, hogy a megszüntetésük az életminőség romlásához és munkahelyek megszűnéséhez vezet. Hogyan tudják kompenzálni ezt az új generációs energiacégek?

Az új generációs energiacégek ha megfeszülnek sem tudják majd kompenzálni a legnagyobb szennyezőket. A legjobb példa erre a szénalapú energiatermelés: azt nem szép lassan kellene kivezetni, hanem radikális változásra van szükség. Jól ismerem a kérdés társadalmi-politikai vetületeit, de azt már nem érzékelem, hogy a szénerőművek lobbiereje nagy lenne. Az utóbbi években – a kőolaj-kitermelőkhöz hasonlóan – ők is látványosan a háttérbe szorultak, vagyis ezek a döntések politikai szintű alkukban születnek meg. Sajnos a kelleténél lényegesen lassabban, pedig ezzel a saját későbbi mozgásterünket szűkítjük.

Az elektromos autózás körül legalább annyi a vitás kérdés, mint a tiszta/fosszilis energiák felhasználása körül. Az ALTEO nemrég beindította az e-mobilitási üzletágát, elsősorban magánbefektetők számára. Ez a, ha szabad így fogalmaznom, melléküzemág mennyire szerves része az ALTEO portfóliójának? Inkább egy, a cég filozófiájához illeszkedő üzletágról beszélhetünk, vagy komoly növekedésre számítanak ezen a területen?

Ez nagyon is szerves része a portfóliónak: az elektromos autózás a fenntarthatóság egyik gyorsforgalmi sávja. Ilyen alapon tökéletesen illeszkedik a filozófiánkhoz. A benne rejlő növekedési potenciál is kimagasló, akár a töltési infrastruktúrára, akár a rendszer villamosenergia-ellátására gondolok. Mindkettőben látunk fantáziát, ezért nagy erőket mozgósítunk annak érdekében, hogy mindkét területen megvessük a lábunkat. Ezek egyébként össze is érnek egymással, hiszen a rendszerbe illesztett töltők energiatárolóként is használhatók, azaz kettős szerepet töltenek be ebben a vertikális diverzifikációs folyamatban.

A koronavírus-járvány hatása az egész világgazdaságot felpofozta, de az ALTEO 2021-ben az eddigi legjobb féléves eredményszámait produkálta. Kijelenthetjük ez alapján, hogy a megújuló energia inkább a tehetős, a külső körülményeknek kevésbé kitett, nem árérzékeny rétegeket célozza, mint a bérből-fizetésből élő magánszemélyeket?

Tartok tőle, ilyen lehetőség nincs az ok-okozati összefüggésekre épülő, feleletválasztós relációanalízisben, de a helyzet az, hogy az ALTEO valóban nagyszerű féléves teljesítményéből semmiképp nem következik az, hogy a megújuló energia luxuscikk lenne.

Manapság a megújuló energia, hasonlóan a többi energiaforráshoz, egy nagy közös kalap alatt válik a magyar energiarendszer részévé. A hálózatról senki nem tud csak úgy lejönni. Amikor ma felkapcsolom otthon a villanyt, még nem tudhatom, hogy a munkát elvégző elektronok honnan származnak: napelem termelte őket, a víz ereje által meghajtott turbinák, vagy éppen Pakson születtek? Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy az energiaárak megugrása nagyobb veszélyt jelent-e a kevésbé jómódúakra nézve, akkor a válasz egy elméleti igen. Ma azonban a rezsicsökkentés miatt a magyar állampolgárok nem piaci árat fizetnek.

Ami pedig az ALTEO remek félévét illeti: a kimagasló eredményeink annak is köszönhetők, hogy jól sikerültek a korábbi beruházásaink, működtek az erőmű-tranzakciók, és egyre nagyobb és fizetőképesebb igény mutatkozik a szabályozói központunk szolgáltatásaira; arra, hogy ki tudjuk egyenlíteni a megújulók fluktuációja miatti döccenőket az energiatermelésben.

Mit tehetnek az árérzékeny civilek és magánszemélyek, ha energia- és környezettudatosabb technológiákra váltanának?

Akik komolyan veszik a környezettudatosságot, azoknak már ma is rengeteg támogatás és kedvezmény érhető el, ráadásul az előírások is ebbe az irányba mozdulnak el. A lehetőséget a kormányzat és az üzleti szféra is felismerte már, így csak idő kérdése, hogy mikortól válnak még vonzóbbá és elérhetőbbé ezek az eszközök.

Szerintem a legkisebb technológiai előrelépésnek is jelentősége van; akár annak is, ha egy régi és hasznavehetetlen háztartási gépet energiatakarékosabb, környezetbarátabb modellre cserélünk. Az átlagos felhasználóknak pár éve még elérhetetlen volt a napelem – ma már egyáltalán nem az. Olyan technológiák is megszerezhetők, amelyekkel akár önálló otthoni energiarendszert is kialakíthatunk. Ezekkel hosszú távon is jól járunk – már csak azért is, mert részben függetleníteni tudjuk a háztartásunkat a piaci folyamatok változékonyságától. Ez az út sokkal többeknek válna járhatóvá az állami szerepvállalás fokozásával.

Az ALTEO milyen új befektetési lehetőségek felé kíván nyitni a közeljövőben? Csak a meglévő portfóliót kívánják fejleszteni, vagy új technológiák és megoldások felé is kacsintgatnak?

Alapításunk óta nyitott szemmel járunk: folyamatosan figyeljük a piacot, és ahol lehetőséget látunk rá, ott belépünk, vásárolunk, vagy fejlesztjük a meglévő aktivitást. A már említett szabályozói központ sem vadonatúj elem a portfóliónkban. Több évvel előre láttuk, hogy eljön majd a pillanat, amikor szükség lesz rá, és azt is felismertük, hogy meg fog sokszorozódni az iránta támasztott igény; mostanra jutottunk el az utóbbiig.

Az energetikai piacon egyre több a lehetőség, nagyon sok piaci szegmensben látunk lassú vagy akár robbanásszerű bővülést. Ahogy korábban a fenntarthatóság, mostantól az ESG szemlélet az, amelyet minden befektetési vagy fejlesztési döntés során szem előtt tartunk, de az alapcélunk változatlan: újgenerációs energiacégként egy egészen új alapokra helyezett, kiegyensúlyozott világot építünk.

(A cikk megjelenését az ALTEO támogatta.)