Megtalálták Bétszaida elveszett városát, benne a Szent Péter házára épített Apostolok templomával
Izrael legnagyobb édvesvizű tava, a Kineret-tó (korábbi, megtévesztő nevén Galileai-tenger) fontos biblikus helyszín: az Újszövetség szerint a tó mentén történtek Jézus tanításai, itt hangzott el a hegyi beszéd, valamint a csodatételeinek egy része (vízen járás, csodálatos halfogás, vihar lecsendesítése) is ide kötődik. A Biblia több olyan települést is említ a tó partjáról, amelyek valódi helyszíne máig kérdéses.
Az egyik ilyen elveszett város a Kafarnaumtól nem messze eső Bétszaida, ahonnan az újszövetségi források szerint Jézus legalább három tanítványa (Fülöp, Péter és András) származott, és ahová a csodatételek közül egy vak férfi meggyógyítását, valamint az ötezer ember megvendégelését megelőző kenyérszaporítást helyezi a szentírás.
A Julias nevű római városnak később otthont adó halásztelepülés mai helyére több jelöltje is volt a régészeknek, de most úgy tűnik, bizonyossá vált, hogy az el-Araj nevű ásatási terület a nyerő.
A helyszínen kutató régészcsoport ugyanis nemcsak római kori maradványokat és a zsidó településre utaló házakat találtak, hanem egy ötödik századi bizánci bazilika romjait is, amely egy Szent Péterhez intézett könyörgést tartalmazó mozaikot rejtett magában. Az apostolok vezetőjéhez intézett felirat a templom sekrestyéjében található mozaikpadló része volt, amelyet bizánci virágmintákkal díszítettek – írja a Haaretz.
A kutatók szerint ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy el-Araj az egykori Bétszaidát rejti magában, míg a feltárt bazilika annak az Apostolok templomának felel meg, amelyet Szent Willibald nyolcadik századi írása szerint Szent Péter és testvére, András háza fölé építettek. Utóbbit a régészek persze nem tényként kezelik, hiszen az ókori ingatlantulajdonlás ellenőrzésére nemigen vannak eszközeik.
Josephus Flavius zsidó-római történetíró szerint Bétszaidát később a helyi uralkodó, Heródes Fülöp fejedelem alakította át szerény halászfaluból polisszá, vagyis római várossá. A történelmi feljegyzésekben azonban csak a harmadik század végéig szerepelt a település, majd közel 200 évre eltűnt az írásos emlékekből. A régészeti kutatások kimutatták, hogy ebben az időszakban jelentősen megemelkedett a tó vízszintje, ezért valószínűleg az áradás és az iszaposodás miatt a zsidó település jó része odaveszett.
A régészek szerint a Szent Péternek szánt könyörgést tartalmazó felirat nagyon fontos az apostol és a bazilika kapcsolatának azonosítása szempontjából, és megerősíti a templomot a 8. században meglátogató Willibald püspök tanúvallomását, miszerint a bizánci korban a kereszténység Bétszaidában emlékezett meg Szent Péter szülőházáról, és nem Kafarnaumban, ahová csak az 1920-as évektől kezdve helyezik Péter otthonát.