Mit értenek a filozófusok azon, hogy lehetne vagy éppenséggel nem lehetne másmilyen a világ? Ezt járja körül a Kocsis László és a Qubit állandó szerzője, Tuboly Ádám Tamás szerkesztésében tavaly megjelent kötet, a Lehetséges világok – Modális metafizikai tanulmányok.
Aki nem vásárol meg egy új ruhát, mert az nem illik a korához, nem olvas el egy gyerekesnek ítélt könyvet, nem megy el egy könnyűzenei fesztiválra, mert már kinőtt ebből, a sztereotípia-fenyegetettség áldozatává válik. Nyuggerezés? Boomerezés? Mi folyik itt?
A hétköznapi tárgyakat – asztalt, széket, fát, hegyet – meg tudjuk figyelni, de mi a helyzet a nanoplanktonnal vagy a rádióhullámmal? Bármennyire beépültek a köztudatba bizonyos fizikai, kémiai vagy biológiai tárgyak, létezésük korántsem triviális, és a mai napig filozófiai viták tárgyát képezi.
Pacifistaként gondolhatjuk, hogy a háború soha nem lehet igazságos, realistaként viszont lehet azzal érvelni, hogy a háborús cselekedeteknek nem kell morális elbírálás alá esniük, mert a háborúnak nincsenek szabályai, így elegendő a nemzeti érdekekre hivatkozni. Az igazságos háború elmélete e két álláspont között helyezkedik el.
Az elmúlt évtizedekben az egyetemek a vállalati szférát mímelő átalakítások mentén a hallgatói elégedettséget üldöző neoliberális diplomagyárakká, a kutatóközpontok pedig a tudománymetriai mutatók megszállottjaiként üzleti modell alapján működő tudástermelő üzemekké alakultak, állítja Peter Fleming ausztrál professzor az egyetemek halálát bemutató könyvében. Igaza van?
Egy olyan hagyományos fast fashion cég, mint a Zara, hetente átlagosan 200 új terméket mutat be. A haul videókból ismert kínai Shein 50 000-et. Hogy mi ezzel a baj?
A professzionális filozófusok munkáit valóban nem olvassák széles körben, de gondolataik igenis megjelennek a tudomány többi területén, a politikában, a jogban, sőt a művészetekben is, az általuk alkotott elméletek pedig átszivárognak a filozófiai kávéházakba, a filozófiai terápiákba és az ezoterikus irodalomba. Dombrovszki Áron válasza Bekő Éva cikkére.
A legtöbb országban törvény tiltja, hogy az ember nem publikus információk birtokában részvényekkel kereskedjen. Biztos, hogy jól van ez így? És mi a helyzet az antik szőnyeggel vagy az autószerelővel?
Lovász Ádám, az ELTE filozófus doktorandusza három önálló kötetet és számtalan egyéb írást jegyez, amelyek rangos hazai és külföldi kiadóknál jelentek meg az elmúlt években. Dombrovszki Áron, ugyancsak az ELTE filozófus doktorandusza, a Qubit állandó szerzője szerint ugyanakkor Lovász legújabb kötete követhetetlen, inkoherens és zavaros, és erős a gyanú, hogy a szerző álfilozófiát művel.
A „férfi” és a „nő” valójában többjelentésű kifejezések, és van olyan értelmük, amiben hozzájárulhatnak káros nemi sztereotípiák fenntartásához és megerősítéséhez.
A gyakran gyilkos robotoknak nevezett AFR-ek bevetése jár ugyan negatív következményekkel, de a várható előnyök felülmúlják ezeket, így a hadszíntéren történő alkalmazásuk nemcsak megfontolandó, de egy igazságos háborúban egyenesen kötelező, írja Dombrovszki Áron, az ELTE BTK Filozófiai Intézetének doktorandusza.
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Mozart Varázsfuvolája, Sherlock Holmes: egészen az 1990-es évek végéig nem állt rendelkezésre egységes elmélet az absztrakt artefaktumokról, sőt, a filozófusok mind a mai napig gyanakodva tekintenek rájuk.
A filozófus szerint morálisan az a helyes, ha ragaszkodunk az expliciten kvantifikált mondatokhoz, kerüljük a generikus formát, és konkrét számadatokat, százalékokat, statisztikai adatokat használunk.
Ha a metafilozófus morális kötelességeinek eleget akar tenni, akkor ki kell lépnie a szakmai keretek közül, ott kell hagynia az állandó és terméketlen vitákat, és tudománypolitikussá kell válnia, állítja Dombrovszki Áron, az ELTE BTK Filozófiai Intézetének doktorandusza.