A karantén alatt készült el Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok remek partijátéka, a Fröccs

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A karantén sokakat rákényszerített, különösképpen az előadóművészeket, hogy kitérjenek a megszokott kerékvágásból, és új területen próbálják ki magukat. Akinek a körülményei megengedték, és elég rugalmas volt, ezt a helyzetet előnyére is fordíthatta, és belevághatott olyan dolgokba, amikre korábban nem volt ideje. Tavaly Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok is kihasználta a karantén alatt felszabadult idejét, és elkészítette Fröccs nevű partijátékát, amivel belépett a hazai társasjátékszerzők sorába. A játék nem magánkiadásban jelent meg, hanem az egyik legnagyobb hazai kiadó, a Gémklub gondozásában, így joggal mondhatjuk, hogy Hajnóczy most már nemcsak bűvészként, hanem társasjátékszerzőként is elismert. (Ha valaki szeretné megismerni a játék menetét, itt megnézheti, ahogy Mucsi Zoltán, Badár Sándor, Csuja Imre és a játék szerzője fröccsöznek.) A játék fejlesztésről és történetéről a szerzőt kérdeztük.

Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok.Fotó: Hajnóczy Soma

Gáspár Merse Előd: Ha a Fröccs megjelenése előtt szóba kerül a neved és a társasjáték, nekem a Mindclash Trickerion nevű játéka jutott volna eszembe, amiben választható karakterként te is megjelensz. Most már viszont két játékban is szerepelsz, mert a Fröccs Löttyintős karaktere szintén rólad lett megformálva. Hogyan kerültél először kártyalapra?

Hajnóczy Soma: A Mindclash-nél igazából a saját döntésemen kívül kerültem a játékba. A Mindclash-nek a Trickerion volt az első játéka, ami még készülő formában volt, amikor megkerestek, hogy segítenék-e nekik egy-két promóvideót készíteni, de se pénzük, se semmijük nem volt erre a célra. Viszont annyira lelkesek voltak, hogy azt mondtam nekik, igyunk meg egy kávét. Akkor találkoztunk, és a társasjátékok iránti szeretetük annyira visszahozta bennem az én fiatalkori érzéseimet a bűvészet iránt, hogy azt mondtam, segítek nekik. Végül azzal köszönték meg a hozzájárulásomat, hogy karakterként megjelenítettek a játékban.

Gáspár Merse Előd: Akkoriban te már sokat társasjátékoztál? Milyen szerepet töltött be a játék az életedben?

Hajnóczy Soma: Mindig is sokat játszottam, szerveztem vetélkedőket, terveztem több szabadulószobát, és már korábban is volt egy-két kártyajátékötletem. Egyébként emiatt is lettem jóba Ricsivel (Ámann Richárd), aki az egyik fejlesztője volt a Trickerionnak, később pedig a sógorom lett. Szoktam is mondani, hogy én csak szerettem volna egy másik társasjáték-imádót a családba, ezért a húgomat bepaliztam, hogy fűzze be Ricsit, vagy fordítva.

Gáspár Merse Előd: És te szoktál a Trickerionnal játszani? Amúgy milyen játékokat szeretsz?

Hajnóczy Soma: Nem játszom a Trickerionnal, nekem az már sok. Egyébként sokfajta játékkal játszom, de a nagyon gémer játékok irányába nem nyitottam még, A Mars terraformálása nálam a teteje, akár kiegészítővel, de a legegyszerűbb játékokat is szeretem. Egy röfipókert is nagyon szívesen játszom, ha ott van nálunk, és síelésnél beülünk a hüttébe.

Gáspár Merse Előd: Milyen játékmechanikákat kedvelsz leginkább?

Hajnóczy Soma: Szeretem az interakciót a játékokban. Amik távol állnak tőlem, azok a fajta partijátékok, amikben a keretrendszer nincs annyira megszabva. Jobban szeretem azokat a partijátékokat, amikben van egy érdekes mechanika, valami csavar van bennük, esetleg erőforrás-menedzsment.

Gáspár Merse Előd: Mennyire követed az új megjelenéseket?

Hajnóczy Soma: Nagyon érdekelnek a különböző mechanikák, és sokat nézek szabálymagyarázó és végigjátszás-videókat, pusztán azért, mert érdekel az, hogyan működnek egyes játékok. Azt viszont tudom, hogy ki kell próbálni egy játékot, mert attól, hogy megnézzük, még nem tudjuk, milyen érzés vele játszani, márpedig ez a lényeg.

Gáspár Merse Előd: Érdekes, hogy a mechanikák nagyon megfognak, és keresed az érdekességeket, de a saját játékodban, ha jól gondolom, mégis a téma volt a kiindulási pont.

Hajnóczy Soma: Valóban, a Fröccsnél abszolút a téma volt az, ami megfogott. Nálam az van a társasjátékozásnál is, ami szerintem részben a bűvészkedésből fakad, hogy én szórakoztatni szeretem az embereket, és tudtam, hogy a fröccs olyan téma, ami szórakoztató és populáris tud lenni. Bűvészként is az a fontos, hogy meg tudjam szólítani az embereket, érzelmeket váltsak ki, és szerintem a Fröccsnél ezt már a téma megteszi, de az interakciók és az alkudozás szintén érzelmi hatásokat váltanak ki, és ez nagyon fontos szempont volt.

Gáspár Merse Előd: Egyébként te magad mit iszol leginkább, jó barátságot ápolsz a játékban szereplő zöld veltelinivel, szürkebaráttal, vagy a sárgamuskotállyal?

Hajnóczy Soma: Régen még sommelier-alapképzéseket is végeztem, szóval közel állt hozzám a bor, viszont évek óta egyáltalán nem iszom alkoholt. Egész egyszerűen kikopott az életemből. Én voltam a világ legrosszabb másnaposa, két korsó sörtől olyan másnapos tudtam lenni, hogy azt éreztem, elvesztegetek egy napot az életemből, és ezt nem akartam. Egyébként mióta nem iszom, sokkal kiegyensúlyozottabb az energiaháztartásom és jobban működök.

Gáspár Merse Előd: Beszéltél arról, hogy a bűvészet adott neked egy szemléletet, amit a társasjáték-fejlesztés során is szem előtt tartottál, hogy szórakoztass a játékoddal. Mit gondolsz, ennek a szórakoztatásnak mik a nehézségei ebben a két művészeti ágban, ha annak tekintjük őket, és melyik a nehezebb számodra?

Hajnóczy Soma: Az én meglátásom szerint a két dolog nem összehasonlítható. Mindkettőnek másfajta nehézségei vannak. Bűvészként meg kell fogni ott helyben a néző figyelmét, ami egy aktív interakciós forma. Egy társasjáték-fejlesztőnek más a feladata, neki a szórakoztatást egy játékba burkolva kell megalkotnia, amit majd oda lehet adni bárkinek. Ott az a kihívás, hogy ne értsék félre a játékot, ne legyen unalmas, stb. Mindkét dolog közel áll a szívemhez, de nagyon mások a kihívások.

Gáspár Merse Előd: Mikor kezdtél érdeklődni a társasjáték-fejlesztés iránt?

Hajnóczy Soma: Volt egy mém karakter még az egyetemi társaságunkban, a dugókutya, ez a parafadugóból és fogpiszkálóból készülő kutya, amivel mi mindenfélét csináltunk egymás szórakoztatására: dugókutya-fotósorozatot, dugókutyás bögrét, és én elkezdtem kidolgozni egy dugókutyás kártyajátékot. Akkor utánanéztem, hogy milyen könyvek vannak. Azt hittem, hogy kicsit egzaktabb dolog ez a játékfejlesztés, ezért olvastam egy könyvet neves játékfejlesztőktől, a The KOBOLD Guide to Game Design című esszégyűjteményt, és ez a könyv volt az, amely annyira érdekes és motiváló volt számomra, hogy elindított ezen az úton.

Dugókutya.Fotó: Hajnózcy Soma

Gáspár Merse Előd: Hogyan néz ki nálad a játékfejlesztés folyamata?

Hajnóczy Soma: Szeretek alkotni, és egyébként a bűvészkedésben is az a jellemző, mint a játékfejlesztésénél, hogy nemcsak az elméleti részben veszek el, hanem sokszor a gyakorlatiban is. Ha kitalálok valamit, akkor megrajzolom, kinyomtatom, verbuválok egy csapatot, kipróbáljuk. Ha nem működik jól, hamar átrajzolom, újra kinyomtatom, verbuválok még egy csapatot, stb. Én ezt nagyon szeretem, és leginkább ez a fejlesztési folyamat, ami legjobban izgat. A családomat viszont nem szoktam bevonni. Három közegben tudok tesztelni. Egyrészt van az egyetemi közeg, ahonnan megmaradt jó pár olyan ember, akikkel nagyon sokat játszunk, akik maguk is sokat játszanak, és adok a véleményükre. Ez a hosszú évekre visszamenő kapcsolat sokat segít abban, hogy tudom, hogyan gondolkodnak, és mire tudom őket úgymond, kicsit csúnyán szólva, használni egy teszt során. Aztán itt van Kelle Botond bűvész kollegám, aki szintén nagyon sokat játszik, és vele egyébként is nagyon jól és kreatívan együtt tudok működni – nem véletlen, hogy mindenben együtt dolgozunk, a videókban, a színpadi előadásokban, a közös könyvünkben, Az Illúzió Mestereiben és tényleg minden projektben, így ebben is. A harmadik pedig, ami most a Fröccs kapcsán bejött, a Gémklub Stúdió, akik pedig hihetetlenül tapasztalt csapat, és nagyon jó az, hogy ilyen profikhoz is tudok most új ötletekkel fordulni.

Gáspár Merse Előd: Amennyire tudom, te lényegében kész játékkal fordultál a Gémklubhoz, mármint olyan értelemben, hogy már a kártyalapokat is megrajzoltattad grafikussal. Ez ritka eset, mert általában a kiadók készítik a dizájnt, sőt néha még át is tematizálják a szerzők eredeti ötletét.

Hajnóczy Soma: Ez azért volt, mert a Fröccs nálam szerelemprojekt volt, nem voltam rászorulva arra, hogy kiadjam. Én bűvészként keresem a kenyeremet, de mivel jött a covid, és nem annyira voltak fellépések, felszabadult időm, meg kreatív energiám, hogy ezt befejezzük. De nekem sokkal fontosabb volt, hogy ez olyan módon és formában legyen kiadva, ahogy azt én jónak tekintem. Viszont a bűvészpiacon egy csomó termékem megjelent az évek alatt, és pontosan tudom, hogy milyen szépen meg lehet utálni azokat a termékeket, amiket szeretettel készítesz, hogy a sok fejfájással és nehézséggel járó kiadási és gyártási folyamat alatt mennyire el tudsz idegenedni tőlük. És pont emiatt úgy voltam vele, hogy bár elég nagy elérésem van ahhoz is akár, hogy magam kiadjam, de ők ehhez jobban értenek, és én hosszú távon nem szeretnék mindenféle boltokkal és médiumokkal kapcsolatokat tartani, nekik viszont már megvannak a disztribúciós csatornáik.

Gáspár Merse Előd: Mennyit változott a Fröccs, mire a Gémklub asztalára került, milyen fázisokon ment keresztül, míg kiforrt a végleges formája?

Hajnóczy Soma: A mechanikát igazából kétszer is teljesen újragondoltuk. Az első változat gyorsan összetört, a másodikon viszont jó másfél évet dolgoztunk. Akkor még Fröccskapitány volt a neve, sokáig pofozgattam, de már nem tudtam tovább pofozgatni. Sok helyen, sokakkal teszteltük, jó volt, de nem volt igazán jó. És akkor jött a poharak és a különböző típusú borok ötlete, és akkor kellett megugranom azt, hogy elengedjem a régi verziót, és bár átjöttek elemek, de az alapja megint megváltozott, és végül ez a harmadik lett az, amiről azt éreztem, hogy ez már tényleg jó.

Játékelemek egy korábbi verzióból, a FröccskapitánybólFotó: Hajnóczy Soma

Gáspár Merse Előd: A játékban vannak egyedi tulajdonságokkal rendelkező karakterek, amik nyilván nem teljesen egyforma erősségűek, viszont ezt több főnél nagyon jól kiegyensúlyozza a szívatás lehetősége és az azt követő alkudozás. A kezdetektől fogva az volt a koncepció, hogy ez a két mechanika egymást támogassa?

Hajnóczy Soma: Nem volt benne ilyen tudatosság, de én hiszek abban, hogy idővel minden a helyére kerül. Az alkudozás azért merült fel, mert ez olyan kocsmai dolog, és aztán annyira kinőtte magát, hogy igazából nagyon fontos része lett a játéknak. Egyébként valóban vannak jobb és kevésbé jobb karakterek, viszont azt gondolom, ha valaki nem jól játszik, akkor egy jó karakterrel is veszteni fog, aki meg jól játszik, az egy rosszabb karakterrel is tud akár nyerni.

Karakterek a Fröccsből.Fotó: Gáspár Merse Előd

Gáspár Merse Előd: Szerinted hány fővel jön ki igazán a Fröccs alkudozós hangulata?

Hajnóczy Soma: Ketten teljesen más a varázsa, abban elveszik az alkudozás rész. Szerintem 3 vagy 4 fővel az igazi, de még 5 fővel is jó.

Gáspár Merse Előd: Amikor azt gondoltad, hogy ez így már kész van, a Gémklub közreműködésével végül változtattatok még rajta?

Hajnóczy Soma: A játék alapja maradt, alig változott valami. Jött néhány új karakter, amik színesítették még a játékot. Néhány mikroszabály-változtatás történt, picit más lett a végjáték. De a játékpakliban nem volt változás, úgy mondanám, hogy finomhangolás történt. Ezen kívül sokkal jobban megírták a játékszabályt, mint ahogy azt én valaha tudtam volna. Erre csak azután jöttem rá, hogy ez megtörtént.

Gáspár Merse Előd: Mennyire voltál elégedett a gyártással? Kérdezem ezt azért is, mert mi, bűvészek elég kényesek vagyunk a kártyák minőségére, sőt te adtál már ki saját kártyapaklit bűvészeknek.

Hajnóczy Soma: Szerintem szinte lehetetlen olyan kártyát gyártani, amire azt mondanám, hogy rendben van. De ez azért van, mert, mint ahogy mondtad, bűvész vagyok, és most is épp egy csomag kártya van a kezemben, és naponta órákat tekerem a kártyát. Nyilván te is jól tudod, hogy egy bűvésznek, aki sokat forgat kártyát, annyira érzékennyé válnak az ujjai a papír vastagságára, arra, hogy mennyire csúszik egy kártya, hogy milyen a textúrája, hogy mennyi idő alatt koszolódik, hogy mennyire rugalmas, hogy igazából a társasjátékokban lévő kártyák nagy része az én mércém szerint nem jó. Most pont a Pandemic Legacy: Season 2-t püföljük, és abban a kártyák – nyilván azért mert egy lagacy game, és miután lejátszod, gyakorlatilag kidobod – iszonyú rosszak, szörnyű keverni őket, sőt szörnyű fogni őket. Ez persze valószínűleg nagyon kevés embernek tűnik fel, de engem rettenetesen frusztrál, miközben értem, hogy ez így volt költséghatékony. Ami a Fröccsöt illeti, az első gyártással nem igazán voltam elégedett, most Lengyelországban készül, és amikor megkaptam az első nyomást, rögtön azt néztem elején-hátán, hogy hol a hiba. De összességében azt gondolom, hogy ez az új gyártás már tényleg megfelel a nemzetközi sztenderdeknek is, legalábbis ami a társasjátékokat illeti. 

Gáspár Merse Előd: Hogyan tovább? Várhatunk még tőled játékokat? 

Hajnóczy Soma: Alapvetően bűvész vagyok, ez az életem gerince, és ez valószínűleg így is marad. A játékfejlesztés hobbi, ami iránt olyasfajta gyermeki szerelmet érzek, először gyerekkorom óta, mint amit a bűvészet iránt éreztem. Nagyon elkapott, de megmaradt hobbinak. Ami jó is, mert kiélhetem benne a kreativitásomat, máshogyan, mint a bűvészetben, és lehetőséget ad arra, hogy néha, amikor már túl sok a bűvészetből, és pihennék – amit én nem tudok úgy, hogy leülök, és nem csinálok semmit –, akkor a társasjáték-fejelsztéshez nyúljak. Valószínűleg ezért készült a Fröccs is négy éven keresztül, mert volt, hogy hónapokra bekerült a fiókba. De foglalkozom még más játékokkal is aktívan, és a Fröccs több kiegészítő modulján is dolgozom. Az egyik titkos célokat vezet be, és ezzel az aprósággal egész jópofán megkavarja és mélyíti a játékot. Egy másik szintén apróbb kiegészítő a poharakat vette célba, és a pohárválasztásnál ad különböző opciókat. A harmadikba pedig bejön egy új erőforrás. Ha ezek kiadásra kerülnek, akkor ez utóbbi azoknak a Fröccs-rajongóknak lesz jó, akik már sokat játszottak vele, és szívesen eltolnák a játékot egy új irányba.

Gáspár Merse Előd: A bűvészvilágbajnoki címedről és a bűvészpályafutásodról sok helyen meséltél már, de mire vagy a legbüszkébb még a rengeteg dolog közül, amivel foglalkozol?

Hajnóczy Soma: Nagyon közel áll a lelkemhez az előadás, amit a Győri Filharmonikusokkal együtt csináltam. Ott megint csak az történt, hogy két szenvedélyem jött össze: a zene és a bűvészet. 

És bár bizonyos értelemben a bűvészetet is művészetnek lehet tekinteni, ekkor éreztem azt, hogy egy magasabb művészi régióba tudtam emelni. Amikor megszólaltak azok a zenék, amiknek jó részét én kezdtem el midibe bepötyögni, az olyan szintű örömet okozott, hogy az sírásközeli állapotba hozott. Ott ült egy negyvenfős zenekar, akik lejátszották, amit megírtam, és nekem a lelkem kicsordult a helyéről. 

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: