Az USA a polgárháború óta nem volt ennyire megosztott, és csak a fiatalok tudják újra megváltoztatni a történelmet
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7W1MLQcObtN36363s-xxs.png?width=96&height=96&fit=crop)
Robert D. Putnam, a Harvard Egyetem professzora vehette át először az Andorka Rudolf társadalomtudományi medált. A medált a Rajk Szakkollégium 2020-ban alapította, hogy emléket állítsanak Andorka Rudolf akadémikus tudományos és oktatói munkásságának, valamint elismerjék azon társadalomtudományokkal foglalkozó kiválóságokat, akik nagy hatással voltak a kollégisták gondolkodására.
Putnam, aki korábban az Amerikai Politikatudományi Társaság elnöke volt, és 2012-ben Barack Obama amerikai elnöktől vette át a National Humanities medált, fontos referenciapont a szociológia, a politikatudomány és a nemzetközi tanulmányok területén is. Korábbi művei, mint a Bowling Alone, a Making Democracy Work vagy a legújabb Upswing, a társadalmi válságok eredetét és tüneteit vizsgálja, illetve keresi a megoldást ezek feloldására.
Én-mi-én
Putnam a tudományos előadása megkezdése előtt a Fővám Téri Palota, azaz a Budapesti Corvinus Egyetem „E” épületének történetéről áradozott. Szemmel láthatóan tényleg lenyűgözte a falakba zárt történelem, mivel szerinte rendkívül érdekes, hogy az épület a Monarchia korában a termény- és árukereskedők kiemelt állomása volt, most pedig az egyetemnek ad otthont.
Mint Putnam elmondta, „America is in a pickle”, vagyis az Egyesült Államok nincs jó állapotban, mivel egyszerre több válsággal is szembe kell néznie, hiszen emberemlékezet óta nem tapasztalt mértékű a politikai megosztottság, amely közelíti az 1861–1865 közötti polgárháborús szintet. Továbbá a gazdasági egyenlőtlenségek is kiemelkedők, valószínűleg még sosem nyílt ekkorára az olló gazdagok és szegények között, amit súlyosbít a társadalmi elkülönülés, az emberek közötti kapcsolatok számának – azaz Putnam értelmezésében a „társadalmi tőke” – csökkenése, illetve az individualizáció felemelkedése, a nárcizmus előretörése is.
Állításait a tavaly megjelent Upswing című könyvében ismertetett elemzésekre alapozza. Szerzőtársával, Shaylyn Romney-val együtt dolgozta ki a probléma szemléltetésére az úgynevezett „én-mi-én” görbét, amely egy fordított U alakú görbén ábrázolja, hogyan fogott össze az Egyesült Államok egy évszázaddal korábban, és hogyan sikerülhetne újra.
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7kn3zRbaE5xhAU8Es.jpeg)
Ahogy az az ábrán is látszik, az Egyesült Államok társadalma gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális területen közel megegyező ívet járt be. A 19. század végén a politika nagyon polarizált volt, szinte törzsies, de ezt a 20. század közepére mégis felváltotta a pártok közötti együttműködés, ami Dwight D. Eisenhower és Lyndon B. Johnson idején tetőzött, amikor nagyszámú, az ellenzék soraiban ülő képviselő támogatta a kormánypárti javaslatokat. Az átszavazási hajlandóság viszont a század második felében szépen elmúlt, és a párt központi álláspontjától eltérő szavazás mostanra igen ritka, szinte példátlan mértéket ölt. De a polarizációért nem a legutóbbi kormányzat, vagy Donald Trump a felelős, sokkal inkább annak tünetei.
A társadalomtudományban bevett mérési módszer a csoportok közötti viszony megállapítására, hogy a megkérdezett mennyire támogatná, hogy ha a gyermeke a másik csoportból választana házastársat. Míg Putnam kutatásai szerint korábban a vallási csoportok közötti házasodás nem annyira volt elfogadott, sem jellemző, és a pártpolitika mentén való döntés szinte értelmezhetetlen volt, addig a helyzet mostanra megfordult. Már nem igazán számít a felekezeti hovatartozás, viszont a megkérdezettek nem repesnének az örömtől ha egy demokrata család gyermeke republikánussal kötne házasságot, vagy fordítva. Ezen keresztül könnyedén belátható a társadalom polarizációja. Ugyanakkor azt nem tudjuk, hogy a tömegek váltak szét, és ehhez igazodott a párt, vagy épp fordítva, de a jelenség megfigyelhető mindkét szinten, és Putnam szerint ideje lenne ez ellen tenni.
Hasonló történetet ábrázol a gazdasági görbe. Az 1910-es években még nagy vagyoni különbségek figyelhetők meg, amelyek mértéke az 50-es évekre mérséklődött, és a professzor állítása szerint „a jövedelem-eloszlás egyenlőbb volt még Svédországénál is”. A vagyoni olló zárását egyszerű lenne a New Deal hatásának tulajdonítani, de az már korábban elkezdődött, csak akkor csúcsosodott ki. Ahogy az 1980-as évektől fokozatosan nyíló olló sem pusztán a Reagan-kormányzat számlájára írandó, mivel a folyamat már a beiktatása előtt elkezdődött. Ugyanakkor Trump tehetőseket támogató adórendszeri reformja sokat rontott a helyzeten, és ezzel párhuzamosan a covidválság is a szegényebb rétegbe tartozókat sújtotta jobban.
A családi összetartás, a társadalmi bizalom és szolidaritás, a szomszédokkal való kapcsolatok mértéke, a civil szervezeti tagság és az agglegények száma közel megegyező görbét rajzol, ami a 19. század végén nagyon alacsony szinten áll, majd a második világháború során, a baby boom idején tetőzik, hogy a 21. század elejére visszatérjen a 125 évvel korábbi szintre.
Putnam két történettel szemléltette ezt a jelenséget. Bowling Alone című könyvében rámutatott a társadalmi és sportegyesületek elsorvadásának trendjére: bár még ma is többen tekéznek az Egyesült Államokban, mint ahányan szavaznak, míg ezt korábban csapatokban tették, most már egyedül teszik. Hasonlóképpen a társadalmi kultúra is megváltozott, ami a gyermeknévadásban is nyomon követhető. Az 1950-es években gyakori név volt a Mary és Bob, ami a szülők konformitását jelzi, most viszont azt szeretnék, hogy a gyerekük kitűnjön a tömegből, vagyis a különbségre, az indivudualitásra helyezik a hangsúlyt, és például a Penelope nevet választják az utódnak. Színtúgy megfigyelhető az egocentrikus trend a Google Ngram segítségével. Míg a kötőszavak (and) és a névmások (the, an) gyakorisága állandó, addig a személyes névmások (I, we) használata hasonlóan alakult a többi görbéhez – most az „én”-korszak uralkodik.
A probléma közös, de a megoldás a fiatalokra vár
Putnam szerint az elmúlt 125 év változásainak vizsgálatában az 1910-es évek a legérdekesebbek, amikor a mai amerikai társadalom problémáihoz rendkívül hasonló problémákkal kellett szembenézniük. A valódi kérdés az, hogy hogyan sikerült nekik.
Az előadás hangvétele ezen a ponton megváltozott, Putnam – Raymond Aron szociológus tipológiáját használva – a tárgyilagos tudomány főpapjának szerepéből az agilis nép orvosáéba váltott, amely tettre kész, hogy változtasson a fennálló helyzeten. Szerinte a problémákkal való szembenézéshez nem volt másra szükség, mint hogy megkérdőjelezzék a társadalmi determinizmust, és a társadalom egyes tagjai elhatározzák, hogy változtatnak.
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7kn588TafdWS1WK10ts.jpeg)
Putnam szerint egyértelmű, hogy az egyes területeken mért változók összefüggnek, csak nem tudjuk, melyik vezeti az okságot. Állítása szerint – és Marx tézisének ellentmondva – nem a gazdasági eredmények, hanem sokkal inkább a kultúra határozza meg a többi változást. Azzal, hogy az 1920-as években szakítottak a szociáldarwinizmus gondolatával, és a social gospel tagjai a Biblia újraolvasásán keresztül visszatértek a társadalomban való gondolkodáshoz, megteremtették az alapot a társadalmi reformra, vagyis szükség van egy új progresszív éra eljövetelére. Putnam hangsúlyozta, hogy Amerikát sokkal közösségibbé kell tenni, valamint helyre kell állítani a moralitást és az emberek közötti kapcsolatot.
A fiatal közönséget egészen szíven üthette Putnam előadásában, hogy a professzor kimondta: a probléma közös, de a megoldás a fiatalokra vár, amelyhez társadalmi mozgalmakra van szükség, amelyek nem a fővárosból vagy vezető egyetemekről indulnak, hanem az amerikai kisvárosokból. Erre korábbi példának hozta az állami ingyenes középiskolai rendszer kialakítását, ahol a közösség tagjai hajlandók voltak adót emelni azért, hogy a gyermekeik jobb oktatásban részesüljenek, és így kedvezőbb helyzetbe kerüljenek a munkaerőpiacon. Kiemelte, nem a politikai elit kezdi a változást, az inkább követi a szavazókat. Fontos, hogy a változás nem csak úgy megtörtént, hanem a vészharangok ellenére kis csoportok elhatározták, hogy változtatnak. Putnam szerint itt most nem optimizmusra van szükség, hanem reményre, amiért érdemes tenni, mivel szerinte a társadalomtudomány morális kötelessége a társadalom jobbá tétele.
A monopóliumok megtörésével fellendülhetne az ország
Az előadás végén kérdésekre is válaszolt Robert D. Putnam, és kifejtette például, hogy az amerikai hegemónia és prosperitás nem a Pax Americana következménye, mivel az ok nem történhet később, mint az okozat. Sokkal fontosabb a közös identitás, az összetartozás tudata, ami egy egységbe köt, de ez nem lehet önmaga magyarázata. Az 1960-as években egyébként is sok minden történt: politikai gyilkosságok, olajválság, a fogamzásgátló elterjedése, diáklázadások – sokan sokféleképpen élték meg ezt az időszakot, amikor a közös identitás megroppant, de ez nem vezethető vissza egyetlen okra.
Arra a kérdésre, hogy a tavalyi nagy munkahely-elhagyási („Great Resignation”) és az erősödő szakszervezeti hullám tekinthető-e a fellendülés előszelének, Putnam elmondta, hogy a munkavállalók szerveződésének és öntudatának megszilárdítása fontos, de a folyamatot nem szemlélni kell, hogy mások csinálják, hanem aktívan részt venni benne, nehogy elmúljon. A fellendülés nagyon nehéz, és sok befektetést igényel, de attól, hogy megtörténik egy-két helyen, nem biztos, hogy megkezdődött a hullám.
Viszont arra, hogy a természettudományokba való nagymértékű tőkekoncentráció gátja lehet-e a felszálló ágnak, egyértelmű nemmel felelt. Az öt nagy technológiai vállalat jelentős tőkével és hatalommal rendelkezik, mert a korai belépés miatt közel monopol helyzethez jutottak, de ez korántsem egyedülálló a történelemben: Rockerfeller, Ford, Carnegie és társaik is hasonlóan gazdagodtak meg az olaj-, jármű-, vagy acéliparban. Ezen a ponton Massachusetts állam demokrata szenátorát, Elisabeth Warrent idézte, aki szerint vissza kell vezetni azokat az intézkedéseket, amelyek megtörték a korábbi monopóliumokat, és fellendítették az országot.
![Robert D. Putnam az Andorka Rudolf társadalomtudományi díjjal Robert D. Putnam az Andorka Rudolf társadalomtudományi díjjal](https://assets.4cdn.hu/kraken/7kn57bWeSwqo1UNzas.jpeg)
A teltházas előadáson megjelent a magyar társadalomtudományi közösség számos elismert szereplője, többek között Chikán Attila, Mihályi Péter, Hammer Ferenc, Tóth István György vagy az Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság részéről Spéder Zsolt, de a Rajk Szakkollégium volt és jelenlegi diákjai mellett a hazai egyetemek oktatói és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kutatói, illetve a néhai Andorka Rudolf családjának tagjai is részt vettek az eseményen.
A Rajk Szakkollégium diákjainak szervezésével és az Oriens támogatásával megvalósult előadás ide kattintva teljes terjedelmében megtekinthető.
A szerző a Rajk Szakkollégium alumnusa.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: