A tavaly nyáron indított Euclid optikai elemeire jég rakódott le, így ki kellett olvasztani. A procedúrát hónapokig tervezgették a mérnökök, és végül sokkal jobban sikerült, mint várták.
A Fermilab kutatói úgy vélik frappáns megoldást találtak az egyik legnagyobb kozmológiai talányra.
Az univerzum 95 százalékát alkotó sötét energiáról és sötét anyagról szinte semmit sem tudunk – ezekre igyekszik fényt deríteni az európai gyártású űrteleszkóp.
Több mint egymilliárd galaxist vizsgál majd meg az Európai Űrügynökség teleszkópja, ami a James Webbel ellentétben nem a részletekre figyel, hanem hatalmas területeket térképez fel. Hatéves küldetése alatt az égbolt egyharmadát lefedi.
Az arizonai Mayall teleszkópra szerelt színképelemző műszer 5 év alatt 30 millió galaxis és kvazár pontos távolságát méri majd meg. Kovács András asztrofizikus szerint a DESI képes lehet kimutatni, ha a sötét energia az univerzum öregedésével változna.
A világhírű fizikus szerda este az MTA-n elevenítette fel, hogyan fedezték fel 1998-ban kollégáival, hogy a világegyetem egyre gyorsabban tágul. A Qubitnek Riess a kozmológusokat ma foglalkoztató „Hubble-feszültségről”, a sötét energia kutatásáról és a James Webb űrtávcső eredményeiről mesélt.
Azt még nem lehet tudni, hogy pontosan mi is az a sötét anyag, sőt észlelni sem lehet, de annyit már sikerült kideríteni, hogy mindenhol ott van. Katie Mack elméleti asztrofizikus és Ken Clark részecskefizikus előadásukban megpróbálják közérthetően elmagyarázni, hol tart a nyomozás a sötét anyag ügyében.
Olasz és dél-koreai elméleti fizikusok akkor bukkantak a masszív gravitonok nyomára, amikor az ismert három térdimenzió és az idő mellett régóta feltételezett további dimenziók bizonyítékai után kutattak.
A Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet kutatója, Kovács András és kollégái megerősítették egy hatalmas, az átlagosnál kevesebb galaxist tartalmazó tér létezését. Az Eridanus csillagkép felé található szupervoid révén megérthetjük az univerzum korai folyamatait és a sötét anyag természetét.
Az új távcső a Hubble-lel ellentétben nem Föld körüli pályán kering majd, hanem bolygónktól mintegy 1,5 millió kilométerre. Kun Emma és Molnár László csillagászokkal és állandó szerzőnkkel, Tóth Andrással folytatódik a Qubit csillagászati és űrkutatási podcastsorozata.
Lehet-e bizonyítani valamiről, hogy ott van, ha amúgy láthatatlan? Vajon módosítani kell-e a gravitáció törvényét a galaktikus skálán? Kun Emma és Molnár László csillagászokkal és állandó szerzőnkkel, Tóth Andrással folytatódik a Qubit csillagászati és űrkutatási podcastsorozata.
A Földtől 250 millió fényévnyire lévő AGC 114905 galaxisban a sötét anyagnak a nyomát sem találják, ami elméletileg lehetetlen, így magyarázat sincs rá.
Az asztrofizikusok eddig úgy tartották, hogy a szupermasszív fekete lyukak a galaxisok ütközésekor jönnek létre, méretük pedig a találkozó kozmikus objektumok méretének függvénye. A 820 ezer fényévre található Leo I nevű törpegalaxis megfigyelése azonban valami egész mást mutat.
A sötét anyag egy új elmélet szerint zombit csinál a látható anyagból, aminek egyetlen ellenszere a világegyetem tágulása.
Még a legzseniálisabb tudósokon is kifogott eddig a feladat, de amerikai kutatók végre megoldották: a világegyetem 31,5 százaléka anyag és energia, a fennmaradó 68,5 százalék pedig olyan sötét anyag, aminek a működését még a csillagászok sem értik teljesen.