Szétszakad az ország, de hogyan jutottunk idáig?
Közhely, hogy a politika tönkreteszi mindennapjainkat, szétszakít családokat, barátságokat, ráadásul nem csak magyar közhely: az amerikai Legfelső Bíróság épülete előtt ugyanúgy üvöltöznek egymással az emberek, mint a Kossuth téren. Érdemes azonban ezeket a folyamatokat a napi aktualitásoktól elszakadva, pár lépés távolságból is megvizsgálni – ezt teszi a neves amerikai politológus, Robert D. Putnam, aki legújabb könyvében az USA elmúlt száz évének politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági trendjeit állítja párhuzamba.
Akit érdekel ez a látlelet, május 20-án, pénteken este 6-kor a Corvinus Egyetemen személyesen is meghallgathatja Putnam professzort, aki a Rajk Szakkollégium meghívására érkezett Magyarországra, hogy átvegye a diákok által neki ítélt Andorka Rudolf társadalomtudományi medált. Putnam az egyik legnagyobb ma élő kutató a politikatudomány, szociológia és a nemzetközi tanulmányok területén: 1979 óta Harvardi professzor, 2001-től egy évig ő volt az Amerikai Politikatudományi Társaság, az APSA elnöke, és 2013-ban megkapta Barack Obama akkori elnöktől a National Humanities Medalt, ami az egyik legrangosabb tudományos kitüntetés az USA-ban. Fő kutatási területe a társadalmi tőke és az esélyegyenlőség: ezeket a témákat a Bowling Alone (szó szerinti fordításban „Egyedül bowlingozni”) című, 2000-ben megjelent könyvével robbantotta be a köztudatba és a tudományos diskurzusba. Putnam nagy figyelmet szentel a polarizáció növekvő trendjének; cikkünkben a professzor munkásságából inspirálódva a jelenség magyarországi alakulását és lehetséges okait mutatjuk be.
Polarizált elitek, polarizált tömegek
A politikatudósok megkülönböztetik az elitek és a tömegek polarizációját. Az elitek polarizációját tükrözi a pártok világnézeti eltávolodása, a pártok közötti együttműködés hiánya és a személyeskedő stílus elterjedése a politikai kommunikációban. Tömegpolarizációról akkor beszélhetünk, ha egy társadalomban a pártpreferencia válik a domináns törésvonallá, ami meghatározza az emberek érdekeit, értékeit és az általános értelemben vett identitásukat. Szélsőséges esetben a pártok mentén egymást kölcsönösen kizáró, nehezen átjárható társadalmi blokkok alakulnak ki.
Putnam legújabb, The Upswing: How America Came Together a Century Ago and How We Can Do It Again (A fellendülés: hogyan álltak össze az amerikaiak egy évszázaddal ezelőtt, és hogyan tudjuk újra megcsinálni) című, 2020-ban kiadott könyvében bemutatja, hogy az USA-ban a 19. század vége és az 1950-es évek között szinte folyamatosan csökkent az elitek polarizációja, majd újra nőni kezdett a távolság a Demokrata és Republikánus Párt között. A tömegek polarizációja egy évtized csúszással követte ezt a trendet; Putnam szerint logikus következtetés, hogy a tömegek követték a polarizálódó eliteket, de hozzáteszi, hogy az időbeli eltolódás önmagában nem bizonyíték erre a feltételezésre.
A magyar társadalom magas fokú polarizációjára adott, a hazai politikatudományban elterjedt magyarázat szintén az elit felelősségére helyezi a hangsúlyt. Körösényi András, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatóprofesszora és Enyedi Zsolt, a CEU politikatudományi tanszékének professzora azt állítja, hogy a hatalmon lévő elitek nemcsak alkalmazkodnak egy adott társadalom politikával kapcsolatos attitűdjeihez és értékrendjéhez, hanem aktívan formálják is azt. A kutatók szerint a magyarországi viszonyok polarizálódásának okát tehát mindenekelőtt az elitekben, legfőképpen a pártelitekben kell keresni. A rendszerváltáshoz szükséges konszenzus a különböző elitcsoportok között csupán ideiglenes volt, és a következő években gyorsan semmissé vált, emeli ki Körösényi.
Ezzel összhangban Simon János politológus, az ELTE Állam- és Jogtudományi karának egyetemi tanára arra mutatott rá, hogy a magyar politikai élet egyébként is kifejezetten elitista és ideologikus. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy Magyarországon a társadalmi szervezetek, az egyházak, a média és az üzleti élet is erősen kapcsolódnak a mindenkori politikai elithez. Ez az állapot még inkább növeli a magyar elitnek a társadalom gondolkodására gyakorolt befolyását.
A 2010-es évek közepe óta a kormányzati retorika jelentősen agresszívebb, radikálisabb és manipulatívabb lett (l. Janky Béla és Bíró-Nagy András tanulmányait), és ezt a törekvést a teljes állami és jobboldali média támogatta. Ez a fajta politikai kommunikáció jelentősen megváltoztatta a magyar társadalom vélekedését olyan kérdésekben, mint a migráció, a civil szervezetek vagy az Európai Unió, és ez tovább növelte az ország már addig is jelentős polarizáltságát.
A politikai üzenetek negatív fordulatát alátámasztja Matók Dániel, a CEU mesterszakos politológiahallgatójának 2019-es elemzése is. Matók a rendszerváltás utáni nyolc választási kampány során megjelent politikai reklámokat gyűjtötte össze öt országos napilapból, és azt találta, hogy a szakpolitikai témákat háttérbe szorították az érzelmileg fűtött üzenetek; a nyomtatott lapokban megjelent hirdetések alapján a 2018-as kampány korábban sosem látott magasságba emelte a fizetett politikai támadások szintjét.
A polarizáció dimenziói
Azt, hogy a politikai kommunikáció radikalizálódását mennyire követi a tömegek polarizációja Magyarországon, három dimenzióban is be lehet mutatni.
Az ideológiai polarizáció azt mutatja, hogy mennyire szélsőséges a politikai meggyőződések eloszlása, mekkora a távolság világnézeti kérdésekben a szembenálló táborok között.
A pártos polarizáció azt tükrözi, hogy a politikai csoporthoz tartozás mennyire határozza meg az egyének politikai helyzetértékelését.
Az érzelmi polarizáció a pártpreferenciát egy szociális identitásként értelmezi, ennek megfelelően azt vizsgálja, hogy mennyire erős a saját táborral való azonosulás és a szembenálló politikai tábortól való távolság.
Az ideológiai polarizációt mérő mutató alapján a polarizáció szintje 2015-ig ingadozott, majd 2015 és 2017 között meredek növekedés következett be. 2017-ben és 2019-ben is magas volt ez az érték: több mint 7-szer annyian vallották magukat szélsőségesen bal- vagy jobboldalinak, mint centristának.
A pártos polarizációs index, amit a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, Patkós Veronika 2022-ben megjelent tanulmányából kölcsönöztünk, szintén növekedést mutat a 2010-es években, ráadásul a kutatás szerint nemzetközi összehasonlításban is jelentős az utóbbi évek polarizációja Magyarországon. Látványos azonban, hogy már 2005 és 2009 között is jelentősen polarizálódott a magyar társadalom. A megfigyelt trendek alapján logikus következtetés, hogy a társadalom szintjén megfigyelt változások az elit szintjén megjelenő eseményeket követik (ide sorolható a Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszédét követő politikai válság vagy a 2010-es évek közepén durvuló kormányzati kommunikáció). A Torinói Egyetem politikával és viselkedéskutatással foglalkozó adattutósa, Federico Vegetti is a politikai verseny stílusát és az ellenséges retorika szerepét emeli a Magyarországi polarizáció növekvő trendje mögött.
Érzelmi polarizációval kevés kutatás foglalkozott Magyarországon, de a témát érintő kutatások alapján egy érzések szintjén is megosztott társadalom képe bontakozik ki. A 21 Kutatóközpont 2021-ben végzett, fókuszcsoportokra épülő kutatása szerint a magyar és a lengyel falvakban is annyira jelentős a politikai megosztottság, hogy a politikai viták gyakran fizikai konfliktussal fenyegetnek. A Political Capital és a CEU Közpolitikai Labor 2022-es felmérése szerint is nagy a társadalmi távolság a politikai oldalak között. Felmérésük szerint Magyarországon például az elkötelezett fideszesek 63 százaléka, míg az elkötelezett ellenzékiek 76 százaléka gondolja azt a másik tábor tagjairól, hogy „vakon elhisznek mindent”, amit a politikusaik mondanak.
A Fidesz és az ellenzék közötti távolság hasonló a demokrata-republikánus törésvonalhoz
Az érzelmi polarizációt egy amerikai polarizációkutatásokban gyakran használt „érzelmi hőmérő” segítségével mértük fel, így lehetőségünk nyílt az országok összehasonlítására. Ez a kérdőíves eszköz ebben az esetben azt méri fel, hogy inkább pozitív vagy negatív érzéseket váltanak ki a válaszadókból a saját táborukba és az ellentáborba tartozó politikusok és szavazók. Az amerikai kutatások módszertanát követve az érzelmi polarizációt a saját tábor és az ellentábor iránti érzések különbségeként definiáltuk (a lenti ábrán a kék oszlop a zöld és a piros különbsége).
Az érzelmi polarizáció magyarországi szintjét összehasonlítottuk a legfrissebb elérhető amerikai adatokkal; ennek alapján a kormánypárti és ellenzéki magyarok hasonlóan pozitív érzéseket társítanak a saját táborukhoz, mint az amerikaiak (69, illetve 71 pont), az ellentáborhoz azonban pozitívabb a magyarok viszonya (28, illetve 20 pont). Adataink alapján tehát a polarizáció mértéke valamivel kisebb Magyarországon (41 pont különbség), mint az Egyesült Államokban (51 pont különbség).
A centristák hagyták el a bowlingklubokat
Többváltozós elemzéssel vizsgáltuk, hogy milyen tényezők befolyásolhatják az egyén szintjén megjelenő érzelmi és ideológiai polarizációt. Putnam Upswing című könyvében a növekvő polarizációt párhuzamba állítja a társas elszigetelődés, az individualizmus és az egyenlőtlenségek növekvő trendjeivel. Elemzésünkbe bevontuk azokat a változókat, amik a fenti trendekhez kapcsolódnak.
Visszatérő magyarázat a növekvő amerikai polarizációra a társas elszigetelődés, ami arra a feltételezésre épül, hogy a magányos emberek a tévécsatornák és közösségi média erősen ideologikus, törzsies világában találnak közösséget maguknak. Putnam is összeköti a társadalmi tőke fogalmát a polarizációval, de egy másik gondolatmenet alapján. Szerinte az amerikai polarizációt növelte, hogy visszaesett a helyi közügyekben való részvétel mértéke. Ennek egyik magyarázata, hogy a mérsékeltek eltűntek a gyűlésekről, a civil egyesületek munkájából, de még a vallásos gyülekezetekből is, így a helyi politika a radikális konzervatívok és liberálisok irányítása alá került. A társadalmi tőkével összefüggő változóink közül a lokálpatriotizmus – Putnam magyarázatával összhangban – növelte a polarizáció mértékét. A magányosságnak azonban már nem volt statisztikailag szignifikáns hatása, míg az egyén nemzetközi beágyazottsága csökkentette az érzelmi polarizáció szintjét.
A gazdasági nehézségeket szintén össze szokták kötni a szélsőséges politikai nézetekkel. A mi kutatásunkban a gazdasági helyzetnek nem volt hatása az érzelmi polarizációra, az ideológiai polarizációra vonatkozóan azonban ellentmondásos eredményeket kaptunk. Többen állítják, hogy a gazdasági nehézségeknél sokkal fontosabb tényező, hogy az egyén mennyire érzi fenyegetve társadalmi státuszát, és elemzésünk szerint valóban jelentős mértékben növeli az érzelmi polarizációt, ha valaki úgy érzi, hogy mások miatt elveszíti társadalmi megbecsülését.
Az ideológiai polarizáció vizsgálata során azt mértük fel, hogy mennyire szélsőségesen gondolkozik az egyén különböző társadalmi-kulturális kérdésekben (nem a bal-jobb önbesorolás alapján). A Political Compasséhoz hasonló kérdésblokkunk azt mérte, hogy az egyén inkább a hagyományosan bal vagy jobboldali állásponttal azonosul különböző társadalmi kérdésekben (családmodell, abortusz, migráció, multikulturalizmus és nemzeti szuverenitás). Az ideológiai polarizáció mértéke tehát azt mutatja, hogy ennek alapján mennyire szélsőségesen baloldali vagy jobboldali a válaszadó (0 – centrista társadalmi-kulturális kérdésekben; 100 – szélsőségesen bal- vagy jobboldali társadalmi-kulturális kérdésekben).
Bár egy az USA-ban, Lengyelországban és Hollandiában végzett kutatások eredményeire akapuló 2021-es tanulmány szerint a boldogságnak nincs hatása sem az érzelmi polarizációra, sem különböző csoportokkal szembeni, érzelmi hőmérővel mért attitűdre, a mi elemzésünk ezzel ellentétes eredményre jut. A magasabb pszichológiai jóllét szintje magasabb érzelmi polarizációval függ össze. Ennek forrása azonban nem az ellentábor utálata, hanem a saját tábor iránti pozitívabb érzések.
A centristákhoz képest érzelmileg a bal- és a jobboldali válaszadók is polarizáltabbak; az ellenzéki szavazók ideológiailag kevésbé, érzelmileg inkább polarizáltak, mint a Fidesz-szavazók. A pártnélküliek és a Kétfarkú Kutya Pártra szavazók is kevésbé ideologikusak, mint a kormánypártiak. A diplomások és a budapestiek ideológiailag szélsőségesebbek, míg a falvakban élők érzelmileg kevésbé polarizáltak a fővárosiaknál.
A politikai érdeklődésnek volt a legjelentősebb hatása az érzelmi polarizációra, de meglepő módon az ideológiai polarizációt ez a tényező nem befolyásolta. Ez a változó azért is különösen fontos, mivel általában szoros összefüggésben áll a politikai hírek fogyasztásával. Ennek alapján feltételezhető, hogy az elit diskurzusa a médián keresztül valóban polarizálja a magyarokat. Eredményeink alapján a szélsőségessé váló politikai kommunikáció elsősorban nem a meggyőződésbeli különbségeket, hanem a táborok közötti kölcsönös utálatot erősíti. Ezek a feltételezések akkor nyernének biztosabb alátámasztást, ha a médiafogyasztást mérő változó közvetlen hatását vizsgálnánk a polarizációra. Ilyen adat hiányában azonban feltételezhető, hogy a politikai érdeklődés legalább részben a médiafogyasztás hatását is magában hordozza.
Robert Putnam professzor díjátadójára és előadására a Budapesti Corvinus Egyetem E épületében a IV. előadóban kerül sor 2022. május 20-án, pénteken 18:00 órától. Az előadás címe: „The I-we-I curve: How America got into its current political, economic, social, and cultural crisis and how we can get out”.
A cikk szerzői: Szászi Áron, a Policy Solutions elemzője, a Rajk Szakkollégium alumni tagja; Tóth Csongor, a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója, a Rajk Szakkollégium tagja; Hevesi Flóra, a CEU hallgatója, a Rajk Szakkollégium tagja.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: