A középkori irodalmi művek kéziratainak 90 százaléka elveszett az idők során

Az Oxfordi Egyetem kutatói az ökológiában használt statisztikai modellek segítségével derítették ki, hogy a középkori fikciós irodalmi művek (például az Artúr-legendához tartozó lovagi vagy hőstörténetek) kéziratainak 90 százaléka elveszett az idők során. A becsléshez használt modell a keletkezett irodalom mennyiségével veti össze a fennmaradt dokumentumokat.

A kutatók a „láthatatlan fajok modelljét” ültették át az irodalomtörténetbe – ez egy olyan statisztikai eszköz, amit az ökológusok egy terület felmérése után a biológiai sokféleség becslésére használhatnak. Az ilyen kutatásokban ugyanis valószínű, hogy a felmérés során nem tudják feltárni a területen található összes fajt, a modell segítségével azonban a megfigyelt fajok számából és gyakoriságából következtetni lehet a további fajok jelenlétére.

Az oxfordi kutatásban az egyes kéziratokból fennmaradt példányok számát vizsgálták, ami az egyes területeken található biológiai fajok előfordulásához hasonlítható. Ha egy műből az összes példány eltűnt, a kéziratot elveszettnek tekintették, ami pedig azzal feleltethető meg, amikor egy faj eltűnik a vizsgált területről.

Összesen 799 angol, ír, német, francia, holland és izlandi nyelven írt mű 3648 példányának adatait gyűjtötték össze, és a felhasznált modell alapján arra következtettek, hogy ezek egy olyan populáció fennmaradt darabjai, amely eredetileg 1170 mű 40 614 példányát tartalmazta. Az egyes nyelvterületekre is lebontották a becsléseket: eszerint az angol nyelvű kéziratok 62 százaléka tűnt el, míg például az ír művek példányainak csak a 19 százaléka.

Kathleen Kennedy, a Bristoli Egyetem kutatója szerint az irodalomtörténészek nagy hasznát vehetik a kutatásnak, ugyanis az eltűnt irodalmi művek számszerűsítésére eddig nem találtak hatékony módszert, a becslés pedig „betölti a középkorkutatóknak a meglévő művek kontextusára vonatkozó tudásbeli hiányosságait”.