A magyar fiatalok elégedetlenek az életükkel, de nem sokat tesznek azért, hogy megváltozzon a helyzet
A magyar fiatalokat kevésbé zavarja egy muszlim szomszéd, mint egy roma család, és a legkevésbé a homoszexuálisokkal és a zsidókkal szemben vannak negatív érzéseik. A kormány kedvenc szimbolikus témái nem érdeklik őket: nem aggódnak attól, hogy veszélyben a nemzeti identitás, hogy gyengülnek a keresztény és a hagyományos értékek, vagy hogy nyakunkon a terrorizmus. Attól viszont félnek, hogy kevés lesz a fizetésük, a nyugdíjuk, vagy hogy szegények maradnak. Rossznak érzik az oktatást és az egészégügyet, és attól is tartanak, hogy a képzett munkaerő elhagyja az országot, vagy ők maradnak majd munka nélkül. Zavarja őket a korrupció, és aggódnak a klímaváltozás miatt is.
Többek között ezeket a megállapításokat tették a Magyar Fiatalok 2021 kutatás készítői, Bíró-Nagy András politikatudós, a Policy Solutions elemzőintézet igazgatója és Szabó Andrea szociológus, az Ifjúság elnevezésű nagymintás vizsgálatsorozat egyik kezdeményezője és vezető kutatója, akik a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával 2021 tavaszán és nyarán hét országban (a visegrádi és a balti országokban) végzett kutatásban vizsgálták meg azonos módszertannal és közös kérdésekkel a 15–29 éves korosztály értékrendjét, véleményeit és preferenciáit, majd a magyar adatokat a többi visegrádi ország kontextusában elemezték.
A kutatók szerint a magyar fiatalok világlátását és gondolkodását
- az elégedetlenség,
- a passzivitás,
- a konformitás,
- és a polarizáció
jellemzi leginkább.
A többi visegrádi ország fiataljaihoz képest a magyar fiatalok érzik leginkább azt, hogy a politikában senki nem képviseli az érdekeiket, és súlyos problémák vannak a demokrácia orbáni verziójával is. Mégis ők a legpasszívabbak a régióban: ha politikailag cselekedni kell, nálunk megy el a legkevesebb fiatal szavazni, de az offline vagy online politikai aktivitás is itt a legalacsonyabb. (Árnyalja ezt a passzivitást, hogy a 2020-ban készült hazai nagymintás ifjúsági vizsgálat eredményeihez képest a politikai érdeklődés növekedni látszik.)
A magyar fiatalok hiába lettek az utóbbi években nyitottabbak a világ dolgai iránt, leszámítva egy szűk, aktív és leginkább nagyvárosi, egyetemista vagy egyetemet végzett, politikailag elégedetlen körből álló réteget, közép-európai összehasonlításban a magyar fiatalokat érdeklik legkevésbé a közéleti események. Konformisták, mert sem a szüleik nézetei, sem a világ dolgai ellen nem lázadnak. Ennek jó oldala, hogy a szüleikkel nem romlott meg a viszonyuk a koronavírus miatti lezárás alatt; rossz oldala, hogy az általános lázadás hiánya mellett a politikai lázadás különösebb jegyeit sem mutatják a magyar fiatalok. Mindössze 18 százalékuk állítja, hogy szülei politikai nézeteivel nem ért egyet, 29 százalékuk nagy vonalakban, 12 százalékuk viszont teljesen egyetért velük politikai kérdésekben.
A magyar fiatalok közel azonos arányban baloldaliak vagy jobboldaliak (17, illetve 18 százalék), ugyanakkor több mint negyedük nem tudja magát elhelyezni a skála egyetlen pontján sem. Míg a politikai címkék közül a liberalizmus a leginkább elfogadott (ezt a magyar fiatalok 17 százaléka tartja önmagára jellemzőnek), és ezt követi a zöld és környezetvédő besorolás, amit minden tizedik 15–29 éves választott, közben ijesztően bevándorlás ellenesek is (63 százalék), sőt a fiatalok harmada keményvonalas nativista (kirekesztő, asszimilációpárti) gondolkodású, viszont nem büszke a magyar állampolgárságára (40 százalék).
Pártoskodnak, polarizálódnak
A kutatók, a közép-európai országok 15-29 éves fiataljaival összehasonlítva, a magyar fiatalok közötti polarizáció jelenségét tartják az egyik legelgondolkodtatóbb eredménynek. A pártos gondolkodás szinte az összes kérdésnél szembenállást eredményez a magyar fiataloknál. Egy kormánypárti fiatal másképp áll a családalapításhoz és a gyermekvállaláshoz, mint egy ellenzéki: minél jobboldalibb egy magyar fiatal, annál valószínűbb, hogy házasságban szeretne élni, és minél konzervatívabb, annál valószínűbb, hogy három vagy több gyermeket szeretne vállalni, ezzel szemben a liberális attitűd felvállalásával emelkedik a gyermektelenséget vállalók aránya. (Abban viszont nincs nagy különbség az országok fiataljai között, hogy az első gyerek születését a legtöbben 28 éves korukra tervezik.)
Az oktatás helyzetét, a jövedelmi viszonyokat, vagy éppen a személyes életminőségét is pozitívabban értékeli egy fideszes, mint egy ellenzéki fiatal. Az utóbbiak döntő többsége ráadásul azt is gondolja, hogy Magyarországon csak úgy lehet érvényesülni, ha jó kormányzati kapcsolata van az embernek. Míg a kormánypárti magyar fiatalok közel 60 százaléka szerint Magyarországon a választások szabadok és tisztességesek, az ellenzékieknél ez az arány csak 10 százalék körül van. Nem csoda hát, hogy az ellenzéki fiataloknak több mint a fele szerint a Fidesz csak erőszakkal leváltható (az összes válaszadó esetében ezt a fiatalok harmada gondolja így). A nyilvánosságban elérhető információk vagy a fékek és ellensúlyok rendszerével kapcsolatban is ugyanúgy szélsőségesen megosztottak a magyar fiatalok: csupán minden ötödik fiatal gondolja, hogy hozzáférhetők megbízható információk a nyilvánosságban (19 százalék), és hogy működne a fékek és ellensúlyok rendszere (18 százalék). A magyar fiatalok értékrendjében a legmarkánsabb mintázat a kutatók szerint az, hogy a nők, az ellenzékiek és a jobb anyagi helyzetűek jelentősen elfogadóbbak a homoszexualitással, a jobb anyagi helyzetűek jobban elítélik az adócsalást, az ellenzékiek pedig inkább elfogadják az abortuszt.
A magyar fiatalok nagy többsége baloldali politikára jellemző programokat támogatna: 72 százalékuk támogatja a gondoskodó államot, 70 százalékuk az egyenlőtlenségek csökkentését és a többi országhoz képest kimagasló az alapjövedelem népszerűsége is: a fiatalok fele támogatja (47 százalék) és csupán ötöde (22 százalék) ellenzi a bevezetését.
Magyarországon nagyon nagy a politikai szakadék a kivándorlás kérdésében is: háromszor annyi ellenzéki (36 százalék) és kétszer annyi bizonytalan szavazó (24 százalék) szeretné elhagyni az országot, mint kormánypárti fiatal (12 százalék). A többi visegrádi országra is igaz, hogy nagyobb az ellenzéki és bizonytalan szavazók kivándorlási szándéka, de jóval kisebbek a különbségek a politikai csoportok között.
Van azonban egy közös pont, ami mégiscsak összeköti a baloldalit a jobboldalival, a liberálist a konzervatívval, az ellenzékit a kormánypárti fiatallal. Ez pedig az Európai Unióhoz való viszony. Ahogy a visegrádi országokon belül, úgy Magyarországon is a fiatalok nagy többsége maradna az EU-ban. Azonban még az alapvető egyetértés mögött is felsejlenek politikai különbségek: míg az ellenzékiek és bizonytalanok közül csupán minden tizedik, a kormánypártiak közül minden ötödik fiatal Huxit-párti. Az uniós, a nemzeti és a lokális identitás minden régiós országban jól megfér egymással, de Magyarország uniós jövője szempontjából a kutatók szerint mégis rendkívül fontos, hogy a magyar viszonyokhoz képest minden vizsgált kérdésben jobb véleménnyel vannak a magyar fiatalok arról, hogy a különböző értékek és közpolitikai célok az EU-ban valósíthatók meg leginkább.
A fiatalok 17 százaléka a nélkülözők közé tartozik
A reprezentatív mintába került 1500 magyar fiatal közel kétharmada városi, egyharmada falusi környezetben él. A családok döntő többségében legalább az egyik szülőnek gimnáziumi érettségije van, sőt a 15–29 éves fiatalok 39 százaléka olyan családban él, ahol legalább az egyik szülő diplomás, míg a családok 18 százalékában mindkét szülő felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor minél kisebb településen élnek a fiatalok, annál valószínűbb, hogy az anya iskolázottsága az átlagosnál alacsonyabb. Míg a falusi fiatalok egyötödének alapfokú végzettségű és 18 százalékuknak diplomás az anyjuk, a városi fiataloknál az alapfokú végzettségű anyák aránya mindössze 8 százalék, a diplomások aránya viszont közelíti a 40 százalékot. A települési lejtő tehát kulturális lejtővel párosul Magyarországon: minél városiasabb környezetből származik a fiatal, annál valószínűbb, hogy a családja több kulturális tőkével rendelkezik, és fordítva.
A magyar 15–29 évesek 5 százaléka él olyan háztartásban, amelyet mindennapi anyagi gondok feszítenek (súlyosan nélkülözők), további 12 százalék ugyan ki tudja fizetni a rezsiszámlákat, még alapvető élelmiszerre is jut, de a ruházkodást, a szórakozást, a kulturális kiadásokat már nem engedhetik meg maguknak (nélkülözők). Különösen tetten érhető a kedvezőtlen anyagi helyzet a községekben élők körében, akiknek több mint a tizede jelezte, hogy a legalapvetőbb kiadások is megterhelik a családi büdzsét. A magyar fiatalok relatív többsége, 40 százaléka úgy véli, hogy nincs alapvető anyagi probléma a háztartásban, de nagyobb kiadásokat már nem nagyon engedhetnek meg maguknak. Azok a fiatalok, akik azt állították, hogy bármilyen anyagi kiadást megengedhetnek maguknak, az átlagot meghaladó arányban élnek városias környezetben (39 százalék). Ugyanakkor a visegrádi országok összehasonlításában a magyar fiatalok szubjektív jövedelemérzékelése a legkedvezőtlenebb. Nálunk a legmagasabb a szegénységben élők aránya, de még azoknak az aránya is csak fele vagy harmada a cseh, lengyel vagy szlovák fiatalok arányaihoz képest, akik úgy érzékelik, hogy gazdagságban élnek.
2,5 óra tanulás, 5 óra Facebook
Ha a fiatalok iskolai végzettségét nézzük, érdemes leszűkíteni a vizsgált csoportot a 25-29 éves korosztályra, mivel addigra kristályosodik ki nagyjából a legmagasabb iskolai végzettség. Eszerint a 25 év felettiek 5 százaléka alacsony iskolázottságú, a felének középfokú végzettsége, míg 34 százalékuknak felsőfokú végzettsége van.
Ami a munkát illeti, a magyar fiatalok több mint felének van valamilyen rendszeres munkája (52 százalék), míg negyedének nincs semmilyen munkája (27 százalék). Minden harmadik középiskolás korú (15–18 éves) fiatal dolgozik (30 százalék) és ebből minden hatodik teljes állásban (15 százalék) végez munkát. A nemi szakadék az összes visegrádi ország közül Magyarországon a legnagyobb, itt van a legtöbb olyan fiatal nő, aki nem a szakmájában dolgozik, vagy a munkájához képest túlképzett.
A tradicionális értékek is múlóban vannak: nem elég, hogy a magyar fiatalok körében nem túl népszerű a házasság intézménye, és még a 25 éven felüliek körében is a legtöbben élettársi kapcsolatban élnek, a többségük ráadásul nem is vallásos és mindössze 10 százalékuk jár rendszeresen templomba.
Amiben viszont nem különböznek a magyarok a közép-európai országok fiataljaitól, az az, hogy egy átlagos magyar iskolás vagy egyetemista saját bevallása szerint naponta két és fél órát tölt tanulással az iskolai vagy egyetemi órák után, és ugyanezen fiatalok 8 százaléka több mint öt órát facebookozik, tiktokozik vagy instagramozik, míg csupán 2 százalékuk nem tölt időt a közösségi médiában. Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy a fiataloknak az egyéni érvényesülés mellett az egészségtudatosság és a kinézet a legfontosabb, és ebből a szempontból mindegy, hogy valaki itthon, Csehországban, Szlovákiában vagy Lengyelországban fiatal.
Végül a magyar fiatalok az életükre vonatkozó általános érzéseikben is – ahogy több más kérdésben – szélsőséges képet mutatnak a cseh, szlovák és lengyel kortársaikhoz képest: ők a legkevésbé elégedettek az életükkel, de ami a jövőt illeti, ők a legoptimistábbak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: