A kor előrehaladtával olyan drasztikusan csökken a képzelőerő, hogy az már elérheti a kóros afantázia mértékét

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Miközben a kamaszok négyötödének kifejezetten élénk a fantáziája, és gyakorlatilag nincs közöttük, aki afantáziában, vagyis a képzelőerő teljes hiányában szenvednének, a legidősebbek mintegy ötöde egyáltalán nem tud képeket összerakni a fejében – derült ki a Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoport legfrissebb vizsgálatából. A három intézmény, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem koprodukciójában vizsgálódó csoport azt találta, hogy az idősek körében a kiemelkedő képzelőerő is ritkább adottság, mint fiatalabb korban.

A kutatók online kérdőívek segítségével jutottak erre a következtetésre, a felmérést több mint kétezren töltötték ki. A résztvevőknek jeleneteket kellett elképzelniük, majd önértékeléssel jelezni, hogy mennyire tudták élénken felidézni, amire gondoltak. A kutatócsoport arra tett kísérletet, hogy meghatározzák, a teljes populációban mennyi lehet az afantáziások, vagyis a képzelőerő teljes híján lévők aránya. Ezt nem sikerült ugyan kideríteni, mert – mint közleményükben a kutatók felhívták rá a figyelmet –, a vizsgált minta nem volt reprezentatív, annyi kiderült belőle, hogy a genetikailag afantáziások mellett a képzelőerő híján élők arányát jelentősen növeli az öregedés.

Kérdés, hogy tekinthető-e egyáltalán kórosnak egy olyan állapot, ami az öregedés természetes velejárója. Mint arról a Qubiten korábban már írtunk, az afantáziát Adam Zeman brit neurológus kezdte vizsgálni a kétezres évek közepén, akkor ő is egy idősebb páciense panaszaira lett figyelmes. Akkor már nyugdíjas betege egy műtét miatt veszítette el a képzelőerejét, ám miután Zeman esettanulmányt írt a betegéről, hasonló cipőben járó emberek tízezrei keresték meg az ideggyógyászt, köztük olyanok is, akik azt állították, hogy soha nem is volt képzelőerejük. 

Zeman és kutatócsoportja azóta százezernél is több jelentkezővel töltette ki fantáziatesztjét, és úgy gondolják, hogy az embereknek mindössze 0,7 százaléka élhet valódi afantáziával, vagyis a képzelőerő teljes hiányával, míg 2,6 százalékuknak az átlagosnál jóval élénkebb a fantáziája. Az afantáziáról ugyanakkor kimutatták, hogy – különösen kisgyermekkorban – összefügghet a traumákkal, vagyis súlyosan traumatizált gyerekeknél megeshet, hogy az agyuk örökre elfelejti a képeket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: