Kényszerleállást rendelt el a NASA a Marson: az InSight robot leszállóegységet készenléti üzemmódba helyezték, miután január 7-én hatalmas homokviharba keveredett. A pihenőt azért rendelték el, mert a homokvihar blokkolta a robot napelemeit, ami miatt képtelen volt töltődni és félő volt, hogy az akkumulátorai teljesen lemerülnek. A NASA helyzetjelentése szerint a robot stabil, és csak azt várja, hogy újra üzembe helyezzék. Az amerikai űrügynökség szerint a kényszerpihenő előreláthatólag a jövő hétig tart majd, utána az InSight ismét gőzerővel dolgozik tovább.

Az elővigyázatosság azért volt nagyon indokolt, mert 2018-ban az Opportunity marsjáró egy hasonló fiaskóban csúnyán pórul járt. Akkor az történt, hogy a Mars felszínét 2004-től járó rover óriási homokviharba került, majd hónapokra láthatatlanná vált. Az ugyancsak napelemmel működő jármű nem jutott elég energiához, majd hibernálódott és hiába próbálkoztak, nem tudtak bele újra életet lehelni. A NASA 2019 februárjában nyilvánította hivatalosan is befejezettnek az űrkutatás történetének egyik legsikeresebb küldetését.

Az Opportunity eredetileg mindössze három földhónapnyi (92 napnyi) időre indult a Marsra, hogy aztán 14 éven, egészen pontosan 5352 napon át küldje a Földre a Marson gyűjtött adatokat. Talaj- és kőzetmintákat vizsgált, ezek segítségével jutottak az ásványtanban jártas földi szakemberek arra a következtetésre, hogy a Mars felszínén valaha víz is lehetett. Több marsi kráter beható vizsgálata is az Opportunitynek köszönhető.

Az InSight űrszonda, aminek a NASA több szempontból is kiemelkedő szerepet szánt marskutató programjában, nem sokkal az Opportunity nyugdíjazása után, 2018 novemberében landolt a vörös bolygón. Csúcstechnológiás, európai kutatóintézetek által készített műszereivel elsőként kapta azt a feladatot, hogy a Mars belső szerkezetét és mélyben zajló folyamatait vizsgálja. Eredményeitől azt várják, hogy azok által könnyebben érthetővé válnak összes kőzetbolygó – így a Föld – szerkezetének, keletkezésének és változásának folyamatai. Nem egészen két hónapja be is jelentették, hogy az InSight titokzatos üledékrétegre bukkant a Marson. Kutatók szerint a két lávarétek közé ékelődött üledéksáv arra utalhat, hogy az űrszonda leszállóhelyének felszínét egykor folyékony víz formálta.

A szondát két 2.2 méter átmérőjű napelemtábla működteti, két fő tudományos műszerét – egy szofisztikált szeizmográfot és egy talajhőmérő berendezést – a jármű robotkarja pozícionálta a Mars felszínén. A szonda környezetének és mérési területének feltérképezését két kamera segíti. Előnye, például az Opportunity-hez képest, hogy precíz időjárási állomása révén folyamatosan figyelni képes a légnyomás, a hőmérséklet és a szélviszonyok változásait.

A homokvihart elsőként a NASA által Mars körüli pályára állított Reconnaissance szonda (MRO) kamerája vette észre. Az MRO szóban forgó egységének az a feladata, hogy a teljes bolygóról színes felvételeket készítsen, amelyeket aztán a földi megfigyelők arra használnak, hogy a homokviharok nagyságát és irányát elemezve a többi Marson lévő szonda működését segítsék. A homokviharok azért lehetnek veszélyesek az űrszondákra, mert leárnyékolják a napsugárzást, így akadályozzák a napelemmel működő egységek működését. Emellett porréteggel vonják be a szóban forgó napelempaneleket, amelyek ugyancsak csökkentik azok hatékonyságát. Utóbbin segíthetnek a marsi szelek, amelyek – ha nem épp homokvihart keltenek – később megtisztítják a panelek felületét.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: