Olyan törvényjavaslat került New York állami közgyűlése elé, amely lehetővé tenné a rendkívül környezetszennyező, mégis kevéssé szabályozott divatipar elszámoltathatóságát azzal, hogy környezetvédelmi jelentéstételre kötelezné a legnagyobb és legszennyezőbb vállalatokat.

Az állami törvény azokra a New Yorkban működő ruházati és cipőipari cégekre vonatkozna, amelyek éves globális bevétele meghaladja a 100 millió dollárt, így ebbe az ernyőbe egyszerre tartoznak bele a nagy luxusmárkák, a legismertebb hétköznapi sportruházati üzletek, valamint az olyan fastfashion-cégek, mint a Shein.

A törvényjavaslat a szakértők szerint lényegében egy számviteli mechanizmus, amelynek célja, hogy rákényszerítse a vállalatokat az ellátási láncaik felelősebb és fenntarthatóbb kezelésére, a nyersanyagok származásától a ruhadarabok szállításáig és vásárlók elé kerüléséig.

Míg jelenleg szinte lehetetlen kideríteni, hogy a legnagyobb divatipari vállalatok honnan szerzik be a nyersanyagokat, és ki gyártja nekik a ruházati termékeket, a javasolt törvény értelmében a vállalatoknak legalább 50 százalékban fel kellene tüntetniük az ellátási láncaikban szereplő beszállítók és gyártók nevét. A cégeknek azt is meg kellene határozniuk, hogy a lánc mely pontjain van a legnagyobb ráhatásuk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, valamint azt, hogy milyen más módokon tudnak a divatiparral szemben felrótt aggályos kérdésekkel foglalkozni – legyen szó a munkabérekről, a vegyi anyagok kezeléséről vagy a vízhasználatról.

Mivel a különböző anyagtípusok gyártástól függően nagyon eltérő hatással lehetnek a környezetre, a vállalatoknak azt is nyilvánosságra kellene hozniuk, hogy évente milyen mennyiséget értékesítenek az egyes anyagtípusokból, például pamutból, bőrből vagy poliészterből.

Ha a törvényt elfogadják, a cégek egy évet kapnak arra, hogy feltérképezzék az ellátási láncaikat, és 18 hónapjuk lesz arra, hogy környezeti hatásvizsgálatot végezzenek, majd mindezt nyilvánosságra is kell hozniuk a vállalati honlapon. A törvény megszegése esetén a vállalatok az éves nyereségük 2 százalékának megfelelő pénzbírságra számíthatnak – ez az összeg egy olyan alapba kerülne, amit környezetvédelmi igazságossági projektekre használhatnak fel.

Bár az átláthatóság kikényszerítése önmagában nem jelenti azt, hogy a nagy divatcégek egyből be is rendezkednek a fenntarthatóságra, de ez az első lépés annak irányába, hogy valamilyen módon szabályozzák a gyakorlatilag semmilyen környezetvédelmi felelősséggel nem rendelkező divatipari vállalatokat.

A törvénytervezetet tavasszal bocsátják majd szavazásra, de a benyújtók szerint erős támogatottsága van a javaslatnak, és a nagy környezetvédelmi szervezetek mellett olyan divattervezőket is sikerült megnyerni az ügy mellé, mint Stella McCartney.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Miért nem menő az ultra-fast fashion koronázatlan királya, a Shein?

Dombrovszki Áron vélemény 2021. december 13.

Egy olyan hagyományos fast fashion cég, mint a Zara, hetente átlagosan 200 új terméket mutat be. A haul videókból ismert kínai Shein 50 000-et. Hogy mi ezzel a baj?

Mindössze 20 cég osztozik a divatipar profitjának óriási részén, de a hátrányokat mindannyian elszenvedjük

Qubit.hu gazdaság 2018. december 7.

A globális divatipar viszonyai bebetonozódtak, sőt még fokozódik is a piac megosztottsága. Míg bizonyos nagy cégek stabilan tarolnak, egyre többen vannak, amelyek csak nyelik a pénzt. Úgy vásároljuk a ruhát, mintha nem lenne holnap, és ha ez így megy tovább, nem is nagyon lesz.

Hiába zöldülne ki a Zara, nem létezik olyan, hogy fenntartható fast fashion

Qubit.hu gazdaság 2019. július 29.

A ruházati cégek adott esetben több energiát fektetnek zöld imidzsük kialakításába és fenntartásába, mint a valóban környezetbarát megoldások kidolgozásába. A Zara gyártójának vállalásai tiszteletreméltóak, de a cég úgy tesz, mintha máris a kezében lenne a zöld jövő kulcsa. Pedig nincs – reagáltak szakértők az Inditex júliusi bejelentésére.