Páratlan ökológiai értéke van a grandiózus hortobágyi daruvonulásoknak

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A természetben azokat az élőlényeket, amelyek különösen nagy hatással vannak a velük együtt előforduló élő és élettelen környezetükre ökoszisztéma-mérnököknek nevezi a tudomány. Az óceáni biodiverzitás központjainak számító zátonyokat építő tengeri korallok, a fajgazdag élőhelyeket kialakító hódok, vagy az olyan erdőlakók, mint a táplálkozásukkal más madarakat is biztonságos odúkkal ellátó harkályfélék szerepe régóta kutatott terület. Magyar kutatók nemrégiben bizonyították, hogy a gyepi élőhelyeken is akad példa a madarak jelentős ökoszisztéma-átalakító tevékenységére.

Az Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoportja a Land Degradation and Development folyóiratban publikálta azt a tanulmányt, amely szerint a közönséges vagy szürke daru (Grus grus) annak ellenére a magyar puszta ökoszisztéma-mérnöke, hogy a faj nem állandó lakója az alföldi tájnak. 

Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének ligeterdős, nádasos, lápos sztyeppéin fészkelő madarak nyár végén, ősz elején indulnak dél-európai, észak-afrikai, közel-keleti telelőhelyeikre. A három jellemző vonulási útvonalból a közép-európait választók félúton pár napra, esetleg hétre megszakítják csoportos vándorlásukat. Az első darucsoportok általában szeptember közepén landolnak Hortobágy, Kardoskút, illetve Szeged térségében, ahol táplálkoznak és pihennek. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság adatai szerint csak náluk évente akár 250 ezer egyed is megfordul a vonulási szezonban, a szinkronszámlálások becslései szerint van olyan nap, amikor 160 ezer daru pihen egyszerre a területen. 

Darvak útban éjszakázó helyük felé Balmazújváros határában a Keleti-víztározó felett 2017. október 15-énFotó: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA

Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat kutatási ismertetője szerint az ide érkező darvak „főleg a kukoricatarlókon táplálkoznak, ám sokszor a gyepekre is kimennek, ahol ízeltlábúakkal egészítik ki étrendjüket. Talajlakó gerinctelenek után kutatva a madarak itt csőrükkel felvágják a talajt és a növényzetet, vagyis »daruszántásokat« hoznak létre. A bolygatott területek mérete általában néhány négyzetméter, ám helyenként akár több hektár kiterjedésű is lehet. A daruszántások a szikes puszták jellegzetes tájképi elemei, ám a tájban betöltött ökológiai szerepük eddig ismeretlen volt”.

Az Ökológiai Kutatóintézet Lendület munkacsoportjának kutatói – Valkó Orsolya, Borza Sándor, Godó Laura, Végvári Zsolt és Deák Balázs –  a daruszántások és a bolygatatlan szikes puszták növényzetét vetették össze. Megállapították, hogy a madarak tevékenysége nyomán kialakult foltokon a növényborítás tartósan kisebb volt, mint a bolygatatlan gyepeken, de nemcsak a növényzet szerkezetében, hanem a vegetáció fajösszetételében és az ökoszisztéma működésében is jelentős különbségeket figyeltek meg. A környező területekhez képest a daruszántásokon hamarabb sarjadt a zömmel kétszikűek és egyéves fajok alkotta vegetáció, amely jellemzően rovarbeporzású növényekből állt, fontos táplálékforrásul szolgálva a pollenizátor rovaroknak. „Ezeken a pionír foltokon nagyobb fajgazdagság és a zárt gyepekétől eltérő fajösszetétel volt jellemző. Emellett a korábban sarjadó üde növényzet a kora tavaszi, mostanában jellemzően száraz időszakban fontos takarmányforrást jelenthet a legelő állatok számára. Ugyanakkor a késő nyári időszakban a daruszántások növényzetének takarmányértéke gyengébb, mint a környező bolygatatlan gyepeké” – fogalmaz a kutatási ismertető.

A telelőhelyük felé félúton több napra megpihenő darvak a Hortobágyi Nemzeti Park területén Poroszló térségében 2016. szeptemberébenFotó: Faludi Imre/MTI/MTVA

A magyar kutatók eredménye azt mutatják, hogy a daruszántások táji szinten is jelentősen megváltoztatják az ökoszisztéma működését, mivel új szerkezetű és fajösszetételű foltokat hoznak létre. Gyepi madárfajoknál hasonló mértékű élőhely-átalakító tevékenység idáig nem volt ismert. Ráadásul a darvak a jelentős hatást mindössze néhány hét alatt fejtik ki, tevékenységük azonban évekre meghatározza a növényzet összetételét és szerkezetét, ezáltal feltehetően a teljes életközösségre hatással vannak.

Az alábbi videó ugyan 2011-ben készült, de azért képet ad arról, hogy az ökológiai értékén túl miféle esztétikai élményt jelent, amikor tízezrével érkeznek a darvak az őszi Hortobágyra.

Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: