Aki rendszeresen foglalkozik kisgyermekekkel, egész jól meg tudja fejteni, miért sír egy csecsemő

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A kisgyermekgondozásban tapasztalatlan felnőttek sokkal nehezebben állapítják meg, hogy mi okozza az általuk hallható gyermeksírást, derül ki egy, a Current Biology folyóiratban augusztus 8-án közzétett tanulmányból. A felismerési teljesítményt az sem javította, ha már korábban hallották ugyanazt a csecsemőt sírni valamilyen kellemetlenség következtében.

A franciaországi Saint-Etienne-i Egyetem munkatársai, Siloé Corvin és csapata több mint 200 fő bevonásával végeztek kutatást, és azt vizsgálták, hogy a felnőttek milyen pontossággal képesek megállapítani a csecsemősírás okát. Kétféle sírást különböztettek meg: a kellemetlenségből adódót (például fürdetésnél) és a fájdalom miatt fellépőt, amilyen az oltásoknál is tapasztalható. A vizsgálat résztvevőinek hangfelvételeket kellett meghallgatniuk, amelyeken különböző helyzetekben rögzített csecsemősírás volt hallható.

Azok a vizsgálatba bevont személyek, akik maguk is gyermeket nevelnek vagy gyermekgondozásban dolgoznak (orvosok, védőnők) nagyrészt eltalálták, hogy miért sírnak a felvételeken hallható csecsemők (legalább 65 százalékos eredményt értek el a teszteken). Azok is hasonlóan jól teljesítettek, akiknek még kicsi a gyermekük, és korábban nem hallották a felvételen síró kisbabát.

A fájdalomsírás és a kellemetlenségek miatti sírás megkülönböztetésének képessége tanulási folyamat eredménye.Fotó: Marco Verch/Flickr

Ezzel szemben azok a felnőttek, akik nem rendelkeznek gyermeknevelési vagy -gondozási tapasztalattal, véletlenszerűen találták el, hogy miért sírnak a felvételeken hallott kisbabák. A kutatók ezzel rávilágítanak arra, hogy bár a csecsemősírás fájdalomkifejező képessége univerzális akusztikai jellemzőkön alapszik, ezek dekódolásához tapasztalatra, tanulásra van szükség. Ugyanis hiába jellemző az emlősök körében, hogy a fájdalmat hangosabb, hosszabban tartó és változó hangmagasságú sírással fejezik ki a csecsemők, a felismeréshez szükség van előzetes tapasztalatokra, például az adott kisgyermekkel töltött időre vagy több más csecsemő sírásának ismeretére.

A kísérletben először megismertették a vizsgálati személyekkel a csecsemőt: a nap folyamán négy alkalommal hallgatták pár másodpercig a gyermek valamilyen kellemetlen helyzetből fakadó sírásait. Ezt követően a vizsgálatban két kellemetlenség okozta és két fájdalomsírást hallgattak meg a résztvevők, és ezekről kellett eldönteniük, hogy milyen helyzetben születtek a felvételek. A vizsgálatot másnap új hangokkal ismételték meg.

A kutatók szerint tehát a tapasztalat hozzájárul ahhoz, hogy pusztán akusztikai információk alapján (a kontextus, a testhelyzet és más fizikai jelek ismerete nélkül) is felismerjék a felnőttek, hogy miért sír egy csecsemő. A tanulási folyamathoz hozzájárulhatnak azok a neurobiológiai változások, amelyek a csecsemőgondozást kísérik és már a szülés utáni első pár órában megkezdődnek, írja a Guardian.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: