A felnőttek gügyögéssé dallamosítják az általuk beszélt nyelvet, ha csecsemőkhöz beszélnek

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A Nature Human Behaviour folyóiratban a napokban jelent meg az a tanulmány, amely a Harvard pszichológia tanszékének vezetésével zajló, az angol szakterminológiában parentese néven ismert szülői nyelvhasználat univerzális vonásait vizsgáló globális kutatás eredményeiről számolt be. 

A kutatók 187 ország 199 nyelvét beszélő 50 ezer felnőtt lakóját kérték meg arra, hogy állapítsák meg, vajon az általuk lejátszott beszédrészlet, illetve dalocska címzettje felnőtt-e vagy gyerek – olvasható a Harvard hangos példákat is tartalmazó közleményében.

A New York Times ismertetője szerint a maga nemében páratlan vizsgálatban 40 tudós gyűjtött be 410 szülőtől 1615 hangfelvételt hat kontinensről 18 nyelven. A hangminták forrásai Tanzánia külsőtől Peking belsőig a világ legkülönbözőbb helyein éltek. Az eredmények azt mutatják, hogy bárhová valók is voltak a szülők egész más „nyelven” szólnak csecsemőikhez, mint a felnőttekhez, ráadásul az ilyen gügyögések ugyanarra az egyetemes srófra járnak. 

A Halle-i Luther Márton Egyetem botanikus kertjének műszaki igazgatója szórakoztatja egy Brüsszelből érkezett család kislányát július 23-ánFotó: WALTRAUD GRUBITZSCH/dpa Picture-Alliance via AFP

A kutatók az akusztikai elemzések alapján arra jutottak, hogy az emberek egyetemesen hajlamosak sokféle magánhangzót és azok kombinációt kipróbálni, amikor a csecsemőkhöz beszélnek. Ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a csecsemők fedezik fel a magánhangzók világát. Mindkét esetben létrejön egyfajta dallambeszéd, pontosabban a beszéd dallamosítása (songification). A kutatók szerint ez potenciálisan a zene evolúciós eredetére is magyarázat lehet, mivel úgy tűnik, hogy a zenehallgatásra az emberek eredendően „programozva” vannak.

Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: