A férfiak problémáiról alig esik szó, pedig, ha értenénk őket, tenni lehetne azért, hogy ne a szélsőjobbra szavazzanak
Miért van az, hogy a férfiak inkább szavaznak a radikális jobboldali pártokra, míg a nők a balközép és baloldali pártokat támogatják? Vannak, akik ezt azzal magyarázzák, hogy a nők nyitottak és progresszívek, a férfiak pedig privilégiumaik elvesztése felett érzett sérelmeik miatt vonzódnak a szélsőséges pártokhoz. Kimondatlan egyenlőtlenségek – A férfiak problémái Európában című (Unspoken inequalities. The problems of men in Europe) című, november végén megjelent tanulmányában Michał Gulczyński, a milánói Bocconi Egyetem doktorandusza viszont azt állítja, hogy a férfiak nem azért szavaznak a szélsőjobbra, mert féltik eltűnőben lévő privilégiumaikat, hanem mert frusztráltak attól, hogy miként alakul az életpályájuk; hogy nem mernek időben családot alapítani vagy le is mondanak róla; hogy le vannak maradva az oktatásban a lányokhoz képest, és ha vidékiek, sokszor a falujukat sem bírják elhagyni.
Gulczyński szerint ahelyett, hogy veszélyes politikai nézeteikért hibáztatnánk a férfiakat, inkább meg kell érteni, hogyan élnek, mit gondolnak és mit éreznek. A szerző nem a nők társadalmi problémáit akarja lekicsinyíteni, hanem a férfiak, különösen az alsóbb rétegekhez tartozó férfiak kimondatlan problémáit és azok strukturális összetevőit elemezi. A nemek közötti egyenlőtlenségről szóló vitákban – tegyük hozzá, teljesen érthető okokból – sokkal inkább a nőket érintő egyenlőtlenségekről van szó, míg Gulczyński szerint a férfiaknak is vannak problémáik, csak azok senkit nem érdekelnek. Túl sok együttérzést sem váltanak ki, és a nemek közötti egyenlőtlenségekkel foglalkozó szakembereket sem a férfiak problémái izgatják igazán.
Az Unión belül a nők több mint 30 százalékkal nagyobb arányban szereznek egyetemi diplomát, mint a férfiak
A nők egy generáció leforgása alatt, 2002 és 2020 között, a viszonylag kis különbségről, 4,3 százalékpontról 10,8 százalékpontra növelték előnyüket a férfiakhoz képest az egyetemet végzettek arányát tekintve (a nők esetében 25,3 százalékról 46 százalékra, a férfiaknál 21 százalékról 35,2 százalékra emelkedett az EU-27 átlaga). A posztkommunista országokban ráadásul különösen nagy a fiatal nők előnye a férfiakéhoz képest: mindhárom balti államban, emellett Szlovákiában, Szlovéniában és Lengyelországban is kiugróan magas, 20 százalékpont feletti a nők és férfiak felsőfokú végzettsége közötti különbség.
A nemek közötti szakadék szempontjából a legnagyobb, 23 százalékpontos különbséget Litvánia produkálja, ahol ráadásul a nőknek kimagasló arányban, 68 százalékban van felsőfokú diplomájuk. A legkisebb a szakadék Németországban: ez az egyetlen olyan uniós ország, ahol a nők előnye 10 százalékpont alatt marad a férfiakkal szemben. Bár a magyar oktatásban a fiúk és lányok között nincsenek akkora különbségek iskolai végzettség szempontjából, mint sok uniós országban, (az EU-27 országainak átlagának megfelelően 11 százalékpont ez a különbség), a felsőfokú végzettségűek arányát tekintve alaposan el vagyunk maradva az uniós átlagtól (a 25-34 éves korosztályon belül a nők 36 százaléka, a férfiak 25 százaléka szerez diplomát, míg ez az EU-ban átlagosan 45 és 35 százalék).
Mi lehet az oka annak, hogy a nők gyakrabban járnak egyetemre, mint a férfiak, és menet közben sem hagyják ott az iskolát?
Gulczyński szerint a felsőfokú végzettség esetében a nemek közötti különbséget a különböző szakmákkal szembeni eltérő iskolai végzettségre vonatkozó elvárások és a formális oktatás által biztosított szakmai lehetőségek kombinációja okozza. Míg az olyan, elsősorban nők által betöltött, Magyarországon kifejezetten alulfizetett szakmák, mint például az iskolai tanár vagy a szakápoló, mind felsőfokú végzettséget igényelnek, a jól fizetett és kifejezetten „férfias” szakmák, mint mondjuk a víz-és gázszerelő, nem igényelnek diplomát. Magyarán a férfiak a nőkhöz képest még mindig elég jól el tudnak boldogulni egyetemi végzettség nélkül is a munkaerőpiacon, amíg van kereslet a munkájuk iránt.
Az európai fiúk már a közoktatásban lemaradnak a lányoktól
A nemzetközi tanulói teljesítményeket mérő PISA eredmények szerint a legnagyobb nemek közötti szakadék a fiúk esetében az olvasás terén jelentkezik, ezen belül is a hátrányos helyzetű fiúknak a legrosszabbak a pontszámaik. Az OECD-országokban a lányok egyötöde (17,5 százalék), a fiúk kicsit több mint egynegyede (27,7 százalék) még a minimális szintet sem éri el olvasásból, ami azt jelenti, hogy bár a mondatokat el tudják olvasni, de a hosszabb szövegeket már nem értik, a szövegben megbújó információkat nem találják meg, és nem tudnak a szövegben szereplő állításokra sem érdemben reagálni. Az európai adatokat vizsgálva a nemek közötti különbségek tekintetében ugyanakkor nem lehet országokra vonatkozó összefüggéseket felfedezni: az olvasási nehézségekkel küzdő fiúk és lányok aránya minden országban hasonló, de a fiúk átlagban kétszer annyian vannak ebben a csoportban, mint a lányok.
Lehet, hogy a fiúk sokkal kevésbé értik, amit olvasnak, mint a lányok, de a PISA-eredmények szerint a matematika területén nincs szignifikáns különbség a lányok és a fiúk között, ami azért érdekes, mert a legtöbb társadalomban mélyen él az a képzet, hogy ezen a területen viszont a fiúk teljesítenek kifejezetten jobban.
Gulczyński szerint a fiúk lemaradása az oktatásban nem csupán azért okozhat problémát, mert a magasabb iskolai végzettség általában magasabb jövedelmi helyzetet eredményez, és így később a fiúk hátrányai ebből szempontból is jelentkezhetnek, hanem azért is, mert ismertek azok az összefüggések, melyek szerint a magasabb iskolai végzettség hatással van a magasabb társadalmi státuszra, a földrajzi mobilitásra, a jobb egészségi állapotra, a magasabb várható élettartamra és a szocializációra, ezek a tényezők pedig végső soron az emberek politikai nézeteit is befolyásolhatják. Még ha ma nehéz is pontosan megmondani, hová vezet a fiúk lányokhoz képest való lemaradása az oktatásban, hiszen például a szakmunkák elvégzésével egyelőre elég jól el tudnak boldogulni a munkaerőpiacon, azt azért Gulczyński szerint lehet sejteni, hogy ez a lemaradása a jövőben biztosan befolyásolja a mostani fiatal férfiaknak a globalizált munkaerőpiachoz vagy például az automatizációhoz való alkalmazkodását.
Nem nőnek való vidék
Az alacsonyabb iskolai végzettség egyik járulékos következménye, hogy az európai vidéki települések tele vannak egyedülálló férfiakkal, akik nem elég mobilak ahhoz, hogy elköltözzenek a lehetőségeket már alig nyújtó településekről. Egyes görög szigeteken, mint például Szamoszon és Ikárián az Eurostat 2019-es adatai szerint a 25 és 34 év közötti korcsoportban két férfira jut egy nő, míg Leszboszon, Limnoszon vagy Híoszon 40 százalékkal kevesebb a nő, mint a férfi. Ezzel szemben Varsóban 13 százalékkal, Bukarestben 11 százalékkal, Krakkóban 9 százalékkal, Párizsban pedig 8 százalékkal több a fiatal nő, mint a férfi. (Budapesten szinte azonos a nemek közötti arány a 25-34 éves korosztályon belül: a fiatal férfiak 20 százaléka, a fiatal nők 21 százaléka él Budapesten.) Mivel az oktatási intézmények, a közszolgáltatások és a szolgáltatási szektorban található munkahelyek vonzása miatt a nők sokkal gyakrabban költöznek a városokba, mint a férfiak, a vidék és a város között így kialakuló szakadék és a vidéki területek elnéptelenedése nagyobb eséllyel tolja a szélsőjobb felé az egyedülálló falusi férfiakat, mint a jóval mobilabb és emiatt a világból is többet látó és értő nőket.
A férfiak korán halnak
Az EU országaiban a férfiak – nem függetlenül az iskolai, területi és mobilitási hátrányaiktól - átlagosan öt és fél évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők. Bár a nemek közötti várható élettartam különbsége nem csak társadalmi tényezőkkel magyarázható, az biztos, hogy kulturális és strukturális okok is hozzájárulnak a férfiak korábbi halálozásához. Jellemzőbb rájuk az alkoholizmus, a hajléktalanság és az öngyilkosság, amelyek mind befolyásolják a várható élettartamukat. A közép- és kelet-európai országokban a nemek közötti szakadék még világviszonylatban is különösen nagy: a világjárvány előtt például Litvániában a férfiak 9,6 évvel, Lettországban 9,2 évvel éltek kevesebbet, mint a nők. Ezzel szemben Hollandiában ez a különbség mindössze 3,1 év. Magyarországon 6,6 évvel élnek tovább a nők, mint a férfiak, és bár a nemek közötti különbségek itthon nem kimagaslók, az unión belül Bulgária és Románia után nálunk a legalacsonyabb a várható élettartam (79,7 évig élnek a nők, 73,1 évig a férfiak).
Bár Gulczyński nem megy bele a mélyebb összefüggések magyarázatába, szerinte rendszerszintű problémák vezetnek a férfiak establishment-ellenes érzelmeihez, amik aztán könnyen a szélsőjobb felé sodorja őket. Ha az unió és a tagállamok el akarják kerülni a szélsőjobbos politika további erősödését Európában, írja a szerző, akkor nemcsak a férfiak által okozott problémákra, hanem a férfiak problémáira is nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: